Sosem kerül eldöntésre az a vitakérdés, mely azt feszegeti, hogy mennyire legyen realisztikus egy akciójáték. Ami a Destineer Close Combatjét illeti, a fejlesztők nem kevesebb, mint negyven katonai vezetővel konzultáltak, hogy minél élethűbb programmal örvendeztessék meg a rajongókat.

Kétségtelen tény, hogy a bevezetőben vázolt kérdés talán a leggyakrabban felmerülő probléma egy first person shooterrel kapcsolatban. A kérdés persze nem a játék minőségére vonatkozik, mert abban azért mindenki egyetért, hogy a grafika közelítse bátran meg egy televíziós műsorét, vagy mozifilmét, arról viszont állandóan folyik a vita, hogy mennyire hasonlítsanak a játék főhősének viszontagságai egy valódi katonai problémáira. Akadnak, akik az America's Army vonulatot kedvelik, ahol akár egyetlen lövés végezhet bajnokunkkal, mások viszont a repkedő, futurisztikus ágyúkkal lövöldöző, élőholt szörnyekre vadászó sosemvolt héroszokra esküsznek.

A vita valószínűleg sosem kerül eldöntésre, így minden fejlesztőnek és kiadónak választania kell valamelyik tábor mellett. A Destineer csapata az első kategória mellett tette le a voksát, vagyis egy olyan játék fejlesztésébe fogtak Close Combat: First to Fight címen, melyben szinte ténylegesen átélhetjük egy katona mindennapjait a csatatéren. A játék eleve egy, az amerikai hadsereg számára készített szimulátoron alapul, és mintegy negyven veterán katonatiszt véleményét kérték ki a PC-s, valamint Xboxos verzió fejlesztésének megkezdése előtt.

A játék maga egy squad based tactical shooter, vagyis olyan akcióprogram, melyben egy kis létszámú csapatot vezetünk, s melyben döntő szerepet kap a jól kidolgozott taktika. A játékos a csapat vezetőjét irányítja, aki parancsokat adhat a csapattársaknak. Több játékban, például a Chaserben tapasztalhattuk, hogy milyen kellemetlen, ha a társaink inkább hátráltatnak, mint segítenének, de a Close Combat esetében ettől aligha kell tartanunk. A fent említett katonai szakértők tanácsait a fejlesztők többek közt a mesterséges intelligencia csiszolására használták fel, minek eredményeként a katonatársaink akár maguktól is képesek lennének végrehajtani egy küldetést. Persze igazán hatékonyan csak akkor működik a csapat, ha egy jó parancsnok irányítja, de végre nem kell olyan evidens utasításokat kiadnunk, mint mondjuk fedezzenek már társaink, ha egy nyílt térségen rohanunk keresztül.

A csapatot nem mi választjuk ki, hanem "készen kapjuk" - társaink a Wallace, Cox és Edwards nevekre hallgatnak. Valamennyien maguknál hordanak egy M16-A4 kézifegyvert, melyet mi magunk is cipelünk, csak a játékos puskájához csatoltak egy M203-as gránátvetőt is. A fegyverek küldetésről küldetésre változnak, és olyan eszközökkel bővülnek, mint különféle puskák, pisztolyok, gránátok, valamint számos különleges felszerelés.

Ami a játék sztoriját illeti, a helyszín, ahol a katonai operációk kezdődnek, a nyolcvanas évek egyik legforróbb pontja, Libanon. A játékos által vezetett csapat egy nagyobb, amerikai hadműveletet készít elő, mely célja a város megszerzése. Az első ellenfél, akivel szembe találjuk magunkat, egy helyi ellenálló csoport, akik ugyan nem túl képzettek, viszont meglehetősen veszélyes fegyverekkel szerelkeztek fel, és a várost is igen jól ismerik. A harcok az épületekben is zajlanak, ami különösen nagy hangsúlyt ad a precízen összehangolt lépéseknek.

Grafikailag a játék hozza a minimálisan elvárhatókat, vagyis nem marad le a Doom 3 vagy a Thief harmadik része mögött. Talán annyira nem impozáns a megjelenítés, mint a Far Cryban, ami viszont annak is köszönhető lehet, hogy ezúttal nem egy paradicsomi őserdőben, hanem sivatagos városokban harcolunk. A játékban az egyjátékos küldetéssorozat kerül reflektorfénybe, de ez nem jelenti azt, hogy a többjátékos módokat kedvelők a partvonalon kívül maradnának.

A program megjelenése október vége felé várható, és ha minden igaz, maga a fejlesztőcsapat próbálkozik meg a kiadással. Mivel az utóbbi időben eléggé megerősödött a nem feltétlen a realizmust előtérbe helyező shooterek tábora - Nitro Family, Painkiller, Doom 3 - talán már hiányérzete támadt a valóságot pontosan másoló kategória kedvelőinek, mely hiányérzetet várhatóan tökéletesen feledteti a Close Combat: First to Fight.