Egy újabb akciójáték készül, mely a második világháború eseményeire koncentrál, ezúttal a Rebellion műhelyében. A Sniper Elite: Berlin 1945-ben egy mesterlövész bőrébe bújva küzdhetünk meg a minden eddiginél kifinomultabb MI által irányított ellenségekkel.

Ismét terítékre kerül tehát a borzalmas második világháború, amit már megannyi aspektusból feldolgoztak a játékfejlesztők. Ezúttal nem a D-Day, Észak-Afrika vagy a csendes-óceáni térség csatái kerülnek terítékre, hanem a háború utolsó csapata, mikor a szövetséges seregek már elérték a német fővárost, Berlint. A játékos ezúttal egy amerikai mesterlövészt alakít, ki Berlin utcáin próbálja segíteni a végső diadalra törő bajtársait. A játék egyaránt készül PlayStation 2-re, Xboxra, valamint PC-re is, az utóbbi, egyelőre kiadóra váró verzió megjelenése pedig jövőre várható.

Az első elem, mely feltétlen kiemelést érdemel, az a játékhoz készített mesterséges intelligencia. Az MI kiváló mivolta manapság már elengedhetetlen, hisz eleve bukásra ítéltetett az ezen a téren gyenge játék, de az Xboxos, legelőrébb tartó verzió alapján elmondható, hogy a Rebellion programozói valami egészen kiemelkedőt alkottak. Nézzünk néhány példát, melyek a program jelenlegi állapotát elemző hírekből derülnek ki.

Az ugye nem újdonság, hogy az ellenségek keresnek valamilyen fedezéket a támadások során. A fedezékek mögül általában ránk vadásznak, vagy társaikat fedezik, de más okból ritkán bújnak el egy teherautó, vagy egy sánc mögé. A Sniper Eliteben a német katonák nemcsak a lövöldözéshez, hanem fegyvereik újratöltéséhez is barikádok mögé húzódnak, így még véletlenül sem válnak könnyű és védtelen célponttá. Ráadásul ha egy terepen, mondjuk egy téren nincsenek fedezékek, százszor is meggondolják, hogy elhagyják-e jelenlegi rejtekhelyüket.

Kellemetlen szokása az ellenséges katonáknak, hogy nem próbálnak meg nagy tűzerővel kifüstölni bennünket - mivel épp az ő fővárosukat próbáljuk bevenni, nem is csoda, hogy nem ágyúzzák szét saját otthonaikat -, hanem inkább a becserkészés mellett teszik le voksukat. Úgy tűnik, a lopakodáshoz nemcsak a játékos által megszemélyesített amerikai mesterlövész ért, minek következtében az ilyen bekerítési manőverek kínosan sikeresek lehetnek.

Szintén a mesterséges intelligencia káprázatos képességeit támasztja alá, hogy az ellenséges katonák nem hagyják parlagon heverni sebesült bajtársaikat - szerencsére a velünk szövetségesek sem - hanem megpróbálják a sérült katonát biztonságos helyre vinni, akár saját testi épségük kockáztatásával is. Azért persze nem teljesen ostobák és vakmerőek az ellenfelek, így arra ne számítsunk, hogy egymás után szedjük le a téren haldokló némethez rohanó obsitosokat.

Az ellenséges katonák nemcsak akkor vesznek észre bennünket, ha meglátnak, hanem akkor is, ha meghallják lépteink, vagy egyéb mozdulataink zaját. A háború tombol körülöttünk, gyakorlatilag tőlünk függetlenül, amit remekül ki is használhatunk előre nyomulásunk fedezésére. Ha például a közelben eldördül egy nagyobb ágyú, akkor biztosan nem tűnik fel még a legérzékenyebb fülű németnek sem a bakancs dübörgése a betonon.

A programban több nehézségi fokozat közül választhatunk, és ez a választás döntőn befolyásolja, hogy milyen könnyen kaphatjuk puskavégre áldozatainkat. A legkönnyebb fokozaton a golyó mindig ott ér célba, ahová a célkereszt mutat, vagyis ekkor még igen könnyű dolgunk van. Fokozva a nehézséget, olyan tényezők is befolyásolják a lövedék röppályáját, mint a szél, vagy a gravitáció. Tovább srófolva a keménységet, már figyelnünk kell a megválasztott testhelyzetre, de még a túl gyors pulzus is a célzás pontosságának a kárára lehet.

Hogy ténylegesen a második világháború végének Berlinében érezzük magunkat, arról a fejlesztők úgy próbálnak meg gondoskodni, hogy temérdek korabeli térkép, valamint fénykép alapján próbálják felépíteni a város virtuális mását. Ennek következtében számos olyan épülettel is találkozhatunk, melyet azóta lebontottak, vagy éppen a háború során puszult el, és mindezek mellett az egész városkép is eltér a jelenlegitől. Szintén a megjelenítésnél érdemes említést tenni a bullet-camról, vagyis a "golyóra szerelt kameráról". Ez nem jelent mást, mint azt, hogy a ravasz maghúzása után a golyót követhetjük egészen a becsapódásig, méghozzá lassított felvételen.

A változatos egyjátékos küldetések teljesítése után harcolhatunk egymás ellen helyi hálózaton, valamint - habár az igazat megvallva erről még nincs hír - minden bizonnyal interneten keresztül is. Olyan programból nincs hiány, ahol a sötétben osonva próbálhatjuk meg ellenfeleinket ártalmatlanná tenni - Thief, Splinter Cell stb. -, viszont ilyen finom mesterséges intelligenciát egyik vetélytárs sem kínál. Reméljük, hogy a szép ígéretek valóra is válnak jövőre, amit kiadót is talál a Rebellion a játékhoz.