Media Player 9 - Redmondi médiahatalom

Hónapok óta ismerkedhettek a felhasználók az új, kilences Media Playerrel, a Microsoft ugyanis a béta-változatokat letölthetővé tette. Januárban aztán elkészült az új médiaplatform, mely nem szűkölködik újításokban.

Sokan gondolják úgy, hogy mindmáig a 6-os Windows Media Player, abból is leginkább a 6.4-es a legjobban használható. Tény, hogy ezt egy igen rossz emlékű, toldozott-foldozott hetes verzió követte, amely felhasználók tömegeiben tudatosította, hogy ha nem muszáj, akkor inkább ne váltsanak. Mi sem bizonyítja jobban a 6.4-es népszerűségét, mint hogy a Windows későbbi verziói is mindig tartalmazták ezt mplayer2.exe néven.

A Windows XP-vel karöltve megjelent nyolcasnak már ezzel az előítélettel kellett megküzdenie. Ez a kiadás azonban sokat javított a renomén, hiszen az előző legtöbb gyermekbetegségére megoldást találtak, komoly stabilitási problémák nem akadtak, az esetleges lassulási jelenséget pedig egyre sikeresebben ellensúlyozta a folyamatosan erősödő processzor és géppark. Az azóta eltelt másfél év elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a Microsoft egy új médiaplatformmal rukkoljon elő. A Microsoft Media 9 Series néven megjelent csomagba annyi komponenst és újdonságot zsúfoltak, amennyit csak lehetett, majd megfejelték ezt egy új licencelési programmal, amely hosszú távon biztosítja majd a redmondi állományformátumok és módszerek elterjedését.

A Media Playernél maradva: számos változás történt. Egyik sem tűnik korszakalkotó, mindent elsöprő újításnak, de a termék kényelmi, élvezeti és esztétikai értékét kétségkívül sikeresen növelik. Legfontosabb újdonsága talán a teljesen megújult 9-es Windows Media Audio (WMA) és Video (WMV) formátum támogatása. A Microsoft szerint a 8-as képességeihez képest olyan nagy a fejlődés, hogy azonos bitráta mellett akár 20 százalékos minőségjavulás is tapasztalható. Persze, kérdéses, hogy ezt hogyan lehet mérni. Az új motor változó bitrátájú WMA VBR, valamint veszteségmentes WMA állományok előállítására is képes. A felső határt a WMA Professional kategória képviseli (24 bit, 96 kHz, 5.1+ csatorna), de ehhez persze megfelelő hangkártyára van szükség.

Minilejátszó

Egy nagyon jól használható minilejátszó funkcióval gazdagodott a csomag. A jobb gombbal kattintva a Tálcára, az Eszköztárak menüpont alatt találjuk a Windows Media Player tételt. Ezt bekapcsolva a Tálca új médiavezérlési lehetőségekkel egészül ki (ehhez minimalizálnunk kell a lejátszót). Láthatóvá válnak a legfontosabb vezérlőgombok, módosítható a hangerő, pici ablak nyitható, ahol belekukucskálhatunk a lejátszott állomány adataiba vagy akár a filmanyagba, ha éppen azt nézünk. Nagyon jópofa dolognak tűnik, különösen annak fényében, hogy ez már régi felhasználói igény, és számos segédprogram készült a hiány pótlására. Az esetleges rossz hír az, hogy csak Windows XP-n működik (ez egyébként a legtöbb újdonságra jellemző), egyéb támogatott operációs rendszeren nem.

Effektusok

A hanglejátszás terén érdekes új elemekkel bővült a rendelkezésünkre álló effektusok listája. Ilyen újdonság például az átvezetés (hivatalos nevén: crossfade), amely a lejátszási lista két egymást követő számának végét csúsztatja egymásra, egyszerre keveri le a jelenlegi, illetve fel a következő számot. Az automatikus hangerő-kiegyenlítés is a lejátszási listán szereplő számok hangerőkülönbségeit tünteti el. Így nem fordulhat elő, hogy ha egy halkabb számot egy kicsit keményebb követ, és az előbbihez feltekertük a hangerőt, akkor az utóbbinál szívinfarktust, környezetünktől pedig leszúrást kapjunk.

Előző
Következő