Lőjön szét szörnyeket!

Crimsonland - a pionír

A finn fejlesztésű, 2003-ban kiadott Crimsonland első látásra egy felülnézetes, tízperces kávészünetekre tökéletes lövöldözős játék.  A tíz perc órákig is elnyúlhat, amikor a felületes vizsgálat felismerésbe csap át. Három, egymásba fonódó játékmód, több, ötven szint, bónuszokkal együtt körülbelül harmincféle fegyver és a képernyőt szó szerint ellepő szörnyek jellemzik a rövid idő alatt kultikus státust kivívott programot.

Crimsonland

A játékmenet villámgyors reflexeket igényel és folyamatos adrenalinlöketet ad. Az idegen lényekkel szembeszálló kommandós mozgását billentyűzettel, célzását egérrel tanácsos kezelni. Egyszerre egy (kivételes esetben két) fegyver használható - mindegyik különböző tűzerővel, hatótávval és újratöltési idővel bír, meg kell tehát fontolni, hogy melyikkel milyen stratégia alkalmazható.

Kezdetben egyetlen árva pisztoly a segítőtárs, a lelőtt szörnyek - szerencsés genetika hiba folytán - fegyvereket, bónuszokat, bombákat hagyhatnak maguk mögött hátra. A lángszórótól a több ellenfelet érintő ionpukkantóig, a hosszú vércsíkokat eredményező mesterlövészpuskáig vagy a helikopter-gépágyúig tart a felhasználható eszközök listája. Minden ellenfél elpusztítása tapasztalati pontokat ad, amelyekből minél több halmozódik fel, annál több kiválasztható képességre tesz szert a főhős. Regeneráció, nagyobb tűzerő, élesebb szem, lézerirányzék és számos egyéb extra könnyíti az életbenmaradást.

A küldetéseket teljesítve fegyverek és képességek válnak elérhetővé az ún. Survival módban, amely a Crimsonland igazi vonzereje. A talaj percek alatt válik fehérből vagy barnából karmos-csápos hullákkal cakkozott vörössé, amin egyre nehezebben látszik, hogy mi mozog és mi nem. A szörnyek egyre többen vannak, egyre erősebbek és gyorsabbak, a játékos pedig egyre gyorsabban kényszerül a zen-elme elsajátítására. Kattint, lő, kattint, újratölt, mozog, folyamatosan mozog, lő, meghal, highscore-t ér el. A Survivalban ugyanis garantált a bukás, a kérdés csak az, ki mennyi ideig bírta. Hárommillió pont felett igazán kényelmesen érezheti magát a kedves olvasó.

Alien Shooter - még véresebb

Míg a Crimsonland egy képernyőt, az orosz  fejlesztésű Alien Shooter komplett bázist ad mozgástérnek a játékos számára. A történet ugyan nem lép túl az "idegenek lepték el a
földet, némi gond van" történet határain, de őszintén: itt nem is erre van szükség. Képzett kommandós indul megmenteni a világot egy földalatti bunkerbe, az itt tobzódó szörnyekről pedig annyit érdemes tudni, hogy rengetegen vannak és túl sok vér van bennük. Érdemes leszögezni azt, hogy az Alien Shooterben jóval több a vér, mint a Crimsonlandben, egy komplett bázist vörösre festeni pedig tényleg nagyon nem megerőltető.

Alien Shooter

Tíz fegyver és jópár extra támogatja a pokoljárást, a lefűrészelt csövű vadászpuskától a több sort egyszerre elsodró lézerágyúig számos alternatíva áll rendelkezésre. Automata, lebegő ágyú is vásárolható, amely engedelmesen követi a játékost és az első pár pályán kifejezetten használható, a vállra szerelt rakétás óriások első rohama után paradigmaváltás jön, ezt garantálhatjuk. Boldogságot a lenti szintek teljesen körbeforgatható ipari gépágyúi jelentik, amelybe beleülve hatalmas rohamokra lehet számítani, bár ez inkább agyaggalamblövészet, mint bármi más.

A pályákon nemcsak fegyvereket és töltényt lehet felszedni, hanem pénzt is, amely a pályák közt fellelt boltban verhető el. Minden felszerelés megvásárolható itt, ami a játékban előfordul, még a borsos árú, de igen hasznos implanátumok is, amik gyorsabbá, teherbíróbbá vagy éppen ellenállóbbá teszik a karaktert. Apropó, karakter: férfi vagy női kommandóst is indíthatunk és ennek hatása is van a játékmenetre. A férfi több töltényt bír el és több sebzést visel el, míg a nő gyorsabb és pontosabban céloz.

