World War I: a nagyszerű háború

Háborús stratégiai játékkal találkozik bőven az ember, de ezek sokkal inkább a második, mint az első világégést favorizálják. Nem úgy a Lesta próbálkozása, a WWI - The Great War, melyben az 1914.-ben kezdődött konfliktusba kapunk betekintést.

Egy tényező miatt bizonyosan nem panaszkodhatunk a játékra, és ez a tényező a mérete. Először is, nem kevesebb, mint hatvan missziót teljesíthetünk a győzelemhez vezető úton. Ezek a küldetések hatalmas térképeken zajlanak, melyeken akár egységek tízezrei is felsorakozhatnak. A hadjáratokban a háborúban részt vett jelentős nemzetek közül öt kapott helyet, és talán csak az Egyesült Államok hiányoznak a teljes képből.

A háborús stratégiák esetében megszokhattuk, hogy nincs hagyományos nyersanyag-gyűjtögetés, és bázisépítgetés, hanem az alapban megkapott egységekkel indulunk harcba. Ez érthető, hisz mondjuk Montgomerrynek sem álltak rendelkezésére Afrikában gyárak, vagy acélkohók. A helyzet annyiban hasonló ebben a játékban is, hogy a Great Warban is történelmi csatákra összpontosítanak a missziók, viszont ezúttal van gyűjtögetés, és építgetés is. A méret a lényeg mottó itt sem kerül a szőnyeg alá, mivel a sikerhez elképesztő mennyiségben kell gyártanunk a tankokat, és képeznünk a katonákat, úgyhogy nem árt, ha kapásból felépítünk vagy tíz barakkot. Még szerencse, hogy vannak tisztjeink, akikre rábízhatjuk a fejlesztgetést, és az építést, így marad időnk csatázni is.

Hamar úgy fogjuk érezni, hogy bárcsak ne maradt volna, és inkább foglalkoznánk a bázissal! A csaták ugyanis egyenlők a megtestesült káosszal. Az kétségtelen, hogy az első világháború csataterei is hatalmas mészárszékek voltak, és ha ezt akarták visszaadni a fejlesztők, akkor le a kalappal, de ez azért a játékélmény rovására ment. Először is, nem lehet több egységet egy csapatban szervezni 126-nál. Mivel tényleg tízezres seregek csapnak össze, lehetetlenség lesz valamennyi csapatunkat kordában tartani. Ha ez még nem lenn elég, ott van az a tény is, hogy sem formációt, sem viselkedést - agresszív, védekező, stand ground, stb - nem választhatunk a unitoknak, sőt, még azt sem rághatjuk a puskások szájába, hogy ugyan már méltóztassanak a ravaszt favorizálni a bajonett helyett, amíg van lőszer. Az egésznek az eredménye az, hogy az ellenség feltűnése után két perccel az összes egység egy áttekinthetetlen embertengerben fog gomolyogni a csatatér közepén.

Tovább rontja a helyzetet - mondjuk a játékot könnyebbé teszi, az tény -, hogy a mesterséges intelligencia bizonyosan hiányzott a katonai akadémiáról, mikor a stratégiát tanították. Nem elég, hogy ő is épp olyan kaotikusan veti be egységeit a nyílt összecsapásokban, képes még arra is, hogy egyre másra küldjön gyalogos rohamokat egy jól védett tüzérségi, vagy géppuskás állás ellen. Hiába mészároljuk le minduntalan a gyalogosokat, azok csak jönnek és jönnek.

De térjünk vissza pár szó erejéig a nyersanyagok gyűjtésére; ezekből az erőforrásokból összesen hat különböző áll rendelkezésünkre, úgy mint arany, vas, olaj, élelem, fa és elektromos áram. A legfontosabb ez utóbbi, melyek a többiektől eltérően nem a föld szolgáltat, hanem erőművekben termelődik. Ha nincs elegendő áram, akkor a többi nyersanyag is lassabban gyűlik, és az egységek termelése, épületek felhúzása is drasztikusan lelassul.

A program grafikája nem rossz, de kétségtelenül meg kell fizetni az árát a rengeteg mozgatandó egységnek, így nem is várjuk, hogy a Spellforce, vagy a Blitzkrieg ellenlábasával találjuk szembe magunkat. A flották szerencsére nem állnak ezernyi hajóból, így ezek megjelenítése egészen jól sikerült. Itt érdemes megjegyezni, hogy a fog of war nem csak az ellenség egységeit, hanem a térképet is eltakarja, ami azért elég komikus, hisz az Öreg Kontinens mintha már feltérképezésre került volna a XX.század elejére.

A hanghatások és a zene szintén nem vágják földhöz a játékosokat. Hogy az egyes unitok hanghatásai mennyire sikerültek jól, annak tanulmányozására nem sok időnk marad, hisz általában oly sok hadi potenciál vonul fel a térképen, hogy pillanatokon belül szétrepednek a hangszórók. A zene egy igen furcsa egyvelege a kor melódiáinak, némely klasszikus darabnak, és még ki tudja, honnan előásott akkordoknak, ami igen lidérces aláfestést ad a harctéren zajló mészárlásnak.

Ha minden első világháborús játék így sikerül, akkor tényleg maradjanak a fejlesztők a második konfliktusnál. De félre téve a tréfát, az ember azért csalódik igazán a The Great Warban, mert jó ötlet, hogy beveszi a modern történelmi játékba a bázisépítést és mikromenedzsmentet, akárcsak az, hogy sok egység kezelését engedi - lásd: Cossacks sikere -, de mindezt sokkal színvonalasabban kellett volna megoldani, hogy a játékos tényleg játékosa és nem csak szemlélője legyen a csatáknak.

Rendszerkövetelmény:

Processzor P2 266
RAM 128 Mbyte RAM
VGA 4 MB VRAM
DirectX verzió Directx 8


Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK