A hordozható számítógépek hézagos tudású, hajókoffernyi monstrumokból mára áramvonalas, pehelykönnyű szupergépekké váltak, amelyek szinte minden tekintetben felveszik a versenyt az asztali rendszerekkel. Írásunkban végigkövetjük a notebookok fejlődését, és a jelenükről is ejtünk néhány szót.

A noteszgépek ma már nem ugyanazok, mint hajdanán, a nyolcvanas években. Akkoriban, ha valakinél noteszgépet látott az ember, biztos lehetett abban, hogy roppant fontos személyiséggel - egy csúcsmenedzserrel vagy egy kilövésre váró űrpilótával - hozta össze a szerencséje. Nagyjából tíz évvel ezelőtt azonban a számítógépipar szakemberei rájöttek arra, hogy az emberek valóban szeretnének hordozható PC-t. A választék lassan bővülni, az árak pedig csökkenni kezdtek; egyetemisták, üzletemberek, szellemi szabadfoglalkozásúak, tanárok és mindenféle más magánfelhasználók vásároltak maguknak hordozható gépet, és az elemzők nemsokára meglepetten konstatálták, hogy a noteszek alkotják az egész számítástechnikai piac egyik legdinamikusabban fejlődő szegmensét.

Manapság a bőség zavarával küzd, aki noteszgépbe akarja beruházni megtakarított pénzét. A puritán felépítésű alapmodellektől az Egyesült Államok katonasága számára kifejlesztett vízálló csodákig minden fajta változat rendelkezésre áll. Kaphatók olyan erőgépek, amelyek a legnagyobb teljesítményű asztali rendszerekkel is felveszik a versenyt, és olyan vonzó, kompakt kis darabok is, amelyeket a túlsúlytól rettegő világutazók igényeihez szabtak. Ebben a széles kínálatban mindenki megtalálhatja a gusztusához és pénztárcájához illő modellt - kivált, ha elolvassa vásárlási kalauzunkat. Mielőtt azonban a tanácsadásba fognánk, lássuk, honnan indultak a hordozható PC-k.

Minden kezdet nehéz

A hordozható, noteszméretű PC-k gondolata valamikor a hetvenes években született meg, amikor a Xerox híres Palo Alto Kutatóintézetének munkatársa, Alan Kay előállt a Dynabook gondolatával. Ez a látnoki koncepció számos olyan elképzelést tartalmazott, amely csupán mostanra jutott el a megvalósulás fázisába: Kay egyebek között itt fogalmazta meg a vezeték nélküli hálózatok ötletét is. A mérnököknek a legtöbb fejtörést a súly csökkentése okozta, és bár az első kísérletek viszonylag kevés sikerrel jártak, utat törtek a következő nemzedék számára.

Appe IIc, 1984

Az egyik legelső hordozható gép az Apple IIc-je volt, amely 1984-ben került piacra. Ez a rendszer integrált billentyűzettel ellátott rendszerházból és különálló megjelenítőből állt. A konstrukció, amelyet lényegében úgy írhatunk le: notesz, LCD (folyadékkristályos megjelenítő) nélkül, az elkövetkező évek "kagylóhéjas" noteszeinek előfutára lett.

1986-ban a Compaq Portable-ja és az IBM PC Convertible-je bebizonyította, hogy a legnagyobb márkák is fantáziát látnak a hordozható számítógépekben. Hordozhatónak persze csak erős túlzással lehetett nevezni a két gépet: a PC Convertible például 5,4 kilót nyomott, úgyhogy súlyos gerincbántalmakat kockáztatott az, aki hosszabb távolságokra is magával akarta cipelni kedves rendszerét.

Kronológia

1970 - Megszületik a személyi számítógépes forradalom katalizátora, a mikroprocesszor.
1971 - A Parc (a Xerox-féle Palo Alto Kutatóközpont) munkatársai kiötlik az Ethernetet, és elkészítik az első helyi hálózatot. A Parc egyik kutatója, Alan Kay Dynabook néven kidolgozza a hordozható, vezeték nélküli hálózatba kapcsolható számítógép koncepcióját.
1975 - Alkatrészcsomag formájában hobbisták számára megkezdik az első személyi számítógép, az Intel 8080-asra épülő Altair 8800 forgalmazását.
1979 - A Dundee-i Egyetemen kifejlesztik az első TFT (vékonyréteg-tranzisztoros) aktív mátrixképernyőt. Digitális órákban ekkor már évek óta használnak LCD-t.
1981 - Megjelenik az első kereskedelmileg is sikeres "cipelhető" PC. Az Osborne integrált billentyűzetet és képernyőt tartalmaz, és majdnem tizenegy kilót nyom.
1984 - Az Apple kiadja a IIc-t, amely a hasonló nevű asztali modell kompakt változata. Ez az egyik legelső, igazán sikeres hordozható rendszer. Kilenchüvelykes monokróm képernyőre, később LCD-re csatlakoztatható, és tulajdonképpen ez az előfutára a napjainkban szabványosnak számító kagylóhéjas noteszkonstrukciónak.
1985 - A Compaq és az IBM forgalomba hozza első hordozható modelljét, a Portable-t és a PC Convertible-t. Az Intel bemutatja a 386-os processzort, amely újabb nagy lökést ad az asztali PC-k fejlődésének.
1988 - A Toshiba megjelenteti a plazmaképernyős T1600-ast, és ezzel a modellel megalapozza hírnevét a hordozható piacon. A T1600-asban 16 megahertzes 286-os processzor ketyeg.
1989 - Az Apple kiadja a Macintosh Portable-t. Ettől a pillanattól kezdve a hordozható modellek világában az aktív mátrixos képernyő válik a követendő normává.
Kilencvenes évek - Az egyre erőteljesebb processzorok, a csökkenő gyártási költségek és a rohamosan bővülő piac felpörgeti az igényeket a hordozható PC-k iránt: egyre több a gyártó, és egyre szélesebb a noteszválaszték.
1999--2000 - Az Intel kiadja a Pentium III-as asztali processzort, majd nem sokkal ezután az első olyan processzorát, amelyet kifejezetten hordozható PC-kbe terveztek. A hordozható számítógépek alsó mérethatára tovább csökken: a PDA-k (személyi digitális asszisztensek) és kéziszámítógépek tömegcikkekké válnak. Az Intel Celeron lapkái és Speedstep technológiája, valamint az AMD mobil Athlon processzora és PowerNow technológiája hosszú távon is kifizetődő beruházássá teszik a hordozható számítógépeket.
2000-től napjainkig - Folytatódik a hordozató számítógépek piacának kikristályosodása: egyre határozottabban elkülönülnek egymástól az eltérő felhasználói igényekhez (és anyagi lehetőségekhez) igazodó nagyobb termékosztályok.


Forrás: ORIGO
Zenith Minisport, 1989

1988-ban a Toshiba kiadta a 286-osra épülő T1600-as hordozható gépet. Ez már jobban hasonlított egy modern noteszgépre, bár még mindig komoly súlyproblémákkal küzdött. Narancsszínű gázplazma képernyőjével mindazonáltal hatalmas sikert aratott, és egy csapásra a noteszipar egyik vezető cégévé tette a Toshibát, amely mindmáig megtartotta ezt az előkelő pozíciót. A hordozhatóság kérdésére azonban a gyártóknak továbbra sem sikerült egyértelmű, meggyőző választ adni, és a felhasználók izmai, valamint idegei kezdtek pattanásig feszülni. Nem véletlen tehát, hogy akkora lelkesedés fogadta a Compaq LTE-jét és a Zenith MinisPortját. A gyártóknak végre sikerült minden fontos PC-funkciót bepréselniük egy klasszikus "kagylóhéjas" noteszházba - ez volt az a történelmi pillanat, amikor a "hordozható" számítógépek végre igazán méltóvá váltak nevükre.

A hordozhatóság ára

A notesztervezés a kompromisszumok művészete. Ahhoz, hogy egy notesz teljes értékű alternatívája legyen az asztali rendszereknek, rendelkeznie kell a következő dolgokkal: megfelelő processzor, nagyméretű, nagy felbontású képernyő, optikai és hajlékonylemezes meghajtó, modem, hálózati lehetőség, normális hang és elfogadható hosszúságú telepélettartam. Ennyi mindent egyetlen pehelykönnyű, lapos dobozkába belezsúfolni - nos, ez csöppet sem egyszerű feladat. A gyors processzorok és a grafikus elemek hőt termelnek, amelyet el kell vezetni, a levegő cirkulációjához viszont kevés helyet biztosít az eszköz szűk belső tere. A hűtőborda és a ventilátor növeli a tömeget, ráadásul a ventilátor táplálása extra terhet ró az akkumulátorra, amelynek pedig a lehető legtovább kellene működtetnie a rendszert. Helyet takaríthatunk meg az eszközön belül, ha külső meghajtókat alkalmazunk: ekkor a felhasználó cserélgetni tudja a hajlékonylemezes és az optikai meghajtókat, viszont a csatlakoztatásukhoz szükséges aljzatok gyengítik a burkolat struktúráját, és rontják szilárdságát, ami pedig ugyancsak fontos követelmény egy hordozható rendszer esetében.

Ezek a kérdések sok fejtörést okoznak a gyártóknak, amelyeknek minden problémára megoldást kell találniuk, és a vásárlóknak is, amelyeknek a gyártók által kieszelt megoldásokat meg kell fizetniük. Mert bár az összetevők jórészt itt is szabványosak, a gyártmányszám alacsonyabb, emiatt minden sokkal többe kerül, mint az asztali rendszereknél. A kis fogyasztású processzorok tervezése ráadásul tovább tart, a karcsú, de strapabíró merevlemezek és a TFT (vékonyréteg-tranzisztoros) képernyők pedig drágábbak, és a gyártásuk is bonyolultabb. A noteszgyártók azonban mindinkább felnőnek a feladathoz, és számtalan különböző modellel kényeztetik el a hordozható gépek vásárlóit. A skála egyik végén a kifejezetten utazáshoz tervezett pehelykönnyű eszközök állnak, a másik végén pedig a nagy teljesítményű erőgépek, amelyek az asztali rendszerek többségét is vígan lepipálják.