8 megapixeles Minolta: a méltó utód

Alig fél évvel a Dimage A1 bemutatása után ismét felsőkategóriás digitális fényképezőgéppel jelent meg a Konica Minolta. Bár a kiváló elődön nem sokat kellett változtatni, azért alaposan leteszteltük 8 megapixeles Dimage A2-est is.

A nem professzionális felhasználóknak szánt digitális fényképezőgépek piacán tavaly nyárig az 5-6 megapixeles, nagy zoomtartománnyal bíró, számos profi szolgáltatást nyújtó, de mégis a kompaktok közé sorolható kamerák vitték a prímet. Mindezt egy húzással felborította a Canon, mikor viszonylag alacsony árú cserélhető objektíves, tükörreflexes gépet kezdett gyártani. Az új gép persze rengeteg amatőr fotóst csábított el, pedig egy csúcskompakt nem feltétlenül rosszabb választás, hiszen ezekben nagy átfogású optikát találunk, amit a tükörreflexes gépekhez külön kell megvásárolni igen borsos áron. Ráadásul a tükörreflexes kamerák belseje az objektívek cseréjekor porosodik, s ez külön (esetleg költséges) karbantartást igényel. Továbbá a felsőkategóriás kompaktokban gyakran olyan szolgáltatások is találhatók, melyek esetleg kimaradnak az alapszintű tükörreflexesekből.

Természetesen a kompaktok fejlesztése sem maradt abba, így azóta is sorra jelennek meg a 8 megapixeles modellek, melyek a Sony CCD lapkájára épülnek. Sajnos ez a szenzor még korántsem tökéletes, így nagyobb érzékenységnél a képzaj már igen zavaróvá válhat.

Forrás: [origo]
Konica Minolta Dimage A2


A Konica Minolta sem maradt ki a sorból, s piacra dobta a Dimage sorozatának A2 jelű modelljét, mely tulajdonképp egy A1-es nagyobb felbontású CCD-vel, de a mérnökök az elektronikai elemeken is fejlesztettek, minek köszönhetően gyorsabb lett az autófókusz rendszer, illetve a mozgóképrögzítés is jobb minőségű. Az érzékelő cseréje mellett a másik látványos előrelépés az elektronikus keresőben található. Az új modellben már csaknem 1 megapixeles a keresőben található kijelző, mely jelenleg a legjobb a piacon, bár a valódi pentaprizmás optikai keresőktől még ez is jócskán elmarad.


Felépítés, kezelés

A kamera felépítése és kezelése megegyezik az [origo] oldalain korábban már részletesen bemutatott Dimage A1-vel, így erre most nem térünk ki, inkább lássuk a Dimage modellek különlegességeit.

Forrás: [origo]
Masszív külső jellemzi az A2-est


Elsőként érdemes kiemelni a képstabilizátor rendszert, mely az apró bemozdulásokat képes kiegyensúlyozni. Ez a digitális kamerákban még egyelőre elég ritka funkció, ráadásul a Minolta megoldása jobbnak tűnik, mint a profi optikákban alkalmazott módszerek. A következő hasznos apróság, - ami a Minoltánál már nem újdonság - hogy a gép automatikusan képes váltani az LCD kijelző és az elektronikus kereső (EVF) között attól függően, hogy a gép a szemünknél van-e vagy sem. Ehhez hasonló a markolatba épített szenzornak köszönhető funkció, mely a kamera megfogásakor indítja az autófókuszt. Mindkét funkció sokkal gyorsabb használatot eredményez.

A Dimage A2 különben is rendkívül gyors, egyedülálló módon akár három RAW formátumú felvétel is készíthető gyors egymásutánban anélkül, hogy az adatok mozgatása megállítaná a gépet. A versenytársak gépei már egy ilyen kép elkészítése után teljesen lelassulnak, s a mentés idejére használhatatlanokká válnak. A gépben található elektronikus kereső - melynek felbontása 922000 pixel - pedig magasan veri az egész mezőnyt. Végül de nem utolsósorban az A2 vezérlése, ergonómiája, ahogy elődeinél már megszokhattuk most is kiváló, rövid tanulás után a jelenleg legjobban használható gép.

A sok előny mellett a Minolta Dimage sorozat régi problémája most is visszaköszön, s ez a minőség. Sajnos a kamera mind felhasznált anyagok, mind kidolgozás tekintetében elmarad a vetélytársaktól.

Előző
Következő