A huligánoktól vagy a rendőröktől tartottak inkább a zavargásokról tudósító hivatásos fotósok és operatőrök? Fotósunkat és operatőrünket arról faggattuk, miként tudták végezni a dolgukat, mivel gyűlt meg leginkább a bajuk a nem mindennapi szituáció közepette.

A tévészékház ostromáról, illetve az utcai rendbontások eseményeiről beszámoló tudósítóink gyakran voltak szemtanúi olyan szemlélődőknek, akik mobiltelefonjukkal, digitális fényképezőjükkel örökítettek meg egy-egy képkockát az előttük folyó cselekményekből.  

Egy vaktában repülő utcakő bárkit eltalálhat, a rendőrök pedig sokszor nehezen tudják megkülönböztetni a sajtó munkatársait az őrjöngő vandáloktól: a helyszínről tudósító  hivatásos fotósok és operatőröknek nem volt könnyű dolguk.

Majdnem repült a fényképező

Fotósunk, Hajdú D. András beszámolója szerint az MTV-székház ostromának megörökítése során többszázezer forintos digitális fényképezőjét egy alkalommal kitépték a kezéből, s ha nincs a nyakába akasztva, nekidobták volna az épület egyik ablakának. Később egy komolyabb utcakő-záport úszott meg szerencsésen. Érdekes jelenség, hogy ezen a napon sok randalírozónak jött elő szereplési vágya: a köztévébe behatoló vandálok némelyike még pózolt is neki az épületben, mások viszont azt ordibálták neki: "ne fotózd a fejünket" - ők nyilván a későbbi beazonosítástól tartottak.

Fotó: Hajdú D. András
Elővigyázatos fotós védőfelszerelésben

A Szabadság térre beküldött, később darabokra szedett vízágyús kocsi megjelenésekor sok fotós nejlonnal próbálta óvni gépét a nedvességtől. Az első napon ugyanis még nem viseltek sárga mellényt a sajtó munkatársai, bár a berácsozott páncélkocsiból még akkor is nehéz lett volna megkülönböztetni őket a randalírozóktól. András kollégánkat a gumibot-ütésektől általában profi fényképezőgépe és a fotós igazolványának felmutatása mentette meg. A másik oldalról sem mindenki örült a fényképek készítésének, így a sötétben nélkülözhetetlen vaku használatát sokszor mellőzni kellett, egyes esetekben  pedig le kellett mondani az exponálásról - aki túl erőszakos volt, könnyen válhatott a balhézó tömeg célpontjává.

Fotó: Hajdú D. András
Nem mindig látták szívesen a kamerát

Ugyanakkor másnap szemtanúja volt annak, amikor egy egyszerű, kompakt gépet használó fotóst a rendőrök a huligánokkal együtt vittek be az őrsre, mivel nem tudta igazolvánnyal bizonyítani, hogy a sajtó munkatársa. Ez utóbbi azt igazolja, nem éri meg katasztrófaturistáskodni a zavaros helyzetben.

Vörös posztó is lehet a mellény

A láthatósági mellény viselését maga a rendőrség javasolta a helyszínen lévő tudósítók számára, egyes külföldi hírügynökségek munkatársai azonban még ennél is biztosabbra mentek: volt, aki a sárga ruhadarab mellett Press feliratú bukósisakban, gázmaszkkal az oldalán járt-kelt a randalírozók és a rohamrendőrök között.

A látványos megkülönböztetés nem mindig szerencsés, hiszen a mellény viselője a randalírozók ellenszenvét is könnyen felkeltheti. A videós beszámolóinkat készítő Hangyál Attila operatőrtől általában azt kérdezték, kinek dolgozik: az [origo]-t említve szerencsére nem érte komolyabb inzultus, míg például a TV2 csatorna közvetítőkocsiját a vandálok elzavarták a tévészékháztól. Ő úgy véli, a láthatósági mellény viselése bizonyos helyzetekben kifejezetten rossz lehet, érdemesebb inkább határozottan, de azért nem túl nagyképűen fellépni az esetleges kötekedőkkel szemben.

Nincs sok idő állítgatni

Utcai harcok alatt természetesen nem volt sok mód a fényképező vagy a kamera aprólékos beállítására, a viharos gyorsasággal zajló eseményeken hol égő kocsit, hol pedig sötétben mozgó embereket kellett megörökíteni. Operatőrünknek némileg kedvezett, hogy nem vállon tartandó, jókora tévés kamerával, hanem egy jóval kisebb méretű, mini-DV-s géppel dolgozott. Az előbbi eszköz használója ugyanis nem is láthat jól oldalra, ráadásul futni is csak nehezen tud a nehéz kamerával.

Forrás: [origo]
Felvétel a balhé közepéből (klikkeljen a videóért)

Attila kollégánk a felvételek készítésekor bekapcsolta az általában nem használt digitális jelerősítés funkciót kameráján: így ugyan a rögzített mozgókép a szokásosnál zajosabb, szemcsésebb lett, ám a sötétben zajló események jól kivehetők a felvételen. Mint az a tévészékház ostromát megörökítő képsorokon látszik, a kamera végül nem úszhatta meg teljesen a vízágyú sugarait, szerencsére azonban nem lett baja.

A következő oldalon fotósunk tanácsait olvashatja el az utcai harcokon történő fotózáshoz.