Utazás a Föld középpontja felé

Talán, talán tényleg feléled a kalandjátékok kategóriája. A legújabb "feltámasztó" a Verne Gyula művét feldolgozó Utazás a Föld középpontja felé, mely a kategória igazi klasszikusait idézi.

Nagy örömünkre szolgál, hogy egyre gyakrabban írhatjuk kis cikkeinket olyan programokról, melyek a 3D-s korszak által csaknem kiirtott műfajt, a kalandjátékokat képviselik. A Syberia, a Runaway, a Black Mirror, és a Curse of Isis után a legújabb próbálkozó nem kisebb alkotást feldolgozását vette célba, mint a legkedveltebb regényíró, Verne Gyula remekművét, az Utazás a Föld középpontja felét.

A sikerhez vezető út másik fontos állomása az ezúttal "előre gyártott" sztori után a jól eltalált főhős megválasztása. Egészen pontosan főhősnő, hisz a Micro Application fejlesztői sem most jöttek le a falvédőről, és nagyon jól tudják, hogy egy csinos főszereplő hölggyel már el lehet adni egy gyengébb játékot is. A szóban forgó leányka az Ariane névre hallgat, foglalkozását tekintve pedig fotóriporter.

A kalandok kezdetekor kedveskénk kiszáll helikopteréből Izland zord vidékén. Szerencsétlenségére egy hirtelen sziklaomlás elpusztítja a járművet, ő pedig egy setét barlang mélyén találja magát. Nemsokára egy napos parton ébred, és megtudja az emberektől, hogy a Föld közepén van. A kalandok során, melyek végén elérheti a felszínt sok furcsa helyet barangolhat be, melyek közt dinoszauruszokat magában rejtő dzsungel, és egy viktoriánus korabeli város is helyet kapott.

Ariane nincs teljesen elszigetelve a felső világtól, mivel mindig nála van hűséges hordozható számítógépe, melyre időről időre e-mailek érkeznek, melyek beszámolnak a megmentésére szervezett akció alakulásáról. Sajnos az alsó világ lakói meglehetősen kevés információval rendelkeznek, így gyakran bonyolódunk unalmas, és előrelépésünket egyáltalán nem szolgáló beszélgetésekbe. A lenti nép egyébként meglepően toleráns, hisz senkinek sem tűnik fel, hogy nem vagyunk helybéliek.

Egy kalandjátékban a felfedezés mellett a rejtvények megoldásán van a hangsúly, és ez vizsgált játékunkra is érvényes. Sajnos a puzzlék legtöbbje kimerül abban, hogy a nálunk lévő tárgyakat próbáljuk meg összekombinálni. Ez még nem is lenne baj, az viszont annál inkább kellemetlen, hogy ezeket a tárgyakat nagyon nehéz összegyűjteni. Na nem arról van szó, hogy valamilyen szörnyeteg szájából kellene kipiszkálni őket, hanem arról, hogy nagyon alattomosan olvadnak bele a hátterekbe, ráadásul a kurzor is csak akkor változik meg, hogyha egy pici pontot eltalálunk.

Akadnak persze olyan rejtvények is, melyek logikai érzékünket, vagy éppen ügyességünket teszik próbára, csak ezek száma eltörpül az összerakós feladatok mellett. Egy másik probléma a fejtörőkkel, hogy bőven akad olyan is közöttük, amely megoldásával egyáltalán nem jutunk előbbre, és csak azért oldottuk meg, mert feladatként felkerült a listánkra.

A grafika területén a fejlesztők nem végeztek rossz munkát, de az egyértelmű, hogy a játék azért lehetne szebb. A renderelt hátterek ugyan szépek, részletesek és színesek, az objektumok, és különösen a karakterek viszont eléggé elnagyoltak, és a mozgásuk sem életszerű. A hangok szintén elmaradnak a várakozástól, ami különösen komoly probléma egy kalandjátéknál, ahol igen lényege, miképpen kommunikálnak a szereplők. Az embernek olyan érzése támad, hogy a fejlesztőknek nem maradt pénzük szinkronszínészek felkérésére.

Most jöhetnénk olyan közhelyekkel, hogy egy Verne regényből jobb játékot vártunk, vagy hogy a kategória klasszikusainak mércéjét nem üti meg a Journey, de inkább örüljünk, hogy egyre több fejlesztő lát fantáziát ennek a pompás kategóriának a felélesztésére, és örömünk akkor se lohadjon le, ha egy-egy próbálkozás hagy kívánni valót maga után.

Rendszerkövetelmény:

Processzor P3 500
RAM 64 Mbyte RAM
HDD 700 MB
VGA 16 MB VRAM


Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK