Hálózatépítés otthon

Valahányszor felmerül a gondolat, hogy LAN-partyt hozzon össze az ember, abban többnyire biztos lehet, hogy legalább az első óra a hálózat összelövésével telik majd el. Pedig minimális Windows-os hálózati ismeretekkel nem kell ennek feltétlenül így lennie, nem is olyan bonyolult és sérülékeny ez a sokak által előszeretettel túlmiszticizált terület.

Kezdésnek rögtön le is szögezném: csak a Windows-ok beállításával fogunk most foglalkozni - elvégre a játékok túlnyomó többsége csak ezen az operációs rendszeren fut. Senkinek nem kell megijednie, nem fogunk túl mélyre ásni. Ehhez egyrészt kevés lenne a hely, de ami ennél is fontosabb: igazából nem is szükséges a "miértek" megértése, elég lesz nekünk a "hogyan" is.

Kezdetben vala a hőskor

Pár évvel ezelőtt, amikor a PC-s LAN-partyk kora elkezdődött, az emberek nagy része lelkiekben már kapásból túltette magát a közvetlen kábellel való kétgépes összekötés eléggé korlátozott lehetőségén, és majd mindenki az akkortájt egyeduralkodó sorosan kötött BNC-s kapcsolattal (tudjátok, az a bajonettzáras, de rég is volt!) kötötte hálózatba a gépét. A kedvező árú 10 Mbites kombinált hálókártyákhoz ugyanis könnyebb volt szerezni egy lezáró 50 Ohmos végellenállást, mintsem az UTP-s összeköttetéshez szükséges drágább eszközöket megvásárolni. Minőségében és főleg zavarmentességében ugyan egyértelműen gyengébb volt, de a kisebb ár akkoriban mindenkit kárpótolt.

Alapfogalmak

LAN: Local Area Network, magyarul pár gépből álló helyi hálózat.

100BaseTX: egy 100 Mbites csillag topológiájú Ethernet hálózatot leíró szabvány. Hagyományos "UTP"-s háló összeállításakor gyakorlatilag ezt használjuk.

Packet Loss:adatcsomag veszteség. A hálózat rossz minősége vagy túlterheltsége miatt az adatcsomagok késve érkeznek meg, vagy elvesznek.

Manapság ilyen dilemma elé már senki nem kerülhet: a boltokban, a ma már elvárásnak tekinthető 100-as sebességi kategóriában szinte kizárólag a sima UTP-s hálókártyákat árulják, azokból is a 10/100 Mbiteseket (azaz ismeri a lassabb sebességet is), igen kedvező áron. Nagyobb sebességűben, kis utánajárással kapható úgynevezett kombó-kártya is, amelyen ugyanúgy megtalálható a jó öreg BNC, mint anno a 10 Mbiteseken, de ezek horribilis árából vígan kijönnének a - mellékesen egyébként is jobb minőségű - 100-as UTP-hez szükséges összekötő eszközök is (lásd lentebb), így a kor követelményeinek megfelelően ebben fogunk kissé elmélyedni.

HUB, Switch, Router

Elsőként ismerkedjünk meg azokkal a - többnyire igen borsos árú - eszközökkel, amelyek megszakítják a néha végeláthatatlan kábelfolyamot. Először is gyorsan azok, amelyekkel nem fogunk találkozni: Gateway alatt más protokollú hálózatokba való átjáró interfészt értsünk, router esetén pedig egy viszonylag intelligens, főként internetes területen használt útvonalválasztó elosztót, saját IP címmel. Repeater esetén pedig egy felhasználóként láthatatlan - többnyire optikai kábeleknél használt - jelismétlőre, azaz gyakorlatilag erősítőre gondoljunk, amely nyilván a szolgáltatók hosszabb kábeleinél válik szükségessé.

Kábel a rengetegben

S hogy mennyi az a "hosszú" egy mezei házi "UTP" esetén? A szabvány szerint 100 méter, azaz ekkora kábelünk lehet legfeljebb egyben, amely még garantáltan megfelelő zavarmentességgel rendelkezik. Az esetleges hibát egyébként könnyen észrevehetjük abból, hogy eléggé Packet Lossos lesz a háló. Javasolt a jó minőségű 5-ös kategóriájú (CAT5) madzagok vásárlása.

