Van, aki kedveli, van aki nem, de azzal senki sem szállhat vitába, hogy a Prince of Persia, melynek új, 3D-s feldolgozását cikkünk bemutatja, a PC-s játékok klasszikusai közé sorolandó.

Nézzük első lépésként a játék történetét: adva van van az eredeti programhoz hasonlóan egy sivatagi királyság, mely akár az Ezeregy éjszaka meséjéből is előléphetett volna, valamint egy ifjú herceg, akit természetesen mi személyesítünk meg. A herceg a kalandok elején ellopja egy rivális nemzettől az idő tőre nevű varázstárgyat, melyet felhasználva később felnyitja azt a hatalmas homokórát, melyből előzúdul a címben is szereplő idő homokja. E homok nincs éppen jótékony hatással a királyság népére, mivel azokat valóságos zombikká változtatja.

Ugyebár az ablakot az üvegeztesse be, aki kirúgta a labdával, így hercegünknek kell helyreállítania a rendet országában. Az ehhez vezető út persze nem sétagalopp, hisz akadnak bőven, akiknek nagyon jó így minden. Az ellenük folytatott harcban nagy segítséget jelent az a bizonyos tőr, mely végső soron a galibát okozta - az idő tőre teszi majd lehetővé hősünknek, hogy komolyabb baleset - értsd: elhalálozás - esetén az időt visszapörgesse, kalandjait pedig folytathassa.

Az előrehaladás nem okoz sok fejtörést, hisz a játékot nyugodtan illethetjük az erőteljesen lineáris jelzővel. Ha belépünk egy új területre, a mögöttünk lévő ajtók bezárulnak, s a kamera szépen végigpásztázza az előttünk lévő terepet. Igen, tudom, Serious Sam. Valóban, e módszerek, mármint a "csak egyfelé menj", illetve a terepet bemutató kamera a Croteam "találmánya", de valahol mindkét játék varázsa az egyszerűségben, és a pörgős akciókban rejlik.

Az eredeti programban bizony sok ősz hajszálat okozott az a tény, hogy nagyon ki kellett centizni a platformok szélét, mert különben hercegünk a mélybe hullott, fordított arányban vérnyomásunkkal. Ezzel a problémával már nem, vagy legalábbis sokkal kevésbé kell megküzdenünk a Sands of Timeban. Ez egyrészt köszönhető az irányításnak, mely az FPS-ekben megismert módon egyszerre veszi igénybe az egeret és a billentyűzetet, vagy ha van valamilyen gamepadunk, akkor azt. Ez persze még nem elég az üdvösséghez, de kétségtelen, hogy most nem kell pixelnyi pontossággal az erkélyek széléről kezdeni az ugrásokat. A mozdulatok tárháza ezzel szemben alaposan kiszélesedett: szaltók, csavart ugrások, és egyéb, egy csimpánzt megszégyenítő akrobatamutatványok közül válogathatunk.

Az első résszel ellentétben hercegünk ezúttal nincs annyira magára utalva. Egy televíziós interjúban hallottam, hogy a modern kor számítógépes játékainak főhőse a pár, így ennek megfelelően a herceg is kapott egy oldalbordát. őt Farahnak hívják és bizony sok esetben nem is tudnánk előre haladni nélküle. Akadnak szűk helyet, ahová a nagydarab trónörökös nem fér be, így kénytelen Farah bepréselni kecses testét. Szintén nagy hasznát vehetjük a harcok során - na nem veri le helyettünk az ellent, de nyilaival komoly segítséget nyújthat.

Evvel el is érkeztünk a játék egy igen lényeges eleméhez, a harchoz. A herceg az ellenségeit akár kézzel-lábbak, akár az említett tőrrel, akár szablyájával móresre taníthatja. Nem is kell mást tennünk, mint elindulni az ellen irányába, hercegünk máris harci hangulatba kerül. Ha kellően begyakoroltuk már az irányítást, akkor akciófilmekbe illő mozdulatsorokkal üthetjük, rúghatjuk, vagy éppen vághatjuk a homok által átváltoztatott ellenségeket. A tőr különösen hasznos jószág, mert akit sikerül megvágnunk, az idő foglyává válik, így nincs is más dolgunk, mint Mortal Kombat-osan kivégezni.

Grafika területén sem a herceg, sem Farah - utóbbi esetében ez igen nagy kár - nem fest túlságosan életszerűen, és kidolgozottságuk is hagy kívánni valót maga után. Ezzel azonban be is fejezhetjük a nyavalygást, mivel a többi területen igencsak kiemelkedőt nyújtottak a grafikusok. Különösen látványos a karakterek láb körül gomolygó homok, mely nagyobb csatáknál, szinte be is boríthatja a harcoló feleket. Ez persze gyakorlati szempontból annyira nem jó poén, hisz nem látjuk az ellenfeleket, de kétségtelenül látványos.

A hangok és a zene területén még ennyi kifogást sem állíthatunk. A zene remek keleties hangulatot áraszt, és a szereplőknek hangjukat kölcsönző színészek is azonosulni tudtak szerepükkel. Élvezetes hallgatni a herceg és Farah közötti beszélgetéseket, mint ahogy a környezetet élővé varázsoló hangokat is.

Sokan féltek tőle, hogy a Prince feldolgozása valami tartalom nélküli, 3D-s giccs lesz, mellyel oly gyakran találkozunk mostanában. Az ugyan kétségtelen, hogy nem tör a Wizardry babérjaira a program összetettség és játékidő területén, de kategóriáján belül egy nagyon színvonalas próbálkozás, mely méltán léphet a nagy klasszikus örökébe.

Rendszerkövetelmény:

Processzor P2 650
RAM 128 Mbyte RAM
VGA 32 MB VRAM
DirectX verzió Directx 9