Savage: The Battle for Newerth

Egyre gyakrabban találjuk szembe magunkat olyan programokkal, melyekben több műfaj is ötvöződik. Ezek közé tartozik a Savage is, melyben az akciókategória keveredik a valósidejű stratégiákkal, megfűszerezve némi szerepjátékkal is.

Képek

A történetről elég is ennyi, hisz a feladat nem más, mint részt venni az emberi és bestiális törzsek közötti harcban. A lényeg a hogyanon van. A Svage ugyanis egy olyan multiplayer játék, melyben két, teljesen eltérő játékmód találkozik, méghozzá eddig sehol sem látott módon. A játékosok zöme számára a Savage egy first person shooter, melyben a feladat ugyan nem mindig az ellenfél legyilkolása, de ettől a kategória még FPS marad. Mindkét oldalnak van azonban egy parancsnoka, aki számára viszont a program egy valósidejű stratégiai játék, melyben az egységeket nem a mesterséges intelligencia, hanem a többi emberi játékos irányítja.

A parancsnok feladata tényleg nem különbözik a tipikus RTS játékokban megismertektől. Elsőként elkezdi szépen begyűjteni a szükséges nyersanyagokat, majd felhúzza a legalapvetőbb épületeket, gondoskodik a fejlesztésekről, és nem feledkezik meg a bázis védelméről sem. Az egyik leglényegesebb feladat természetesen a játékostársak irányítása, és evvel kapcsolatban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért kellene nekem követni x parancsnok utasítását, amikor én nagyon penge vagyok mondjuk a Quake-ben? A válasz nagyon egyszerű: mivel az egész harcterepet csak a parancsnok látja át madártávlatból, érdemes megfogadni utasításait, különben szinte bizonyos, hogy elbukjuk a csatát.

Egy másik ok, amiért érdemes szót fogadnunk parancsnokunknak az, hogy neki van jogosultsága katonánkat előléptetni tisztté, illetve felruházni az újonnan kifejlesztett fegyverekkel. Az előléptetett harcosok képességei javulnak, úgyhogy saját bőrünkön fogjuk tapasztalni a szófogadás áldásait.

Mindkét oldal öt különböző egységgel rendelkezik – három harcossal, és két ostromhoz használható unittal. A harcosok között nincs nagy különbség, de a két oldal „ostromgépei” már nagyban eltérnek egymástól. Az emberek katapultjában és ballistájában még semmi különös nincs, a Bestiák egyik siege unitja viszont egy behemót szörnyeteg, hóna alatt egy gerendával, a másik ostromló pedig a már korábban emlegetett mágikus képességekkel rendelkező sámán.

A három-három harcos egység közt találunk távolsági fegyverekkel felszerelteket, illetve a közelharcban jeleskedőket. A távolsági fegyvereket használó játékosoknak érdemes kihasználni azt a lehetőséget, hogy bármikor átkapcsolhatnak harmadik személyű nézetbe, mivel így könnyebben célba tudják venni az ellenséget. Az izomból harcoló katonák dolga ennél jóval egyszerűbb: nem kell mást tenniük, mint hevesen nyomkodják az egérgombot, megvárva, míg az ellenség kimúlik.

A program nemcsak műfajában, hanem a grafika területén is kétarcú. Ami az akciórészt illeti, ugyan a Savage sem lesz a HL-2 vetélytársa, de az átlagos elvárásoknak bőven megfelel. Különösen jól sikerült az emberek harcos egységeinek lemodellezése, illetve a sámán varázslatainak megjelenítése. A stratégiai rész viszont már enyhén szólva is hagy kívánni valót maga után, mivel mind a unitok, mind az épületek meglehetősen elnagyoltra sikeredtek.

Amiben a játék mindenképpen kiemelkedőt nyújt, az a zenei anyag. Az alapban is felkavaró, lendületes akkordok még dinamikusabbakká válnak, mikor valamilyen akció közelébe sodródunk. Sajnos a hanghatások már nem állíthatók evvel párhuzamba, különösen ami a távolsági fegyvereket illeti.

Egyelőre elég nehéz véleményezni a Savaget, mivel egy gyakorlatilag teljesen új hibridkategóriáról van szó, így meg kell várni a pálcatörés előtt a publikum reagálását. Első látásra a próbálkozás mindenképpen magában rejti a sikert, és ez főleg akkor lesz igaz, ha az FPS-eken edződött akciójátékosok tényleg elfogadják egy stratégiai veterán utasításait.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 600
RAM	128 Mbyte RAM
VGA	32 MB VRAM
DirectX verzió	Directx 8.1