Thomas úr New Yorkban él, 34 éves és
zongoraművész. Honlapján meghallgathatjuk őt,
amint (néhol borzasztó hangminőségben)
Muszorgszkijt játszik, vagy néhányat a
vasárnapi improvizációiból -- Életem
egyik legrosszabb napjának végén, Most már
felébresztelek, Próbálom neki elmondani, hogy
már nem szeretem, Megismerkedtem egy idegennel az
utcán és beszélgetünk.
Úgy tűnik, az ismeretlen emberek közötti
kontaktus előmozdítása majdhogynem
életcélja, erre utal egy másik honlapja, a The
Payphone Project - A nyilvános telefon projekt. Első
pillantásra nem túl értelmes
vállalkozás: nyilvános telefonok
hívószámát gyűjteni. Thomas 1995-ben
indította a vállalkozást, és csakhamar
elözönlötték az önkéntes
beszállítók.
Idén tavasszal egy barátja 500 ezer számmal
ajándékozta meg. Saját bevallása szerint "a
telefonszámok közzétételével azt
akartam elérni, hogy az emberek vegyék fel a
kagylót, tárcsázzanak és ha valaki
fölveszi, talán jót nevetnek". A lényeg a
spontán, véletlen kapcsolat emberek
között.
(A teljes cikk a Számítástechnika július 23-án megjelenő, 30. számában olvasható.)