Messze látó kompakt kamera

Újabb középkategóriás digitális kamerát teszteltünk le. A Sony Cybershot H1-es jelű kompakt fényképezőjével a távoli témákat is könnyen lefotózhatjuk, a képek megfelelő élességéről pedig képstabilizátor gondoskodik.

Riválisaitól eltérően a Sony csak a közelmúltban, kicsit megkésve dobott piacra nagy zoomátfogású, de viszonylag kis pixelszámú érzékelővel szerelt, kompakt digitális fényképezőt. A DSC-H1 névre keresztelt maroknyi kamera olyan gépekkel konkurál, mint a Canon S2 vagy a Panasonic FZ sorozata, melyeknél szintén képstabilizátor egészíti ki a lencserendszert.

A gyártó bevált gyakorlatától eltérően a H1 nem Carl Zeiss optikát kapott, ám panaszra így sem lehet ok. Tüzetes vizsgálódás nyomán ugyan tetten érhetőek apró színhibák, optikai torzítások az új Sony géppel készített fotókon, a kategóriatársakhoz képest mégis kiemelkedő minőségűnek nevezhető az eredmény. Kisfilmes rendszerbe átszámítva 36-432 milliméter gyújtótávolságú optika fényereje sem rossz. Makrózáshoz nagylátószögnél legalább 2 centiméteres, tele állásban pedig 90 centiméteres távolságból készíthetőek elmosott hátterű, érdekes látványvilágú makrófotók.

A kényelmet szolgálja még az is, hogy a H1 egy érzékelő alkalmazásával jelzi az óvatlan fotósnak: a fényképező használata előtt az objektívvédő sapka eltávolítandó. Apró figyelmesség a gyártó részéről, hogy az alapcsomagban az optikára felhelyezhető adaptertubus és napellenző is megtalálható. Általában a kompakt kategóriába tartozó gépek lencséit mozgató motor meglehetősen lassan dolgozik, ami a nagy zoommal rendelkező gépek esetén különösen szembetűnő lehet. A tesztpadra tett Sony a maga 12-szeres zoomjával viszont még így is igen becsületesen teljesített: a két végállás között pillanatok alatt végigszalad az azt mozgató kétsebességes motor, ami egyébként rendkívül precízen állítható. Az optikai mellett választható a kétféle digitális nagyítás is. Az úgynevezett precision-módban interpolálással, smart zoom-módban pedig képkivágás használatával nagyít tovább az elkészült képen.

A Sony a H1-et sem szerelte fel a jól bevált és más típusoknál sikerrel alkalmazott lézeres élességállítást segítő rendszerével, hanem csak egy narancsszínű lámpát épített be erre a feladatra. Ennek hatótávolsága közel sem akkora, mint az említett magas kontrasztú mintát vetítő lézeres segédfény, de nagyjából 4 méteres távolságig ez is eredményesen működtethető. A nagy gyújtótávolságú objektívvel rendelkező fényképezők használata során, alacsony zársebesség alkalmazása esetén előforduló bemozdulásos életlenségnek hatékony ellenszere, az újabban mind gyakrabban alkalmazott képstabilizátor. A H1-ben található kétféle üzemmódban működő Super Steady Shot stabilizátor egy lencsetag finom elmozdításával kompenzálja a kézremegés okozta bemozdulást. Választható, hogy folyamatosan figyelemmel követhető legyen a kompenzáció hatása, vagy csak az exponálógomb lenyomásakor aktivizálódjon.

A bekapcsolás után szinte azonnal készíthető felvétel, az objektív gyorsan kibújik a helyéről, és üzemkész állapotba kerül, ám visszajátszáskor 15 másodperc elteltével vissza is húzódik, valamelyest megóvva az optikát a külső sérülések veszélyétől. Az 5 megapixeles képérzékelő által rögzített fájlok csak JPEG formátumú állományként kerülhetnek elmentésre a 32 megabájtos belső memóriába, vagy az opcionálisan megvásárolható MemoryStick/MemoryStick Pro kártyára. Az utóbbi, drágábbik memóriatípus egyébként a feltétele annak, hogy a készülékkel 640x480 pixel felbontású, 30 kép/másodperes sebességű mozgóképet lehessen rögzíteni, lassabb háttértár esetén ugyanis a felvétel csak rosszabb minőségben történhet. A videófelvétel közben az élességállítás és a fénymérés is folyamatos, hossza szerencsére időben nincs korlátozva, határt csak az alkalmazott kártya kapacitása jelent.