World War II: Desert Rats

Megszokhattuk, hogy a manapság oly népszerű második világháborús játékok fejlesztői mindent megtesznek, hogy minden korábbinál remekebb játékot adjanak ki kezük alól. A Valusoft és a Canopy Games evvel szemben azt szeretné megmutatni a játékosoknak, hogy a sikeres témában egy egyszerű, percek alatt elsajátítható játékkal is meg lehet nyerni a közönséget.


Képek


Forrás: ORIGO
Forrás: ORIGO
Forrás: ORIGO
Forrás: ORIGO
Forrás: ORIGO
Forrás: ORIGO
Forrás: ORIGO

 

 


A World War II: Desert Rats egy harmadik személyű akciójáték, de sokban eltér a megszokottól. Először is nem csak egy katonát, illetve egyéb személyt irányítunk, hanem egy járművet és egy katonát egyszerre. Ez talán első hallásra kissé furcsán hangzik, de a dolog igen egyszerű. Irányítani konkrétan csak a járművet kell, mely történetesen egy tipikus, második világháborús katonai dzsip. Miután nem egy háborús autóversenyről van szó, az ellenségek tüzét viszonozni is kell, ha túl akarjuk élni a küldetéseket. Miután dzsipünk nem ragad fegyvert, a tüzelés a platón elhelyezkedő géppuskás katona feladat. A dzsipet a billentyűzettel, a katonát pedig az egérrel tudjuk Ez így leírva biztosan bonyolultabb, mint a valóságban. Miután a katona nem mozog, az egérrel gyakorlatilag csak a célpontot kell kijelölni, ami már nem tér el az akciójátékokban megszokottaktól.

Ami a járgányt illeti, ne számítsunk valamilyen Need for Speed kaliberű gépcsodára. Mindössze két sebességi fokozata van, végsebessége sem világverő, és mozgása sem utánozza tökéletesen a valóságot. Ez a profi autóverseny rajongókat talán elkeseríti, de szerintem többen vannak, akiknek csak bosszúságot okozna, ha a fizika törvényeivel is meg kellene küzdeniük lépten-nyomon.

A játékban tizenkét misszión kell átverekednünk magunkat, melyek a játék címe alapján az észak-afrikai hadszíntéren játszódnak. A küldetések célja általában hasonló: juss el valahová, majd robbants fel egy bizonyos objektumot, miközben német katonák és harci járművek próbálják utadat állni.

A területek, melyeken át kell verekedni magunkat, meglehetősen nagyok. Elméletileg lehet célirányosan is haladni, de sokkal célravezetőbb, ha minél nagyobb területet járunk be. Erre nem azért van szükség, mert a sivatagi táj olyan gyönyörű lenne, hanem azért, mert a muníció idővel elfogy, és ezt csak a terepen elhelyezett csomagok felvételével pótolhatjuk.

Előző
Következő