Dizájnos minimozi, szivarzsebre szabva

Az LG FM30-as a koreai gyártó legkisebb médialejátszója, ami nagyon jól néz ki, majdnem mindent tud, amire szükség lehet. A kütyü könnyen kezelhető, de PC-s szoftvereivel hihetetlenül nehéz boldogulni.

Tök jó - kapta meg a dicséretet az LG médialejátszója azoktól a spontán szemtanúktól, akik kiszúrták nálunk a készüléket tesztelés közben. Persze csak azok után, hogy tisztáztuk: amit látnak, az nem egy billentyűzet nélküli mobiltelefon, hanem egy médialejátszó, amin zenét lehet hallgatni, filmet lehet nézni, és rádió is van benne -, hogy csak legalapvetőbb funkcióit foglaljuk össze.

A készülék speciális hibrid: mp3-lejátszónak túl nagy, videolejátszónak túl kicsi, és mindazt, amit tud, ma már bele lehet zsúfolni egy mobiltelefonba is. A modell mellett szól azonban, hogy egy különálló lejátszó mégis csak kényelmesebben használható, ráadásul az FM30-as annyira kicsi és könnyű, hogy egy mobil mellett az ember már szinte észre sem veszi, ha ott lapul valamelyik zsebében.

Szépnek szép

Az LG mérnökei ráadásul igen szép készüléket alkottak: a fényes, fekete borítású kis lejátszó az általunk előzőleg teszelt S1 notebookhoz hasonlóan elnyerte a Red Dot formatervezési díjat. Az értékelés valószínűleg nem csak a külsőnek, hanem a praktikumnak is szól, mivel a lejátszó igen könnyen kezelhető fél kézzel is a tetején és oldalán elhelyezett gombokkal, kapcsolókkal. A burkolat hátránya viszont, hogy sérülékeny, és az ujjlenyomatokat is gyűjti, nem árt tehát tisztán tartani és vigyázni rá. Külön pluszpontot érdemel, hogy a készülék kábeleinek csatlakozófejei és a töltő is igen szép kialakítású.

A lejátszón elhelyezett mobilkijelző ugyan nagyon kis felbontású (128x160 pixel), de videolejátszáshoz ez még éppen elég. Hosszabb filmeket valószínűleg senki nem visz magával egy ilyen apró készüléken, egy-egy sorozatepizód megtekintéséhez viszont még megfelel. A filmen megjelenő feliratok már az olvashatatlanság határán vannak ilyen méretben, ám a kijelző képminősége és fényereje tökéletesen megfelel ennek a feladatnak.

Majdnem tökéletes tudás

A készülék alapfunkciója a zenelejátszás, amihez az FM30-as szintén remek hangminőséget produkál. A kijelző ilyenkor kényelmes extra lehetne a feltöltött zeneszámok böngészéséhez, de teljes listát nem lehet megjeleníteni a készülékkel, csak egyenként lehet léptetni a fájlokat, ami érthetetlen hiányosság. A rádióhallgatáshoz viszont egy jól látható, nagyméretű állomáskeresőt kapunk. A hangszínszabályzó hiánya viszont már fájó pont - bár alapbeállításban is szépen szól, a vájtfülű felhasználók minden bizonnyal a finomhangolás lehetőségét is hiányolják majd. Itt kell megemlítenünk, hogy diktafon is van benne, ami manapság már szinte elengedhetetlen funkció egy ilyen készüléknél.

Mozi gyufásdoboz-méretben

A lejátszóra fel lehet tölteni fényképeket és szövegeket is. A fotókat nem árt előre retusálni és a kis mérethez optimalizálni, különben nem mutatnak valami szépen lekicsinyítve, a szövegeknél pedig arra kell ügyelni, hogy csak nemzetközi vagy nyugat-európai karakter-kódolással legyenek lementve (például Unicode), ellenkező esetben kirksz-krakszokat kapunk magyar ékezetes betűk helyett. A készülék videolejátszó mellett remek e-könyv olvasó is lehetne, viszont erre nem igazán felel meg: csak TXT-fájlokat lehet rá feltölteni, és a szöveges képernyő felbontása is indokolatlanul kicsi, mindössze 8 sort jelenít meg egyszerre, és azt is csak sötét háttéren.

Egy kézzel is jól kezelhető

A készülék összességében könnyen kezelhető, és ami hiányosság a funkciók terén, az minden bizonnyal csak egyszerűbbé teszi használatát. A készülékhez mellékelt kliensprogramokkal viszont már nem ilyen könnyű a helyzet, ami nagy baj, hiszen az FM30-as minden képességének kihasználásához elengedhetetlenek. A zenéket, kép- és szövegfájlokat még ugyan fel lehet vinni akár a Windows Media Playerrel is, de a videofájlokat már konvertálni kell, amit csak az LG Media Center segédprogramjával lehet megtenni.

Nehézkes PC-s kliens

A tesztelés során nekünk külön nehézséget okozott, hogy a szoftverhez nem jár részletes dokumentáció, így csak az (online) súgóra hagyatkozhattunk. A segédprogram kezelőfelülete ugyan egyszerűnek tűnik, de működése már nehézkes. A fájlokat ugyan drag-and-drop módszerrel lehet a készülékre tölteni, de a szoftver nem figyelmeztet rá konkrétan, hogy azokat át kell konvertálni: ilyenkor csak egy általános hibaüzenetet kapunk, és csak a súgó segítségével tudtunk rájönni, hogy mi a teendő. A konvertálást egy külön modul segítségével kell elvégezni, és az így megfelelő formátumba hozott fájlokkal kell megismételni a szinkronizálást.

A gondok a PC-n kezdődnek (LG Media Center)

Ez a művelet lehetne sokkal egyszerűbb is, hiszen a lejátszó minden fontosabb windowsos videoformátumot (AVI, WMV, MPEG) ismer, és sajátja mellett a gépre telepített kodekekkel dolgozik - vagyis, amit a felhasználó le tud játszani a számítógépén, azt elvileg át is tudja tenni a készülékre. A tesztelés során ez sajnos nem működött így: előfordult, hogy konvertálás közben egyszerűen elszállt a szoftver.

A kiegészítők is szépek

Így bizonyos fájlok feltöltéséről le kellett mondanunk, és hibaüzenet híján azóta sem tudjuk biztosan, miért. Másik, ehhez képest már csekély zavaró tényező, hogy néha zökkenőmentes szinkronizálás után is felpattannak a készülék kijelzőjén hibaüzenetek, amelyek arra utalnak, hogy a feltöltött fájl "nem támogatott", bár látszólag ok nélkül, mivel a lejátszás ilyenkor is elindul.

Mindezeknek köszönhetően felemás benyomás alakult ki bennünk az LG legkisebb videolejátszós készülékéről. A kütyü szép és könnyen kezelhető, és az első benyomás tartós volt: hiányosságai ellenére is szerettük használni. Esetlen segédprogramjai viszont megkeseríthetik a felhasználók dolgát, és kifoghatnak még a tapasztaltabbakon is. A készülék dizájnerei jó munkát végeztek, tudásával sincs baj, a hibásan működő programjai azonban jelentősen lerontják az összképet: egy alapos hibajavítás mindenképpen rájuk fér.