Ismét fehéren és feketén

Már talán nincs annyira messze október, mikorra elkészül a Black and White folytatása. A második részben is egy istenséget alakítunk, akinek nem kisebb döntés súlya nyomja a vállát, mint választani a háború véres útja vagy a béke ösvénye között.

A Black and White folytatásában két út között választhat tehát az általunk megszemélyesített istenség: az egyik út békés, míg a másik a háborúskodást tartja a problémák fő megoldásának. Ha az első utat választjuk, egy olyan hatalmas és békés várost építhetünk fel kreatúráinkkal, melyhez önként akarnak majd csatlakozni a szomszéd települések és népek, de ha nem akarunk finomkodni, akkor hatalmas hadseregek építésével is kierőszakolhatjuk a győzelmet.

Ha a háború mellett tesszük le voksunkat, akkor akárhány egységet beállíthatunk seregeinkbe. Igen, a Black and White 2-ben nincs korlátozva, hogy hány unit álljon a szolgálatunkban. Hogy ez ne okozzon káoszt a csatatereken, és ne is vágja földhöz a grafikus motort, az egységek hadtestekbe szerveződnek, melyeket aztán egy lobogó jelképez. Ha a hadtesteket mozgatni kívánjuk, elég csak a lobogóra kattintanunk, és máris parancsolgathatunk az egész zászlóaljnak. Ezeket akár össze is kapcsolhatjuk - ha a mozgás célterületeként nem a térkép egy részét, hanem egy másik hadtestet jelölünk ki, a két csapat szépen, libasorban kezd masírozni.

Akár a harcias, akár a békés utat választottuk, szükségünk lesz városaink megvédelmezésére, melyre kiválóan alkalmasak a falak. Biztos minden stratéga emlékszik a Warlords Battlecry falaira, melyeken mindig maradt egy-két kisebb rés, melyek azonban bőven elegek voltak ahhoz, hogy az ellenség beömöljön rajtuk. Na ezzel a nehézséggel nem kell majd szembesülnünk a Black and White 2-ben. A falakat az egyenként felállított őrtornyok köré építhetjük, egyszerűen kiválasztva a beépíteni kívánt tornyokat. A falak megépítésénél azért vegyük figyelembe, hogy optimális esetben városunk igen dinamikus tempóban növekedhet, ami hamar a régi gúnya kinövését eredményezheti.

De mint említettük, nemcsak a háborúk vezethetnek diadalhoz, és még ha a kard ösvényét választjuk, akkor is nem kevés időt kell áldoznunk városaink lakosai életének egyengetésére. A Black and White 2 annyiban hasonlít a Sim City programokra, hogy ezúttal sem nekünk kell felépítenünk minden egyes házikót, hanem nyugodtan rábízhatjuk azt a polgárokra. A mi feladatunk az, hogy fenntartsuk a kedvet a szaporodásra és az építkezésekre. Ehhez olyan épületeket húzhatunk fel, mely javítja a lakosok egészségét, egyengeti vallási életét, vagy éppen megtölti hasukat jóféle sörrel. Ez utóbbiakkal azért ne építsük tele a várost, mert a részegen hortyogó polgár aligha fordít sok energiát a város gyarapítására.

A program világa szigetekre van felosztva, és elsőként azzal a szigettel foglalkozhatunk, melyen a mi városunk is fekszik. Mint említettük, ha a mi településünk fejlődik a leggyorsabban a szigeten, akkor a szomszédos polgárok szépen fogják a batyujukat, és átköltöznek hozzánk. Vigyázzunk azonban, mivel a túl sok bevándorló csökkentheti a város biztonságát, gyengítheti az eredeti lakosok morálját, és akkor még nem is beszéltünk a jövevények elhelyezésének kérdéséről. A városok természetesen maguk is fejlődnek, és a vándorlás jelensége fordítva is igaz, vagyis ne hanyagoljuk a fejlesztéseket, mert nem marad ember a falaink között.

Istenségként nemcsak épületekkel, hanem csodákkal is befolyásolhatjuk a városok életét, és ez még igen enyhe kifejezés volt. Ezek a csodák gyakorlatilag nem mások, mint hatalmas varázslatok, melyekkel vulkánokat húzhatunk elő a föld mélyéből, szökőárat támaszthatunk, hegyeket emelhetünk, vagy völgyeket vájhatunk, de akár dobálózhatunk is tűzzel és jéggel. A csodák a remek grafikus motornak hála igen látványosak, és még úgymond interaktívak is. Ezen azt értjük, hogy mondjuk egy tűzlabda varázslattal lerombolhatjuk az ellenfél városfalát, de akár a tengerbe is behajíthatjuk, forró zuhannyal bizonyítva a polgároknak, hogy bezzeg a mi városunkban nincsenek ilyesminek kitéve.

A fent említett elemek persze csak egy részét képezik az októberben megjelenő stratégiának, de ezekből is képet kaphatunk, hogy a Lionhead és természetesen Peter Molyneux még véletlenül sem szeretne egyetlen Black and White rajongónak sem csalódást okozni, akik pedig nem találkoztak az első résszel, biztosan találnak majd vonzót az "isten-szimulátor" folytatásában is.

KAPCSOLÓDÓ CIKK