Robin Hood, a korona védelmezője

Visszatért a nyolcvanas évek és egyáltalán a játéktörténet egyik igazi klasszikusa, a Defender of the Crown, melyet a Cinemaware és a Capcom ásott elő, és jelentetett meg körökre osztott stratégiaként, Robin Hood: Defender of the Crown címen.

Annak idején a boldog nyolcvanasokban ritkán találkozhattunk jól megtervezett stratégiai játékkal. Talán ez is magyarázza a Defender of the Crown elsöprő sikerét, mely program elsősorban a Commodoreosokat hozta lázba. A játék most visszatért, de egy teljesen új köntöst öltött magára, és a főszerepbe az a Robin Hood került, aki ugyan szerepelt az eredeti játékban is, de azért nem róla szólt a saga.

Hogy mennyire Robin a főhős, az kapásból kiderül a játék elején, mivel őt alakítjuk. Az első, amolyan tutorial jellegű feladat a sherwoodi erdő megvédése Nottingham seriffjétől. Ha ezzel megvagyunk, következhetnek az erdőt körülvevő angol urak birtokai, hogy aztán a játék végén tálcán kínáljuk fel az egyesített országot a visszatérő Oroszlánszívű Richardnak.

A háború megnyeréséhez pénz kell, ezt pedig elsősorban az általunk birtokolt tartományokból szedhetjük be minden kör elején. Értelemszerűen minél több területünk van, annál több arany áramlik a zsebünkbe, és így annál több kastélyt építhetünk, illetve sereget toborozhatunk. A játék persze nem merül ki ennyiben, hisz akkor miért kellenek Robint és csapatát bevetni. A pénzszerzésnek számos módja akad még, melyek érdekes minijátékokként jelennek meg az új Defenderben.

Az egyik ilyen részjáték a rajtaütés, aminek két formája van. Az egyikben az íjászok kapják a főszerepet; a feladat ekkor az, hogy embereinket egy erdei út mentén, vagy egy tisztás körül rejtjük el, majd lecsapunk az arra elhaladó karavánra. Minél több ellenséges katonát nyilazunk le, annál több aranyat ragadunk el a karaván kincses ládájából. Mindenkinek három lövése van, és ha ezek közül egy sem talál, íjászunk elmenekül, az arany pedig marad a kocsin. A másik rajtaütés áldozatai kastélyok lesznek. A cél itt a kincstár elérése, melyek karddal, vagy dárdával felszerelt őrök védenek. Feladatunk nagyon egyszerű - mindegyiküket le kel, győznünk párbajban, hogy eljussunk a hőn áhított aranyhoz. A kardozás nem túl bonyolult, nem kell profi Mortal Kombatosnak lennünk, de ha elfogy az életerőnk, akkor a várbörtönbe kerülünk, kint maradt embereink pedig pazarolhatják a drága időt a váltságdíj összekaparására.

Folytatva a minijátékok taglalását, vegyük górcső alá az elmaradhatatlan lovagi tornákat. Összesen három fordulót kell túlélnünk. Az első kanyarban a tét még csak a hírnév, de a csakot tessenek idézőjelben érteni, hisz minél híresebbek vagyunk, annál többen jönnek el tornáinkra. Ha sikerrel vesszük a második fordulót, akkor már komoly aranyjutalomban részesülünk, a végső győzelemmel pedig megszerezzük a vesztes lord birtokát. A torna megvívása szintén nem ördöngösség: először a nyíl billentyűk vad nyomkodásával felgyorsítjuk a hátasunkat, majd FPS nézőpontból megcélozzuk az ellenfél lovag pajzsát, lehetőleg a közepén. Ha sikerül célon tartani kopjánkat, akkor a vesztes kihullik a nyeregből.

Egy újabb minijátékban csaphatunk össze a harcmezőn az ellenség seregével. Ez nem más, mint egy valósidejű stratégiai rész, persze a bázisépítgetés nélkül. A csapatok gyalogosokból, íjászokból, és katapultokból állnak, és mindaddig folyik a harc, míg az egyik sereg teljesen megsemmisül. Ha a támadott területen kastély is van, először azt kell lebontanunk katapultjainkkal. Támadhatjuk a falat, de ha a lövedék a vár területén hullik le, akkor a védők létszáma csappan meg.

Nem marad ki e részjátékokból Lady Mariann sem, aki ezúttal Mata Hari üknagymamájaként tűnik fel. A kémkedés során kiderítheti, hogy az ellenséges tartományban hány katona állomásozik, és mennyi bevételt biztosít havonta. Ezen információkhoz egy kastélyban lopakodva tehet szert, de a fülön csípik, akkor megy ő is a várbörtönbe, mi pedig megint gürizhetünk a váltságdíjért.

A játék mind grafikailag, mind zeneileg, mind a hanghatások területén valamivel az átlag felett produkál, de egyik téren sem kápráztatja el a játékosokat. Ez persze nem is baj, hisz a játékot a tartalma miatt vártuk annyira, amiben nem is csalódtunk, kivéve egy igen fontos aspektusban: a program túl rövid. Aki ügyesebb, vagyis jobban rááll a keze a vívásra és a lovagi tornára, és még a valósidejű stratégiákban is otthonosan mozog, egy jó fél nap alatt megszerezheti a brit koronát Richard királynak. Ettől függetlenül a játék igen kellemes szórakozást biztosít, és remélhetőleg nem kell túl sokat várni a játékidőt is kellően megnyújtó kiegészítőkre vagy küldetéslemezekre.

Rendszerkövetelmény:

RAM 128 Mbyte RAM
HDD 250 MB
VGA 12 MB VRAM


Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK