Kipróbáltuk a Sony új, DSC-V3-jelű, 7 megapixeles digitális kameráját. A kompakt gép lézeres és infravörös segédfényei révén sötétben is jól használható, hátoldalán pedig gigantikus méretű képernyő teszi egyszerűbbé a fotók komponálását.

2003 tavaszán a Sony több más digitális fényképezőgépével együtt bemutatta a később nagy sikert arató DSC-V1-es modellt, amelyet a TIPA (Technical Image Press Association) nevű iparági szervezet 2003 legjobb digitális kompakt gépének választott. A V1 egy új irány és típusvonal első képviselője volt a Sony kínálatában, és nagy várakozás előzte meg a kategória folytatását ígérő új családtagot. Meglepetésként az új típus számozása nem folytatólagosan következett,  így nem a V2, hanem egyből a V3-as jelet kapta, hisz nem kis változtatásokon esett át, amíg újjászületve a gyártósorokra kerülhetett.

A csaknem az ultrakompakt kategóriába tartozó, aprócska DSC-V1-eshez képest az új modell jelentősen megváltozott.  A V3-as típus magassága és szélessége megnőtt, a gép zömökebb, izmosabb kivitelű lett. Megjelenésére emellett még az is  rátesz egy lapáttal, hogy alumínium váza  fekete burkolatot kapott, amely komoly minőségi és tartalmi változásokat sejtet.

Forrás: [origo]
Sony DSC-V3



Stabil tartás, fura gombok

A gép gumiborítású markolata jól funkcionál, így a fényképezőgép stabilan tartása nem okoz gondot. Ránézésre minden ergonmikus és jól átgondolt, a V3-at kézbe véve azonban olyan érzésünk támad, hogy a kezelőszervek elhelyezésével valami mégsem stimmel. A zoom vezérlésére szolgáló gombocskák ugyan a jobb hüvelykujj útjába esnek, de túl picik és kemények ahhoz, hogy kényelmesen kezelhetők legyenek. A vezérlőtárcsa használata - amely az üzemmód tárcsa és a zoom vezérlő közé került - szintén nehézkes, mert egy perem akadályozza egyszerű kezelését, mivel túl mélyen, az üzemmód választó tárcsa alá építették be.

A fém állványmenetet a géptest közepén, az optikai tengelytől kissé eltolva találhatjuk, bár ez a kis differencia nem okoz jelentős problémát panorámafotók készítésekor. A gép oldalán található a vakuszinkron-csatlakozó, alatta az USB és az A/V kimenetek, egy tápcsatlakozó bemenet pedig a gép hátulján elhelyezett gumifedél alatt foglal helyet, amely védelmet nyújt a külső behatásoktól. Az energiaellátásról gondoskodó strapabíró akkumulátort a gép markolata rejti. Ennek ajtaját kinyitva az akkumulátor nem esik ki, cseréjéhez egy biztonsági reteszt is oldani kell. Ugyanitt találhatóak a memóriakártyák foglalatai (MemoryStick, MemoryStick Pro, CompactFlash Type I), amelyek típusa között egy kapcsolóval tudunk váltani, akár bekapcsolt állapotban is.

Objektív, LCD-k

A gép kikapcsolt állapotban fém lamellákkal védi a Carl Zeiss Vario-Sonnar objektív frontlencséjét, amelynek fényereje átlagosnak mondható (F2,8). A 34-136 mm-es fókusztávolság 4-szeres optikai zoomra ad lehetőséget, ennek működése 17 lépésben állítható, ami nem igazán nevezhető gyorsnak, csakúgy mint az élességállítás sebessége sem, de azért érezhető némi javulás az előd V1-eshez képest. Az optikára egy adapter segítségével 52 mm-es előtétlencsék is illeszthetők. A legkisebb tárgytávolság 40 cm, amely makró módban 10 cm-re módosul. Makrózáskor a zoom is működik, viszont a legkisebb területet (kb. 5 cm szélességet), amely kitölti a fotó teljes méretét, akkor érhetjük el, ha a zoomállást nagyjából a felére állítjuk.

A Sony V3-at dioptriakorrekciós lehetőség nélküli átnézeti keresővel látták el, amelynek kémlelőnyílása sajnos az optikai tengelytől elég távol került. Ez különösen közeli felvételeknél zavaró és szembetűnő, hiszen nem az a képkivágás kerül rögzítésre, amit a nyíláson át látunk.

Forrás: [origo]
Sony DSC-V3



2,5 collos, igen nagy méretű, 123-ezer pixeles TFT LCD kijelzőnek szorítottak helyet a V3 hátoldalán, ami ugyan felbontásában megegyezik a V1 kijelzőjével, de impozáns mérete pontosabb komponálást tesz lehetővé. Felületét tükröződésmentesítő bevonattal látták el, így napsütésben is jól látható a megjelenített kép. Kevés fény esetén sajnos az LCD képfrissítése lelassul, nehézkesen követi a mozgást. A képernyő fényereje 3 lépésben állítható, ami egyfelől energiatakarékosabb működést is lehetővé tesz, másfelől szintén befolyásolja a kép láthatóságát. Az LCD-n megjelenő piktogramok, ikonok, valamint az élő hisztogram részletesen és egyértelműen tájékoztatnak minden fontos beállításról és paraméterről, bár minden paramétert  megjelentetünk a kijelzőn, kissé zsúfolttá válik a munkaterület.

Kategóriájához illően a  fényképezőgép tetején vakupapucsot is találunk, amelybe a Sony rendszervakukon kívül egyéb típusú, középérintkezős villanó is helyezhető. A gép bal oldalán megtalálható a vakuszikron-csatlakozó, amely lehetőséget biztosít a külső vakuk csatlakoztatására és szinkronizálására, így elérve az optimálisabb megvilágítást. Sajnálatos módon a V3 beépített vakujának elhelyezése, kialakítása nem éppen a legszerencsésebb, a gépházból kiforduló villanó ugyanis néha nem nyílik ki eléggé, melynek köszönhetően  a vaku által kibocsátott fény akár közvetlenül a gép elé is irányulhat, amelyre volt is néhányszor példa a teszt során, persze a félig kinyílt vakut kezünkkel könnyen a helyére igazíthatjuk.

További gondot jelenthet, hogy mivel a vakut közel az objektívhez építették be, igen nagy a valószínűsége a vörösszem-effektus kialakulásának. A beépített vaku hozzávetőlegesen maximum 4 méteres távolságig használható hatékony segédfényként, megfelelő érzékenységi beállítások mellett, viszont újratöltése egy-egy villanás után meglehetősen lassú, bizony hosszú másodpercekig is eltart.