Játszd újra a második világháborút

Tovább folytatódik a második világháborús stratégiák áradata. A legújabb hadrendbe állított katona a War Times, a spanyol Legend Studios fejlesztése, melyben két kampányban vethetjük be a világháborúban részt vett nagyhatalmak seregeit.

Mint azt a bevezetőben említettük, két küldetéssorozat vár bennünket az egyjátékos módban. Második világháborús játékról lévén szó, nem nehéz kitalálni, hogy az egyik kampányban a szövetségesek, a másikban pedig a tengelyhatalmak hadműveleteit irányíthatjuk. A szövetséges oldalt a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviseli, a tengelyhatalmak pedig ezúttal kimerülnek Hitler hadi gépezetében. Minden országnak megvan a maga erős, illetve gyenge oldala, ami nagyjából megfelel a történelmi tényeknek. A németek például remek páncélosokkal rendelkeznek, a szovjetek gyalogsága számban felülmúlhatatlan, míg az amerikaiak légierejükkel és tüzérségükkel próbálják kivívni a győzelmet.

A második világháborús valósidejű stratégiák általában abban térnek el leginkább fantasys, vagy sci-fis társaiktól, hogy nem kell a küldetések elején bázisokat építenünk, hanem adott számú unittal indulhatunk harcba. Ezzel a hagyománnyal szakítottak a spanyol fejlesztők, vagyis a War Timesban bizony bázisépítgetéssel kezdjük a háborút. Először felhúzzuk a főhadiszállást, ami eltart egy jó ideig, majd jöhetnek az erőművek, olajkutak, végül pedig az egységeket termelő épületek. Erre biztos többen elhúzzák a szájukat, mondván nem reális, de mivel szinte minden eddigi WWII RTS-ből kimaradt a bázismenedzselés, szerény véleményem szerint már szükség volt egy kis változatosságra.

Összesen két nyersanyagot gyűjthetünk, tehát ne gondoljuk Spellforce-féle erőforrás-kavalkádra. E két nyersanyag az említett olaj, valamint a vasérc. Előbbit tényleg egyszerű begyűjteni, hisz ezt automatikusan elvégzi az olajmező fölé épített olajkút, a vasérc kibányászásához viszont munkásokra lesz szükségünk. Sajnos a munkások gyalogosan, szorgos hangyaként bányászgatnak, könnyű célpontot jelentve az ellenségnek, vagyis nem árt komolyabb védelmet biztosítani számukra.

Ha már elérkeztünk az egységekhez, nézzünk egy olyan pontot, mely már a munkásoknál is feltűnően gyengének bizonyul. Nem másról van szó, mint a pathfindingről, vagyis az egységek útkereséséről. Fájó ezzel a hibával szembesülni, hisz ez a probléma még a legelső RTS-ek gyermekbetegsége volt, de úgy látszik a Legend programozóinak sem sikerült úrrá lenni rajta. Ez a munkások esetében még csak kellemetlen, hisz azért idővel úgyis kikerülik egymást, de a katonai unitoknál végzetessé válhat. Rendkívül idegesítő, mikor egy csapat tankunkat bőszen sorozza panzerfausttal az ellenség, ők meg vidámparki dodzsemek módjára koccolnak egymással, ügyet sem vetve az őket pusztító ellenre. A gyenge útkeresés akkor is előjön, ha egy nagyobb, áthághatatlan akadály, mondjuk egy hegy állja egy motoros egység útját. Ekkor lazán fogja magát a sofőr, és úgy átgördül az ellenség bázisán, mintha csak a Körúton flangálna...

A mesterséges intelligencia hiányossága "szerencsére" nem csak a játékost, hanem gépi ellenfelét is sújtja. Az embernek azon érzése támad, mintha a gyenge MI-vel akarták volna kárpótolni a játékost a csapnivaló útkeresésért. A stratégiákban otthonosan mozgó olvasók biztos már sejtik, hogy hol van a kutya elásva, és valóban: az ellenség a legtöbb küldetésben szépen küldözgeti a kis csoportokat, melyek persze fennakadnak bázisunk védelmén. Csak ismételni tudjuk önmagunkat: gyermekbetegség.

A küldetések azért tartják magukat a történelmi tényekhez, már persze amennyire az a bázisépítés mellett lehetséges. Megvívhatjuk például az angliai csatát, melyben most éppen a németekkel veszünk részt. Ez például egy olyan küldetés, melyben nincs bázismenedzselés, így nem árt vigyázni a "készen" kapott bombázókra és vadászokra. Szerepel a kampányokban a Market Garden hadművelet, a D-nap, Franciaország német megszállása, valamint a keleti front nagyobb összecsapásai is.

A játék grafikájára túl sok panaszunk nem lehet, igaz, nem éri el a mai valósidejű stratégiai programok megjelenését. Az egységek, különösen a gyalogosok túlságosan kevés poligonból épülnek fel, a háttérobjektumok, különösen az épületek pedig nagyon szögletesek, és általában túl kevés különböző van belőlük. Azért olyan különleges effektusok nem maradtak ki, mint a víz fodrozódása, vagy a növények hajlongása a szélben, és a viszonylag gyengébb külcsín szerényebb gépigénnyel párosul.

Van természetesen többjátékos lehetőség is, melyben több emberi, vagy emberi és gépi ellenfelekkel szemben állíthatjuk seregünket csatarendbe. A multiplayer térképek igen sablonosra sikeredtek, és látszik rajtuk, hogy tervezőik elsősorban arra törekedtek, hogy minden részvevő fél egyenlő mértékben részesüljön a nyersanyagokból, és inkább beáldozták a változatosságot.

Nem állíthatjuk a War Timesról, hogy nem jó program, de nem is éri el a legjobb mai RTS-ek által felállított mércét. Ha nem lenne ennyi világháborús játék, nyílván megérdemelne egy magasabb értékelést, de így legfeljebb egy négyes alával jutalmazhatjuk. A bázisépítés ötlete újszerű a WWII-es programokban, így nehezen érthető, hogy miért kellett az összképet elcsapni a gyenge mesterséges intelligenciával és útkereséssel. Reméljük, hogy e problémákat hamarosan orvosolja egy patch.

Rendszerkövetelmény:

Processzor P3 650
RAM 128 Mbyte RAM
VGA 32 MB VRAM


Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK