A lapolvasók nélkülözhetetlen kellékei az irodai és otthoni számítógépes rendszereknek, segítségükkel áthidalhatjuk a papír alapú és a digitális kultúra közötti szakadékot. Cikkünk eligazít a technikai paraméterek között, és irányelveket ad a vásárláshoz.

Az elmúlt néhány évben nagymértékben esett a szkennerek ára, és ma már egészen kiváló, gyors, pontos eszközöket kaphatunk hihetetlenül olcsón. Ezt az árcsökkenést azonban nem a kereslet hiánya kényszerítette ki: a lapolvasók a digitális korszak kezdete óta a legnépszerűbb számítógépes perifériák közé tartoznak. Népszerűségük sokoldalúságuknak köszönhető: a szkennerek kínálják a legegyszerűbb módot arra, hogy fényképeinket PC-re vigyük, ezen felül fénymásolóként és faxgépekként is használhatjuk őket, sőt a csomagjukhoz mellékelt OCR (optikai karakterfelismerő) programokkal még az írott szövegek digitalizálásában is segítenek.

A sokfajta felhasználási módot figyelembe véve nem meglepő, hogy a szkennerek piaca rendkívül rétegzett. A felhasználók három csoportra oszthatók: az elsőbe a kezdő PC-használók tartoznak, akik fényképeik vagy dokumentumaik digitalizálásához keresnek olcsó segédeszközt, a másodikba a kisirodai felhasználók, akiknek rugalmas és erőteljes "munkagépre" van szükség, a harmadikba pedig a grafikus felhasználók, akik a megbízható színvisszaadást és gyorsaságot helyezik prioritási listájuk élére. A továbbiakban áttekintjük ezeket a termékkategóriákat, és kinek-kinek segítünk kiválasztani az igényeihez legjobban passzoló lapolvasót.

Mi van a dobozban?

A "szkenner" szóról manapság a legtöbb ember egy lapos, úgynevezett síkágyas eszközre asszociál, pedig - jóllehet valóban ez a legelterjedtebb típus - speciális igények kielégítésére másfajta konstrukciók is szép számban kaphatók. A skála a nyomdai cégek által használt csúcsszintű, 10000 dpi-s (pont/collos) dobszkennerektől az adagolós és kéziszkennerekig terjed, amelyeket ma is elterjedten használnak otthon és az irodákban.

A működési technológia azonban kialakítástól függetlenül ugyanaz: a digitalizálandó dokumentumról visszaverődő fény tükrök és lencsék során át egy CCD- (töltéscsatolt áramkör-) sorra jut, amely felfogja, és optikai érzékelői segítségével digitális adatokká alakítja a fény erősségében és frekvenciájában jelentkező változásokat. A síkágyas és adagolós szkennerek működése annyiban különbözik, hogy az egyikben a CCD-sor mozog, a másikban a szkennelendő lap.

Vannak azonban másfajta síkágyas lapolvasók is. A CIS (kontakt képérzékelős) szkennerek a CCD-eszközök lámpáit és tükröcskéit LED érzékelők helyettesítik, amelyek egészen közel helyezkednek el a dokumentumokhoz. Ennek következtében a CIS lapolvasók vékonyabbak, és kevesebbet fogyasztanak, színvisszaadásuk és felbontásuk azonban korábban elmaradt a CCD-s lapolvasókétól. (Az első CIS eszközök felbontása maximum 600 dpi volt.) Ám például a Canon legújabb CIS lapolvasói már mind felbontás, mint színmélység terén felveszik a versenyt a CCD-s eszközökkel.