Még mindig bestseller a telefonkönyv

Vágólapra másolva!
Még mindig a legsikeresebb kiadványok egyike a telefonkönyv: évről évre több mint másfélmillió példányt visznek el az előfizetők - pedig a telefonszámok majdnem fele nincs is benne.
Vágólapra másolva!

Egy és negyed százada jelentetnek meg több kevesebb rendszerességgel előfizetői névsort a telefontársaságok Budapesten. Az első hazai "telefonkönyvet" - ami egyetlen ív papír volt - 1882-ben adták ki, legutóbb pedig néhány hete jelent meg a fővárosi előfizetők adatait tartalmazó vaskos kötet. Míg 124 évvel ezelőtt kevesebb mint háromszáz fővárosi telefontulajdonos adata szerepelt az akkori névjegyzékben, 2006-ban országosan 2,4 millió telefonszám jelenik meg - ebből közel félmillió budapesti előfizető.

Kilók és tonnák

Huszonévvel ezelőtt még csak 5-6 évente jelentettek meg egy-egy telefonkönyvet, ma már évente adják ki a köteteket. 1976 előtt, amikor még teljesen papír alapú volt a nyilvántartás, az adatok lezárása és a megjelenés közt több mint egy év is eltelt - a telefonszámok, címek egy része tehát óhatatlanul elavult volt már a megjelenés pillanatában. 1976-ban vezették be a mikrofilmes, a '90-es években pedig a számítógépes nyilvántartást, ami a korábbi 14 hónapos "lapzárta" idejét 6-8 hétre csökkentette.

A legvaskosabb telefonkönyvet a honi vezetékes távközlés csúcséveiben adták ki. 1997-ben például a fővárosi telefonkönyv 2,4 kilogrammot nyomott - akkoriban az országban 3,1 millió vonalat tartottak számon -, a legkönnyebb kiadványnak pedig egy 1973-as Tolna megyei kiadvány bizonyult, mindössze 270 gramm volt. Az idei budapesti névjegyzék súlya már csak másfél kilót tett ki. Ha már kilók: évek óta visszaveszi a Magyar Telekom a régi telefonkönyveket - bár a szelektív hulladékgyűjtés bevezetése óta ez már kevésbé hangsúlyos -, ám míg 2004-ben 49 tonnát cipeltek vissza a telefontulajdonosok a postákra, tavaly már csak huszonkettőt. 2005-ben egyébként 1239 tonnányi előfizetői adatot jelentettek meg könyv formában, idén azonban már 988 tonnányi papíron adják ki a telefonkönyvet.

Titkolózó ügyfelek

1993-ban még közel 600 ezer példányban "kelt el" a fővárosi telefonkönyv, '97-ben - a csúcsévben - háromnegyedmilliót adtak ki belőle. Azonban tavaly 450, idén pedig már csak 400 ezer névjegyzék jelent meg a fővárosban. Mint Demeter József, a T-Com ügyfélszolgálati igazgatóságának osztályvezetője érdeklődésünkre elmondta: ma már a példányszámok gyakran nem is csak az előfizetők számának alakulását tükrözik, hanem az újabb technológiák iránti igényt. Míg 2004-ben 9 ezer CD-n megjelent telefonkönyvet adtak ki, 2006-ban csak Budapesten 95 ezret, országosan pedig közel kétszázezret terveznek megjelentetni a korongokból, ami azt mutatja, hogy hódít a digitális formátum - sokan inkább a CD-t viszik, mint vaskos könyvet

Érdekesség, hogy a telefonkönyvekben megjelent számok, címek az összes adatnak csak a felét teszik ki. Míg az egyéni előfizetők csak valamivel több, mint a negyede kéri, hogy nyomtatásban ne jelenjék meg, az üzleti ügyfelek telefonszámainak négyötöde marad ki az egyébként így is vaskos telefonkönyvből. Összességében a telefonszámok 48 százaléka nem jelenik meg, mert vagy titkosításukat kérik, vagy azt, hogy csak a tudakozó adhasson felvilágosítást. Néhány éve még élt olyan jogszabály is, amelyik előírta, hogy egy-egy közületi előfizető legalább egy telefonszámának nyilvánosnak kell lennie, de mára ez megszűnt, az előfizetők egy része pedig úgy tűnik, örül a titkosítási lehetőségnek. Demeter szerint azonban az üzleti előfizetők esetében érthető a rejtett adatkezelés kérése: egy-egy nagyobb vállalat, intézmény néha többszáz vonal felett diszponál, valamennyi fő- és alosztály hívószámát azonban nem szívesen látja viszont a telefonkönyvben, inkább hagyatkoznak egyetlen ügyfélszolgálati szám feltüntetésére.

Szinte mindenki benne van

A Magyar Telekom által kiadott telefonkönyvekben egyébként - egy jogszabálynak megfelelően - valamennyi nagyobb telefontársaság adatai szerepelnek. A volt monopolszolgáltatóknak (Emitel, Invitel, Monortel, Hungarotel és Magyar Telekom) ugyanis kötelező kiadniuk az előfizetők adatait tartalmazó könyvet. Ezért azokban a megyékben, ahol több telefontársaság is működik, közösen adják ki a könyveket. Nem, vagy csak elvétve tartalmazzák a telefonkönyvek ugyanakkor a mobilszolgáltatók ügyfeleinek számait, mivel ezeknek a társaságoknak nincs kötelezettségük a megjelentetésre. A telefonkönyvkiadás egyébként épp rentábilis kötelezettség: a többszázmilliós költséget nagyjából fedezik a könyvekben megjelenő hirdetések bevételei.