A látványra és a hangeffektekre nem akadhat panasz, tökéletes, feszült hangulatot kölcsönöznek a játéknak. A részletességet gyengébb konfigurációnál sem kell lejjebbtornázni. A három epizódot alkotó 24 pályához kijött még később egy ötszintes bővítő, The Experiment címmel.

Theseus: Return of the Hero - a hiánypótló

Vadnyugati hangulat, időjárás és a föld felett játszódó vérontás dominál a Theseusban. Az Alien Shooter sikere után a fejlesztésért felelős Sigma Team ugyan nekiugrott a második rész készítésének, de akkora rajongói érdeklődéssel kellett szembenézniük, hogy saját bevallásuk szerint is hiánypótlóként dobták a piacra a Theseust.

Theseus: Return of the Hero

Az athéni király helyett egy kopasz, enyhén gülüszemű katonát kell irányítani, aki country-zenére indul el egy apokaliptikus tájon egy zseblámpával megy egy pisztollyal idegeneket vadászni. Eshet az eső, kisüthet a nap is, sötétben (lehetőleg zseblámpával) vagy világosban megy a harc az Alien Shooterből ismert szörnyek ellen. A játékmenet csak annyiból változott, hogy a pályán már nem csak a kijáratot kell megkeresni, hanem elbújt farmereket is meg kell mentenünk - bár ehhez elég csak odamenni hozzájuk, ők meg elteleportálnak.

A Survival mód innen sem maradhatott ki, a grafikára és hangokra pedig abszolút nincsen panasz, problémát talán csak az erős kontrasztot adó vadnyugati háttérzenében lehet találni.

Alien Shooter 2: a legvéresebb

Kétségkívül a felülnézeti vérszökőkutak nonpluszultrája az Alien Shooter 2. A 2006 karácsonyára megjelenő játék minden tekintetben felülmúlja elődjét: a hangulatot és a pályákat dinamikus világítás, köd, füst és eső alapozza, pályánként 10 000 (tízezer) szörny található, amikből egyszerre körülbelül száz jelenik meg a képernyőn. Ötvenféle fegyver áll rendelkezésre, amelyek nemcsak átlyuggatják a szörnyeket, hanem felgyújtják, lefagyasztják, de akár még le is kicsinyíthetik azokat. Emellett húszféle kiegészítő várja a játékosokat, a már megszokott fényekről, radarról, egészségügyi ládákról és automata lövegekről van szó. Aki pedig nem a lábán akar haladni, autózhat is, a második részbe járművek is kerültek.

A játék demóját mindenféleképpen muszáj kipróbálni, hiszen a 2006-os év egyik legnagyobb sikervárományos akciójáról van szó. Akinek pedig nem elegendő a hét perces időlimit, legyen szemfüles. A fejlesztő Sigma Team weboldalának fórumában tippeket találhatnak az érdeklődők, hogy miként kaphatnak több időt a kipróbálható pályákon.

R.I.P. - A toronyban

Ígéretesnek tűnő koncepcióval indít a R.I.P., amelynek teljes címe a fejlesztők szerint oroszul annyit tesz: "még egy felülnézeti lövöldözős". A demóban a Halál szerepében várhatjuk a szörnyek támadását (a teljes verzióban ez kiegészül Halloween, ill. Rock'n'Roll nevű szereplőkkel is), azonban hamar kiderül: gyerekeknek szánt, enyhén ijesztegetős Crimsonland-klónról van szó.

R.I.P.

Akármilyen vad is legyen a választott karakter, a képernyő közepén található ágyútorony csövét lehet csak irányítani és azzal kell hidegre tenni okosnak nem nevezhető ellenfelek sorait. Akinek még ez is túl vad lenne, további megalkuvásra is van lehetőség: a véres Blood mód helyett csak egy kattintás a játék kezdetén a Flower módra való áttérés: ilyenkor az ellenfelek haláluk pillanatában virágokká változnak.

Evil Invasion: mágia és lassú léptek

Kommandósok és nehéztüzérség helyett lepelbe bújt varázslótanonc osztja az ellent az Evil Invasionben. Az egyesek szerint a Diablo és a Crimsonland keverédéséből megszületett játékot furcsa lesz játszani, ha valaki gyorsvonattempóban akar lőni. A mágus ugyanis kezdetben inkább fut ellenfelei elől és lövedékeiket kerülgeti, egy szem lila varázslövedékét használva csekély védekezésül.

Evil Invasion

Kellő ellenfél ledarálása és szintlépés után egyre nagyobb mozgástempóra, egyre több és erősebb varázslatra tesz karakterünk szert - némi szerepjátékos elemet csempészve az akcióba. Akinek egy cseppet is tetszett a Harry Potter, az imádni fogja a négy iskola varázslataiból szelektáló, múmiákra tűzlabdadobáló, kicsit esetlen főhőst.