A digitális fotók a megjelenített kép mellett egyéb információkat is hordoznak. Az EXIF-adatokból kiderül többek közt a gép típusa, a kép készítésének időpontja,  valamint felbontása is. Az EXIF-szabványt tekintettük át.

Az EXIF (Exchangeable Image File, azaz cserélhető képfájl) egy először 1995-ben kibocsátott japán szabvány, melyet azóta többször továbbfejlesztettek. A legtöbb mai digitális fényképezőgép tömörített EXIF formátumban tárolja a készített képeket. A tömörítéshez JPEG algoritmust használnak, ezáltal a JPEG-et támogató alkalmazások (például böngészők, képmódosítók, szövegszerkesztők) képesek megnyitni és kezelni ezeket az állományokat. Továbbá az EXIF/JPEG fájlok elején számos, úgynevezett metaadatot találunk a képet készítő kameráról illetve a beállításokról.

A kamerák által az EXIF-ben rögzített adatok nem egyformák, de általában tartalmazzák az alábbiakat:

  • Forrás: ORIGOa kép rögzítésének dátuma és időpontja
  •  a kamera gyártója, típusa, firmware verziója
  •  expozíciós adatok: érzékenység (ISO), zársebesség, rekesz
  •  fókusztáv
  • felvételi mód (M, P, Tv, Av, Portré, Makró, Sport, Táj stb.)
  • fénymérési mód (átlagoló, középre súlyozott, spot)
  • fehéregyensúlyra vonatkozó beállitások
  • vaku beállításai
  • korrekciós beállítások
  • a kép felbontását (vízszintes, illetve függőleges pixelek számát)

A fentieken túl még számos egyedi dolgot is elhelyezhetnek a gyártók az adatok közé. Az EXIF információk olvasásához a kameragyártók általában mellékelnek segédprogramokat, de több freeware illetve shareware segédprogrammal is megtekinthetjük ezeket. Ezek közé tartozik például a Picture Information Extractor, az ACDSEE, a Thumber, vagy az Irfanview.

Az EXIF legnagyobb előnye, hogy részletes információt ad egy-egy fotó elkészültének pontos részleteiről, a beállításokról, ezáltal később sokkal könnyebben elemezhető miért lett olyan egy-egy kép, amilyen, így sokkal egyszerűbb a helyes beállítások megtalálása, a helyes exponálás rejtelmeinek elsajátítása.