Több filmben és játékban is találkozhattunk azzal a lidérces vízióval, hogy a gazdagok olyan műsorokat bámulnak a TV-ben, melyekben szó szerint embervadászat folyik. Egy ilyen műsort villant fel nekünk a RockStar készülő programjában, melynek címe nem más, mint Embervadászat.

Manhunt, vagyis embervadászat - ugye már a cím is hátborzongatóan hangzik. Ha nem is néznénk meg a fejlesztőcsapat rovatát, biztos kitalálnánk, hogy ez a játék is a RockStar - Take-Two páros munkája. Nem is tévednénk, és ismét meg kell jegyeznünk, hogy ennek a kiadó, fejlesztőpárosnak furcsa érzéke van, hogy megbotránkoztassa a közvéleményt. A Manhuntról tudnunk kell, hogy tavaly már megjelent a Sony konzoljára, és bizony a siker ellenére ezúttal sem maradtak el sem a támadások, sem a játék agresszív voltát bíráló kritikák.

A játék főszereplője James Earl Cash, akit speciel halálra ítéltek elkövetett bűnei miatt. Ámde a játék idejében, a közeli jövőben már mindenki unja a kötelet, fecskendőt, vagy a villamosszéket, így egy sokkal jobb mókát eszelnek ki Cash koma eliminálására. Feltűnik a színen egy rejtélyes rendező, aki egy TV-s showba hívja meg barátunkat, ahol azonban nem kétes múltjáról kell fecsegnie, hanem az életéért futnia. A vadászat egy föld alatti garázsszerű rendszerben folyik, de a végső cél nem csupán az, hogy elmeneküljünk üldözőink elől, hanem hogy meggyilkoljuk őket. Az egészet persze kamerák veszik, hogy a TV nézők le nem maradjanak semmiről.

Ne számítsunk arra, hogy géppisztollyal, shotgunnal, vagy bármilyen más shooter eszközzel szállhatunk harcba. Azt használhatjuk, ami a kezünk ügyébe kerül, legyen az egy darab léc, egy cső, egy darab drót, vagy akár a saját két kezünk, mely tökéletesen alkalmas arra, hogy megfojtsuk, vagy egyszerűen agyonverjük a ránk leső vadászokat. A vadászok személyét illetően ne gondoljunk öltönyös Smith ügynökökre, hisz elsősorban hozzánk hasonló akasztófavirágok próbálnak meg hidegre tenni bennünket.

A PlayStation 2-es változatot kipróbáló játékosok sokat panaszkodtak, hogy kimehetnek vacsorázni, míg a játék betölt egy pályarészt, és ebből okulva a RockStar ígéri, hogy a PC-s és az Xboxos játékban drasztikusan lecsökkennek a töltési idők. Szintén nagyot fejlődik a grafika, ami főleg a textúrák részletességében tűnik ki. A PC tulajdonosoknak érdemes lesz közel menniük a falakhoz, megvizsgálni a graffitiket, vagy az ellenségek tetoválásait, igaz, utóbbit csak akkor érdemes megtenni, ha az illető már nincs az élők sorában.

A környezetről, melyben véres küldetésünket megpróbáljuk teljesíteni, elmondhatjuk, hogy él, már amennyire egy ilyen alapvetően sivár bunker élhet. A drótkerítések némelyikén a szögesdrót időnként szikrázik a belé vezetett elektromos áramnak köszönhetően, a világítás egyes termekben el-elhal, a csövekből hol gőz szivárog, hol víz csöpög, és a betonbunker minden talpalatnyi padlóját ellepik a nyüzsgő patkányok.

A játékban igen fontos szerep jut a hanghatásoknak, ami egyáltalán nem meglepő. Gondoljunk csak bele - egy föld alatti, elhagyatott építményben vagyunk, ahol emberek vadásznak ránk. Szó szerint életbevágóan fontos, hogy meghalljuk a lépteiket, illetve észleljük a nyikorogva kinyíló kerítésajtókat, vagy a felvisító patkányokat. A PS 2-es változatban mindez tökéletesen megvalósult, így reméljük, hogy a PC-s Manhunt sem csúszik el e téren.

Talán már csak egy kérdés maradt, amire érdemes kitérni: a PC, illetve az Xbox tulajdonosok körében mekkora vihart kavar majd a játék? Erre persze nehéz választ adni, hisz a legtöbb gamer azért nem keveri össze a játékokat a valósággal, de azt a kérdést sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az olyan események után, mint a madridi tragédia, nem kellene-e elgondolkodni, egy-két kiadónak, hogy tán sutba kellene dobni a sok vért, és olyan játékokat írni, melyet biztos nem ébresztenek veszélyes gondolatokat...