A jelenleg piacon lévő digitális fényképezőgépek többsége a JPEG képformátumot támogatja. Cikkünkben bemutatjuk a formátum működési elvét és az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. 

A digitális fotózásban a leggyakrabban használt - mondhatni szabványos -képformátum a JPEG, általában a kamerák ebben a formátumban tárolják képeinket, bár fejlettebb készülékeknél lehetőségünk van más fájltípus használatára is.

A JPEG annak a veszteséges tömörítési eljárásnak a neve, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy kép méretét akár egytized részére csökkentsük jelentős minőségromlás nélkül. Például egy közel 10 megabájtos tömörítetlen TIFF kép minősége szinte alig-alig jobb, mint a tizedakkora JPEG tömörítésű párja. Maga a tömörítési eljárás elég bonyolult, így csak körvonalakban mutatjuk be, de a weben számos részletes leírás található róla. A JPEG tömörítés az RGB színrendszerű képet YUV színrendszerűvé alakítja át, mely külön tárolja az úgynevezett fényesség-, illetve színárnyalat-értékeket, ezzel jobban igazodik az emberi látás tulajdonságaihoz, mivel szemünk sokkal érzékenyebb a fényességre, mint a színárnyalatokra, így sok színérték elhagyható.

Ezután a képet 8x8 képpontos egységekre bontja, melyeket külön-külön kezel majd. Ezeken az egységeken történik meg a tényleges tömörítés. Előbb különféle görbékké alakítja át a képadatokat, mely görbékből majdnem tökéletesen visszaállíthatók az eredeti adatok. Mivel a visszaállítás nem tökéletes, ezért a JPEG eljárás veszteséges tömörítést eredményez. A következő lépésben két táblázat kerül létrehozásra, ezekbe a fényesség és színárnyalat értékek kerülnek, amelyeket a kiválasztott JPEG minőségtől függően alakítja ki a formátum.Végül a képelemeket egy mátrixba helyezi az eljárás, mégpedig frekvencia szerint csoportosítva. Az egész mátrixot egy speciális algoritmussal tömöríti, végül pedig az általunk használt állományba menti.

Mint a fentiekből kiderül, az eljárás nem adja vissza tökéletesen az eredeti képet. Ezért ha további feldolgozásra szánjuk a képet, inkább használunk veszteség nélküli tárolási módokat (például TIFF-et). Ha szerkeszteni akarunk egy képet, ügyeljünk arra, hogy ne hozzunk létre köztes JPEG-mentéseket, vagyis ne mentsük el és nyissuk meg a szerkesztési folyamat közben a képet, mivel minden egyes tömörítés ront a képminőségen, de csak az első csökkenti a fájlméretet igazán. Tehát nyissuk meg a képfájlt, végezzük el a módosításokat, és csak akkor mentsünk, ha mindent szükséges szerkesztési műveletet elvégeztünk.