Sinbad: Legend of the Seven Seas

Hulktól Wolverinen át egészen a Pókemberig lassan minden misztikus hős kalandjaival találkozhattunk már a monitoron. Az Atari jóvoltából nem kerülhette el sorsát Szinbád, a hét tenger ördöge sem. 

Az olvasók már bizonyára kitalálták, hogy a program az akciójátékok kategóriájába tartozik. Valóban, a hős tengerész kalandjait vagy harmadik személyű nézetből láthatjuk, vagy a hajóján utazhatunk hősünkkel, szembeszállva az emberi, illetve a kevésbé emberi gazfickókkal és szörnyetegekkel.

A program irányítása jóval egyszerűbb, mint az ember megszokta a konzolos hangulatot árasztó akciójátékok esetében. Nem kell egyszerre hárommillió gombot megnyomni, hogy a főszereplő kettőt lépjen előre, hanem elég az egérrel rákattintanunk arra helyre, ahová el kívánunk jutni, ha pedig ott ellenség lapul, a Z és X billentyűkkel tudjuk szurkálni, illetve vagdalni kardokkal. Akinek nem esik kézre az említett két gomb, természetesen tetszőlegesen átállíthatja másik kettőre.

Persze nem kell beérnünk pusztán döfködéssel és vagdalással, hiszen speciális, egyaránt látványos és halálos, akrobatikus támadások is akadnak a tarsolyunkban, sőt, még akár villámokat is szórhatunk a kardunkból. Ehhez másra nincs is szükség, minthogy szétverjük az utunkba kerülő hordókat és ládákat, melyekben vagy életerőnket növelő gyógyitalokkal, vagy a képernyőn látható másik sáv értékét növelő power-upokkal találkozunk. Ha elég nagyra hízott ez a sáv, akkor lesz lehetőségünk a különleges mozdulatok végrehajtására, illetve a villámhajigálásra.

Nagy taktikai tervezgetésekre azért ne számítsunk, mivel az ellenségek nem eszükkel, vagy ravaszságukkal, hanem számbeli fölényükkel szeretnék kiharcolni a győzelmet. Akad itt egyszerre két szablyát lengető kalóz, egykoron kalózként szolgáló csontváz, víz alatti szörnyeteg, de még a levegőből lecsapó, denevérszerű bestia is. Hogyha belejövünk az irányításba, és kifigyeljük az ellenfelek mozgását, már nem lesz nehéz dolgunk, de addig jobb, ha alaposan összeszedjük magunkat.

Az akciók másik csoportja akkor veszi kezdetét, mikor sikeresen elértük a dokkokat, és felszálltunk hajónkra. A hajón az orrba szerelt szigonyágyút kell kezelnünk, miközben a hajót is irányítjuk. A feladat lényegesen könnyebb, mint a gyalogos harc, mivel jóval kevesebb ellenféllel találjuk magunkat szembe, és ezek sem mozognak olyan gyorsan.

Grafikailag a játék nem valami csúcs, de figyelembe véve, hogy Szinbád kalandjairól mindenkinek vagy egy rajzfilm, vagy egy rajzfilmszerűen túlszínezett giccses akciófilm jut az eszébe, ez nem is baj. A zene már valamivel jobbra sikeredett, kellő ritmikusságával jól festi alá a vagdalkozás hangulatát.

Semmi kétség afelől, hogy a Sinbad: Legend of the Seven Seas nem fog harcba szállni az év játéka címért. Ennek ellenére azok a játékosok, akik kedvelik a regénybe illő karaktereket, és mondjuk nincs elég izmos gépük a Doom III-hoz, egy délutáni feszültség-levezetésnek mindenképpen kipróbálhatják a programot.

Rendszerkövetelmény: még nem ismert.