Tony Hawk újabb trükkjei

Sokan furcsállták a Neversoft ötletét, mikor azzal álltak elő, hogy történetet csempésznek a Tony Hawk nevével fémjelzett gördeszkás játékba, és lám, nekik lett igazuk, hisz már készül is az extrém ötlet második megvalósulása, az Underground 2.

Nem egy, a sportjátékokra koncentráló kiadó küzd azzal a dilemmával, hogy már nem tudnak igazán új ötleteket belevinni játékaikba. A grafika egyre tökéletesebb, a pályán ugráló virtuális játékosok mozgása egyre jobban hasonlít hús-vér társaikéhoz, és a hanghatások sem állnak már messze a valóságostól. Ekkor jönnek be a képbe az olyan ötletek, mint a Neversoft elgondolása, hogy ékesítsük valamilyen sztorival a szóban forgó sportprogramot. Ennek fényében született meg a Tony Hawks' Underground, mely annyira megnyerte magának a felhasználókat, hogy már készül is a második epizód.

A történet hasonló az előző részben felvázolt sztorihoz: a játékos egy fiatal gördeszkást alakít, aki egy bizarr versengésbe csöppen, melyet kiagyalói World Destruction Tournak neveztek el. Ebben a versenysorozatban olyan csapatok vesznek részt, melyeket profi, a valós életben is sikeres deszkások vezetnek. A fiatal tehetséget alakító játékos természetesen magának a mesternek, Tony Hawknak a csapatába kerül, és a világ megannyi városában bizonyíthatja, hogy érdemes volt a sportág királyának bizalmára.

Az egyes pályákon irányíthatjuk saját versenyzőnket, de ha lehetőség adódik, átválthatunk egy profira, vagy egy, a fejlesztők agyában megszületett fickóra is. Ha nem a mi emberünk mögé állunk, akkor különleges, csak az adott sportolóra jellemző manővereket, ugrásokat, trükköket mutathatunk be. Így hatékonyabban teljesíthetjük a pályát - Bob Burnquist

vagy Mike Vallely azért csak ügyesebb, mint a mi amatőrünk -, viszont azt ne feledjük, hogy a bajnokunk képességeinek fejlesztéséhez szükséges pontokat csak akkor kapjuk meg, ha ő maga áll a deszkára.

Igazán elismerésre méltó a játék interaktivitása, vagyis az, hogy mennyi mindet kezdhetünk a környezetünkben lévő tereptárgyakkal. Az természetesen alapvető, hogy a legtöbb tárgyra felugratva valamilyen mutatvánnyal szórakoztathatjuk az arra járó polgárokat, de nem ritka, hogy ezekre a manőverekre az adott objektum valamilyen látványos effektussal reagál. Ha például egy tűzcsapról indítunk egy trükköt, annak teteje leválik, hatalmas szökőkúttal festve alá mutatványunkat. Az egyik pályán állítólag úgy nyithatunk meg egy területet, hogy meggyújtjuk deszkánkat egy égő roncshalmazon áthaladva, majd a lángoló sportszerrel lángra lobbantjuk néhány ágyú kanócát, melyek aztán lerombolják az új területet elválasztó falat. Le a kalappal a fejlesztők kreativitása előtt!

Új elemként jelenik meg a második részben az úgynevezett fókuszmód. Ennek aktiválásához látványosan végrehajtott manőverekkel, trükkökkel fel kell töltenünk az ehhez a módhoz tartozó indikátort, melyet a képernyőn folyamatosan láthatunk. Ha aktiváltuk a fókuszt, akkor a kamera ráközelít a lábunkra, az idő pedig lelassul. Ennek köszönhetően jóval átgondoltabban hajthatjuk végre az eltervezett mozdulatokat, és a sikerre is sokkal nagyobb esély kínálkozik.

Persze mindig akadnak olyan játékosok, akik nem vevők az újdonságokra. A Neversoft rájuk is gondolt, megalkotva a Classic játéklehetőséget. Ebben nyugodtan elfelejthetjük a történetet, és azokra a hagyományos célokra koncentrálhatunk - trükkök bemutatása, tárgyak gyűjtögetése, harc az idővel -, melyek a korábbi Tony Hawk's Pro Skater játékokban is előttünk lebegtek. Ebben a módban a történeten kívül az új epizód minden előnyét kiélvezhetjük, és még olyan pályákon is száguldozhatunk, melyek az első részben, illetve a Pro Skater sorozat epizódjaiban tűntek fel.

Manapság a sportjátékok elengedhetetlen kelléke az átalakítás lehetősége - játékost, csapatot, pályát, taktikát, mezt, felállást, vagyis mindent átformálhatunk a legtöbb programban. Ez nem marad ki a Tony Hawk's Underground második részéből sem. Egyfelől részletesen megformálhatjuk a sportolót, aki képvisel bennünket a virtuális városokban, másfelől saját trükköket, ugráskombinációkat agyalhatunk ki, és még az utcákon látható graffitikbe is belenyúlhatunk. Sajnos saját firkálásokat nem készíthetünk, de a meglévőket rengeteg módon eltorzíthatjuk.

Mindig is széles lesz az a tábor, amelyik tagjai azzal érvelnek, hogy nincs szükség egy sportjátékban történetre, és hasonló adalékokra, elegendő a fejlesztőknek a grafika és az MI csiszolásával foglalatoskodniuk. De mivel egyre népszerűbbek a "sztoris" sportprogramok, idővel mindenki rájön, hogy a meccsek, csaták, versenyek izgalmain kívül bizony nem árt egy kis változatosság.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 600
RAM	256 Mbyte RAM
HDD	350 MB
DirectX verzió	Directx 9