Rohamrendőrök akcióban

Korunk hőse a rohamrendőr - ezt a közhelyet elég gyakran hallhatjuk híradásokban és egyéb műsorokban, de az kétségtelen, hogy manapság nehéz veszélyesebb foglalkozást találni a Zono és az Activision Riot Police programjában is bemutatott hivatásnál.

Vágjunk is mindjárt a dolgok közepébe, lássuk, mit tud ez a játék. Ami a játékmódokat illeti, sajnos nem sokat, hisz csak és kizárólag kampánymódban kísérelhetjük fenntartani a rendet. Ez azt is magában foglalja, hogy nemcsak az egyjátékos missziók, de a multiplayer lehetőség is kimaradt a programból, ami manapság elég nagy hátrányt jelent. A kampány tizenhat plusz egy bonusz küldetésből áll, melyeket csak szép sorjában, egymás után abszolválhatunk. Sajnos a játékmódok mellett a nehézségi fokozatok is kimaradtak, ami azért gond, mert bizonyos missziók túl könnyűek, míg másokkal ezer évig fogunk szenvedni.

A feladatok szerencsére meglehetősen változatosak. A legtöbb esetben egy csoport randalírozó huligánnal lesz dolgunk, akik egyre nagyobb kárt tesznek a városban. Ez azonban nem minden - előfordulhat, hogy egy focimeccs vesztes közönségét kell megfékeznünk, száguldozó ámokfutókat ártalmatlanná tennünk, vagy éppen a randalírozó tömegből egy konkrét főkolompost kell kiemelnünk, úgy érve el ezt, hogy minél kevesebb kárt szenvedjen a környező kerület. A misszióknál mindig szembe kell néznünk annak a kockázatával, hogy a vandálok magukkal ragadják a lakosság törvény iránt kevésbé fogékony részét, egy kisebb forradalmat pedig már nem fékezhetünk meg.

Összesen hat egységet vethetünk be a krízishelyzetekben, melyek mindegyikének megvannak a maguk előnyei és hátrányai. Az első górcső alá vett unit a nehéz rohamrendőr, mely kiválóan alkalmas arra, hogy a lázongó tömeget visszaszorítsa. Hátránya, hogy nagyon lassú, így sok esetben már a fél várost szétverték, mire a helyszínre érkezik. A hagyományos rendőr kevésbé kemény, így hamarabb elszalad egy csapat feldühödött szurkoló elől, viszont nem csak elnáspángolhatja, hanem le is tartóztathatja a népeket. A másik négy egység közös jellemvonása, hogy különböző, ámde egyaránt nem halálos fegyvereket - könnygáz, gumilövedék, altató lövedék -  vethetnek be a tömeg szétoszlatására, viszont szintén nem alkalmasak a komoly ellenállással szembeni harcra.

A hatékonyság érdekében célszerű a különféle egységeket vegyíteni. Ez be is válna, ha nem lennének problémák a játék kezelésével, valamint az egységeket vezérlő MI-vel. A kezelőfelülettel kapcsolatban a fő probléma - lehet, hogy ez egy bug -, hogy gyakran "süketek" az unitok, vagyis egyszerűen nem indulnak el, hiába kattintottunk. Ami az MI-t illeti, a leggyengébb része a pathfinding, vagyis ne is reménykedjünk abban, hogy az egységeink maguktól is megtesznek egy nagyobb távolságot. Egészen pontosan megteszik, csak szépen egyesével szivárognak a helyszínre, mint a janicsárok Budára.

Annak idején nagy vihart kavartak az olyan programok, melyekben nem lehetett bárhol menteni. Ezek a játékok nem is tudtak igazán gyökeret verni, így meglepő, hogy a Zono programozói visszatértek ehhez a módszerhez. Igen, sajnos nem lehet bármikor menteni, sőt, a missziók során egyáltalán nem. Ez gond, mert mint említettük, egyfelől vannak nagyon nehéz küldetések, másrészt a gyenge mesterséges intelligencia elég alacsonyra teszi a kiszámíthatóságot.

Grafikailag a játék ugyan nem igényel mindenféle DX9-es csúcskártyák, de kifejezetten pozitív kép alakul ki a játékosban. Az első benyomás az, hogy a játékot erőteljesen rajzfilmszerűre tervezték a grafikusok, ami nem is baj, hisz senkinek sem hiányzik holmi realisztikus vérfürdő. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne részletes a játék, sőt, egyik fő vonzerejét az adja, hogy a felbolydult város tényleg forrong - víztócsák maradnak a vízágyúval szétzavart tömeg után, a randalírozó vagányok útját bevert kirakatok, vagy szétcincált autók mutatják, a dühödt focidrukkerek után pedig kő kövön nem marad.

A zene nem valami nagy szám, de a hanghatások ügyesen sikerültek. Rendőreink minden áron megpróbálják meggyőzni a forrongó tömeget, hogy ugyan hűtse már le magát, melyet amaz ízes válaszokkal kommentál. A város pedig közben szó szerint nyögi a rebelliókat - betörő ablakok csörömpölnek, autóriasztók szólalnak meg, emberek ordítoznak mindenfelé.

A Riot Police jó játék, de lehetne jobb is. Első pillantásra nagyon magával ragadja az embert, de ha már elmúlt az újdonság varázsa, akkor előjönnek a mesterséges intelligencia hiányosságai, a kezelőfelülettel kapcsolatos problémák, vagy a mentés és a multiplayer hiánya. Abban persze reménykedhetünk, hogy előbb-utóbb megjelenik egy patch, vagy kiegészítés, mely orvosolja ezen gyermekbetegségeket, és akkor még magasabb osztályzatot írhatunk a játék üzenőjébe.

Előző
  • 1
  • 2
Következő