Van-e élet a Revo után?

Váncsa Istvánt a legrosszabbkor, külföldön, mondhatni harci körülmények között hagyták cserben a Psionok. Csalódása fölötti fájdalmában a digitális fotózáshoz és a Ulead hotoImpact 7-hez menekült.

Két hónapja írtam ugyanitt, hogy a netBookkal soha sincs semmi baj, azt megelőzően pedig számos alkalommal minősítettem a Psionokat stabil, minden körülmények között megbízható számítástechnikai eszközöknek, tudniillik magam is azt hittem, hogy ilyesmi csakugyan létezik. Mármint minden körülmények között megbízható számítástechnikai eszköz. létezik ám a radai rosseb. Annyit azért elmondok, hogy a nálam lévő netBook-példány már akkor hadviselt állapotban volt, amikor hozzám került, vélhetőleg fejlesztő használta korábban, valószínűleg nem is egy, mármost az hihetetlen, hogy egy fejlesztő pár hét alatt mennyi kárt okoz. Viszont az is igaz, hogy a netBook nem egy szűz istennő, és nem is a Grál kelyhe, hanem ipari használatra szánt eszköz, aminek egy-két dolgot ki kéne bírnia. indegy, most az lesz, hogy a megírt anyagot infrán a Revóba továbbítom, és onnan küldöm haza. Lám, aki óvatos és előrelátó, és ennek megfelelően legalább két számítógéppel utazik, az bajba nem kerül.

Csakugyan elment az anyag, a rákövetkező héten pedig elment az ÉS 31. számának a vezércikke is. A harmadik héten már valami teljesen agyatlan optimizmussal néztem, ahogy a feleségem a soros penzumát írja, mintha csak az volna a természetes, hogy elkészül az anyagával, elküldjük, az meg elmegy.

De nem ez a természetes. Következik a küldés pillanata, aktiválnám a Revót, hogy IrDA kapcsolat révén továbbítsam bele az anyagot a netBookból, de semmi. Se kép, se hang. A Revo, hogy precízek legyünk, semmifajta életjelet nem produkál. Néma és halott.

(A teljes cikk a Computerworld-Számítástechnika szeptember 24-én megjelenő, 39. számában olvasható.)