Fotóstipp: tájképek retusálása (1. rész)

Vágólapra másolva!
Bizonyára sok lelkes amatőrfotós próbálkozik meg a természetbúvár magazinokhoz hasonló felvételek készítésével. Bár a legtöbbször a végtermék nem ér nyomába a gyakran speciális szűrőkkel készített felvételeknek, megfelelő szoftverrel sokat lehet javítani a kép szépségén.
Vágólapra másolva!

Talán sokaknak ismerős szituáció: az egyszeri amatőrfotós el szeretné készíteni élete legszebb tájképét, ám a digitális fényképezőgépe által készült fénykép cseppet sem azt mutatja, amit a valóság. Az égbolt gyönyörű kéken ragyog, viszont a táj csupán egy sötét sziluett. A fotós ismételten készít egy képet, ezúttal nagyrészt a tájjal töltve ki a képkivágást. A tájjal minden rendben is van, de most meg az ég lett túl világos, és az iménti kékség és bodros felhők helyett színtelen, fehér lepel a végeredmény. A kívánt tájkép elkészítése korántsem lehetetlen: csak némi előkészületre és a Photomatix Pro szoftverre lesz szükség.

A Photomatx Pro-val a digitális fényképek dinamikájának növelésére nyílik lehetőség. Konyhanyelven az olyan világos és sötét területeken is részleteket fogunk látni, ahol eddig csak fehér és fekete foltok mutatkoztak. Ehhez csupán 2 vagy több, azonos témájú és eltérő világosságú fotóra lesz szükség. A kívánt tájrészlet, vagy városkép kiválasztása után ugyanarról a képkivágásról kell fotót készítenünk eltérő megvilágítási idővel. Ehhez legegyszerűbb a fényképezőgép expozíció sorozat módját (Exposure Bracketing) használni, amely szinte minden kompakt fényképezőgépben is megtalálható.

Állvány nélkül nehéz

A fotók elkészítésénél ajánlott az állvány használata, hogy ugyanazt a képkivágást kapjuk minden fotónál, ne legyen elmozdulás. Ennek hiányában a gépet állítsuk sorozatfelvételre. Lágyabb fényeknél, például felhős időben elég +/-1 fényértéknyi közökkel elkészíteni a fotókat. Erős fénynél, nyári napsütésben a +/-2 fényértékes különbségű képek adnak jobb eredményt. Célszerű nagyjából három darab fotót készíteni: egyet túlexponálva, egyet a gép által javasolt értéken, egyet pedig alulexponálva.

Forrás: [origo]
A három, eltérő beállítással készült fotó

A túlexponált fotón a alapesetben árnyékban maradó részeken is jól látható részletek jelennek meg, bár kép egésze túlzottan világos lesz, az alulexponált fotón ellenben a nagyon világos területeken kapunk részleteket és megfelelő színeket, a fotó nagyja pedig árnyékba borul. A különböző világosságú területek egy képre keverése már a számítógépes utómunka és a Photomatix feladata lesz. A szoftver Combine (Keverés, Kombináció) lehetősége 5, különböző keverési módot ad az eltérő világosságú fotók egyesítésére.

A program elindítása után mindhárom fotót be kell hívni a Photomatix főablakába. Ez a megszokott módon a File/Open menüparancs segítségével lehetséges. A következő menüpont alatt található a Combine ötféle metódusa. Ezek sorban: Average, H&S Details - 2 Images, H&S Details - Auto, H&S Details - Adjust és H&S Details - Intense.

Average

Forrás: [origo]

Ez a legegyszerűbb parancs, amely el is különül a többitől, és a Ctrl+A billentyű kombinációval is elindítható. Az Average átlagolja a kijelölt képeket és ez alapján készít egy újabbat. Nincs lehetőség a parancs semmilyen beállítására sem, teljesen automatikusan meg végbe a folyamat. Érdemes két, nem túl nagy világosság különbségű fotót felhasználni, melyeknek rövid számolgatás után megkapjuk az átlagát, azaz egy kombinált képet. Az Average hátránya még, hogy ha nem állványról, abszolút elmozdulásmentesen készültek a képek, akkor a létrejövő kép elmosódott lesz. Viszont kétségtelenül a leggyorsabb az összes menüpont között, tehát időmilliomosoknak - vagy ha sok képet kell egyesíteni - ideális választás.

H&S Details - 2 Images

Forrás: [origo]

Egy lépéssel az Average előtt jár a H&S Details - 2 Images. Ahogy neve is mutatja 2 darab kép egyesítése lehetséges a segítségével. Itt is érdemes nem túl eltérő világosságú képeket választani, mert a végeredmény furcsán természetellenes lesz. Az előző menüparancshoz képest megvan az az előnye, hogy két, kézből készült kép is jó eséllyel egyesíthető, mert elindításakor megjelenik az Align jelölőnégyzet, aminek hatására az egymástól elcsúszott képeket megpróbálja élesen összeilleszteni a program. Más beállítás nem is végezhető ennél a parancsnál, itt is minden automatikus. Itt sem ad jó eredményt, ha a két fotó között túl nagy a világosságkülönbség.

H&S Details - Auto

Forrás: [origo]

Újabb lépés az "evolúció" útján. Az Auto parancsnál ugyanazt az egy - Align (Igazítás) - jelölőnégyzetet kapjuk, mint a 2 Images esetében és mellé teljesen automatikus működést. Ez a pont annyival nyújt többet az előzőnél, hogy nem csak kép kép kombinálható, hanem lényegében bármennyi. A megfelelő sebesség miatt persze ezt érdemes leszűkíteni 3-6 fotóra. Nyilván a több kép miatt az végeredmény is jobb egy hangyányival, mint az előzőekben.

H&S Details - Adjust

Forrás: [origo]

Az Adjust menüpont sokkal finomabb beállításokat nyújt az előbbieknél. Felbukkanó ablaka tetején található a Blending Point csúszka, amellyel a sötét és világos képek keverésének erőssége súlyozható. Negatív irányba húzva a csúszkát a sötétebb területek dominálnak, míg pozitív irányban a világosabb részek lesznek túlsúlyban. Mellette egy Radius feliratú csúszka látszik, amellyel az élesség szabályozható a sötét és világos területek találkozásánál. A változások egy nagyméretű előnézeti ablakban láthatók, melynek képe nagyítható és két irányban görgethető. A képek pontos egymásra illesztésének lehetősége (Align) ezúttal is adott.

H&S Details - Intensive

Forrás: [origo]

A fotók keverési lehetőségeinek legjobbja, ami egyben a leglassabb feldolgozási időt adja. Itt is kapunk egy nézőképet bár kisebb méretben és nagyíthatóság nélkül - valamint három állítási lehetőséget. Az első két feldolgozási metódus, a Light (Fény) és az Enhanced (Fejlett). Az első jelenti az alapértéket, a második pedig a pontosabb eredményt adó lehetőség, aminél jócskán megnövekedett feldolgozási idővel is számolni kell. Egy következő csúszkán öt lépésben állítható a választott metódus pontossága (Precision). Magasabb pontosságnál a világos és sötét területek találkozási helyei pontosabb, természetesebb összhatást adnak, de ezúttal is többet kell várni a végeredményre, hiszen a feldolgozás ideje lelassul. A harmadik beállítási lehetőség a már jól ismert Align, amely a fotók pontos egymásra illesztéséért felelős.

Az eltérő világosságú képek keverésének lehetősége és a bemutatott módszerek a Photomatix képességeinek csupán egy részét jelentik. Előnyük, hogy a fotók a zajszint növekedése nélkül kombinálhatók egy jobb dinamikájú képpé, az így kapott fénykép megőrzi természetes kinézetét (hacsak nem túl nagy a kiindulási képek világosság eltérése), és mind az öt lehetőség viszonylag egyszerűen használható. Hátrányuk, hogy némely esetben nagyon lassú a feldolgozás, és túl nagy megvilágítás különbségű fotókhoz nem használhatók.

Legközelebb a Photomatix HDR és Tone mapping lehetőségéról lesz szó, amelyek új távlatokat nyitnak a most megismert módszerekhez képest.

Budai Péter
(Digiretus.hu)