Kelet-Európa: az ígéret földje?

A térség fejletlensége miatt a közép-kelet-európai régióban az elkövetkezendő években továbbra is jelentősebb bővülésre lehet számítani az információs technológiák piacán, mint a kontinens nyugati felén.

A keleti országokban az infrastruktúra kiépítése jelenti még mindig a legfontosabb feladatot, miközben nyugaton a már meglévő hálózatok és technológiák korszerűsítésére összpontosítják a forrásokat. Ez alól csak a harmadik generációs mobilszolgáltatások gerinchálózatának kiépítése és a szélessávú internet lakossági elérhetőségének bővítése a kivétel - derül ki a Gartner-Da­ta­quest közelmúltban nyilvánosságra hozott jelentéséből.

A szakemberek szerint a közép-kelet-európai térség ugyanakkor gyorsan be tudja majd fogadni a legfejlettebb technológiákat, mivel jóval kevesebb régi gépezettel rendelkeznek a felhasználók, mint nyugaton, s ezért nem lesznek programegyeztetési gondjaik sem. A szakértők úgy vélik, hogy a belátható jövőben a fokozatosan liberalizálódó telekommunikációs ágazat lesz a legvonzóbb a keleti országokat meghódítani igyekvő befektetők szemében.

A piac bővüléséhez ugyanakkor hozzá fog járulni ezeknek az államoknak a gyors gazdasági növekedése is. A kontinens nyugati régióiban tapasztalható pangás természetesen itt is éreztetni fogja hatását, de a szakértők úgy vélik, 2007-ig akkor is évi 5 százalék körül fog mozogni a keleti országok bruttó hazai termékének (GDP) növekedési üteme. A Gartner elemzése ugyanakkor felhívja a figyelmet arra: nincs egységes recept a térség államaira, mert a telekommunikációjuk, hálózataik, IT-szolgáltatásaik, gépparkjuk és programellátottságuk különböző szinten áll, s így mindegyikhez saját megközelítést kell kidolgozni.

A Gartner szakértői a gazdasági és politikai helyzet, a lakosság száma és az IT fejlettsége alapján 4 csoportra osztották Közép- és Kelet-Európa 27 országát.

1. Lengyelország, Csehország, Magyar­or­szág, Észtország, Szlovénia
2. Oroszország
3. Románia, Szlovákia, Lettország, Lit­vá­nia, Bulgária, Horvátország
4. Albánia, Kazahsztán, Azer­baj­dzsán, Belarusz, Grú­zia, Kirgizsztán, Ma­ce­dó­nia, Örmény­ország, Szerbia és Mon­te­negró, Moldova, Bosznia-Her­ce­go­vina, Tád­zsi­kisz­tán, Ukrajna, Üz­be­gisz­tán és Türkmenisztán

A szakemberek a legígéretesebb or­szá­gokat az első két csoportba sorolták. Az elsők között azokat az Európai Unióhoz május 1-jétől csatlakozott országokat találjuk, ahol a legmagasabb az egy főre eső GDP és IT-kiadás. Ezekre az államokra a nyugatihoz közeli színvonalú szolgáltatások a jellemzőek, viszonylag jól kiépített infrastruktúrával, és így itt lehet a legdinamikusabb növekedésre számítani ebben az ágazatban.

Velikaja Rusz

Oroszország teljesen egyedülálló üzleti és piaci közeg, jóval csekélyebb gaz­da­sá­gi és politikai stabilitással, mint az első csoportba tartozó országoké. Itt a szállítók könnyen kerülhetnek ­jóval kedvezőtlenebb helyzetbe, mint a 3. csoport államaiban. Oroszország ennek ellenére igen jelentős potenciállal ren­delkezik, lakosainak száma, ipari hagyományai, valamint földrajzi helyzete miatt.

Ugyan­akkor régiónként igen eltérő képpel kell számolnia a befektetőnek.
Moszk­va, Szentpétervár, Je­ka­tyerin­burg, Szaratov, Szamara, valamint Rosz­tov-na-Do­nu az európai, illetve Novo­szi­birszk és Krasznojarszk a szibériai területeken azok a gazdaságilag fejlett tér­sé­gek, amelyek a leginkább számíthatnak a beruházók érdeklődésére. Az ország többi része túl elmaradott ahhoz, hogy fejlett technológiákat vezes­se­nek be a helyi rendszerbe. A befektetők egy része ennek ellenére úgy ítéli meg: az orosz piactól távol maradni nagyobb kockázatot jelent a saját tekintélyére nézve, mint ha esetleg alulmaradna a részesedésért vívott helyi versenyben.

Az elemzők mindenesetre felhívják a figyelmet arra, hogy a szerződést megkötni Orosz­or­szág­ban sokkal könnyebb, mint betartatni. Azonban az itteni kockázat nagyobb haszonnal is jár, így sok vállalkozó Oroszországot tekinti elsőrendű célpontjának Kelet-Európában. El­ső­sor­ban az orosz nagyvállalatokat igye­kez­nek megnyerni maguknak. A kis- és középvállalatok szintjén egyelőre nincs mozgás, de számos nemzetközi projekt indult be az utóbbi években, elősegítendő az orosz gazdaság szerkezetváltását, ez pedig megnövelte az IT-technológiák iránti étvágyat is, még vonzóbbá téve ezt a piacot a befektetők szemében.

A harmadik csoportba tartozó országok hagyományaikat, valamint kis- és középvállalatokra épülő piacaikat illetően közel állnak Nyugat-Európához. Egy évtizeddel a berlini fal leomlása után azonban gazdaságuk még mindig nem gyorsult fel kellően. Infrastruktúrájuk elmaradott, mivel nem sikerült annyi tőkét vonzaniuk a fejlesztésbe, mint az első csoportba sorolt országoknak. Közülük ugyanakkor Szlovákia, Lettország és Lit­vá­nia májustól az Európai Unió tagja, és a felmérések alapján Románia potenciálja sem lebecsülendő.

A sereghajtók

A negyedik csoportba soroltak indulnak a legkevesebb eséllyel a beruházók kegyeiért folyó versenyben. A politikai bizonytalansági tényezők mellett ­ugyanis a gazdaság is igen törékeny lábakon áll ezekben az országokban. A Gartner szakértői úgy vélik, ezek közül az államok közül Szerbia, Macedónia, valamint Be­la­rusz, Ukrajna és Kazahsztán nemcsak földrajzilag állnak közel Nyugat-Európához, de fogékonyabbak is a nyugati befolyásra. A szakemberek szerint a megfelelő gazdasági és politikai stabilitás mellett Szerbia fog a leggyorsabban felzárkózni a harmadik csoport országaihoz.

Előző
  • 1
  • 2
Következő