A gépeket persze nem köthetjük sorba, mint a BNC esetében, az UTP-hez tartozó RJ-45-ös csatlakozóval rendelkező kábel ilyet egyébként sem tesz lehetővé, nemigen találunk rajta elágazást, ezért egy 100BaseTX-es Ethernetet kell létrehozni. Az összeköttetéshez szükség lesz egy HUB-nak nevezett csomópontra, jobb esetben Switchre. Ez utóbbi gyakorlatilag annyiban különbözik, hogy míg alapállapotban egy adott gépnek a hálózaton szétterjedő közléseit minden másik gép látja, de csak az "veszi le", akinek szól - ezt hívjuk broadcastnak, addig a Switch viszonylag intelligens eszköz lévén eleve ki sem utalja oda, ahova nem kell, hatalmas hálózati terheltségtől mentve meg ezáltal az adott adatcsomagok megszerzésében nem érdekelt masinákat. A Switch ezenkívül jelfrissítést is végez, ellentétben a HUB-bal, ami általában csak egy statikus eszköz, és ezért az alap 100 méteres maximális kábelhosszúságot 85 méterre veszi vissza, az egyébként is korlátozottabb UTP esetében ez nyilvánvalóan még jobban számít.

Ideális esetben tehát egy 100 Mbites Switchet fogunk használni HUB-ként, abból is egy jobb minőségűt javaslok, az árból ezeket könnyen felismerheti bárki.

RJ-45:8 pólusú csatlakozó a kábelvégeken, hálózatoknál és a telekommunikáció területén használatos. Ne keverjük össze a hagyományos telefonos csatlakozóval, mert bár hasonló kinézetű, de csak 4 erű.

UTP:Unshielded Twisted Pair, azaz árnyékolatlan sodort réz érpár. A telefonzsinórhoz hasonló kinézetű, de azzal ellentétben nem kettő, hanem négy pár vezetéket tartalmaz. Ára kedvező, viszont plusz védelem hiányában száz helyett legfeljebb húsz méter az ajánlott maximális távolság, amelyen még garantáltan zavarmentesen visz át. Ne hajlítgassuk, mert könnyen megtörhet.

FTP:Gyakorlatilag egy alumínium fóliával kívülről leárnyékolt UTP, erre érti a szabvány az alap száz méteres hossz korlátot.

Patch kábel: többnyire UTP vagy FTP kábel RJ45-ös csatlakozóval, amellyel a gépben lévő hálózati kártyákat kötjük össze a HUB-okkal/Switchekkel.

Cross kábel: magyarul kereszt kábel, azaz olyan patch kábel, amely két érpárnál fel van cserélve. Két gépet a hálókártyáján keresztül alapállapotban csak ilyen vezetékkel köthetünk össze, egyébként viszont ez a fordítgatás a HUB/Switch dolga.

Kezdjünk hát neki a bekötésnek: két gépet össze tudnánk kötni UTP kábellel közvetlenül a hálókártyákon keresztül HUB nélkül is egy sima crossover kábellel. Ez annyiban különbözik ugyanis a hagyományostól (a továbbiakban patch kábel), hogy két érpár fel van benne cserélve. Gyakorlatilag a HUB (és a Switch is) ezt a felcserélgetést végzi csak, mint csomóponti elem, és ezt is csak az uplink portnál.

Halmozzuk az élvezetet

IDGGépünket tehát kössük be a HUB egyik "normál" portjába patch kábellel, hely hiányában esetleg beleköthetjük az uplink portba is, de ekkor ide már crossover vezeték kell. A problémák akkor kezdődnek, amikor több HUB igénybevételére is szükség van, ekkor az uplink portokon (vagy 1 uplink/1 normál porton) keresztül köthetjük össze egy hagyományos patch kábellel őket. Amennyiben nem áll rendelkezésre uplink kimenet, akkor a normálon (downlink) át mehet a dolog, ekkor viszont már crossover madzag kell.

Amennyiben viszonylag nagy számú csomópontot kell kialakítani, akkor kössük a hálózatot csillag topológiájú alakzatba. A középső csomópont, azaz a csillag közepét képező fő elosztó ideális esetben ilyenkor már feltétlenül egy Switch kellene, hogy legyen, különben erősen megérezzük a teljesítményben a hiányát. Ennyit dióhéjban a hálózat fizikai részéről, most térjünk át a Windowsok műtésére.

Előző
Következő