Erősek, de nem mindenben egységesek a jogvédők

2007.01.24. 18:54

Nem olyan egységes a szerzői jogokkal foglalkozó érdekvédelmi szervezetek álláspontja, mint az gyakran kívülről látszik, de továbbra is igen erős lobbitevékenységet folytatnak: talán nem is hiába.

A napokban alakult meg az a koalíció, melyet szerzői jogvédő szervezetek alkotnak, s közvetlenül a kormánynál lobbiztak annak érdekében, hogy a hamisítások és kalózkodás elleni fellépés hatékonyabb lehessen. A - félig angol, félig magyar helyesírással - magukat a Zene- Film- és Software-ipar Kalózellenes Koalíciójának nevező szervezetnek 12 tagja van - némelyiküket - mint például az ASVÁ-t vagy a BSA-t - az internetről letöltögetők legalább hallomásból ismerhetik.

Legális, vagy nem legális a letöltés?

Bár a szerzői jogi érdekvédők koalíciója erős - különösen úgy, hogy nincs is vitapartnerük -, azért van olyan kérdés, ami megosztja a koalíció tagjait. Ez az, hogy a letöltések legálisak-e, vagy sem. Általános az az elv, hogy a letöltés mindig legális, probléma a feltöltéssel (azaz a megosztással) van. Márpedig a fájlcserélőket úgy lehet használni, ha az ember megosztja a saját merevlemezét, tehát a többi internetező tőle is tud tölteni - tulajdonképpen ez az ára a töltögetésnek. Tehát az egyszerre, egyidősben történő - technikailag összefüggő - kétféle adatáramlás egyike illegális csak.

Ezzel szemben az ASVA által képviselt álláspont szerint a letöltés is lehet illegális - például épp a fájlcserélő hálózatok felhasználóinak tevékenysége szerintük tipikusan ilyen. Ez azért is érdekes probléma, mert a felhasználók jelenleg az adathordozók egy részének (magnókazetták, CD-DVD-lemezek, memóriakártyák, DVD-felvevők) árába beépített jogdíjat is megfizetni, amivel tulajdonképpen legalizálja a másolásokat, letöltéseket. A jogdíjakat ugyanis a felhasználók a magáncélú felhasználásért fizetik - és ebbe beletartozik az internetes letöltés is.

Amennyiben a jogvédők egymástól különböző álláspontjai közül az ASVA véleménye kerekedne felül, és a mindennapi jogalkalmazásban is ez alapján kezelnék a CD-re írt zenéket, filmeket - azaz hirtelen jogsértővé válna a letöltés és a másolás, a jogvédők sem szedhetnék tovább az adathordozók árába beépített jogdíjakat. Sajnos, a kerekedőket ismerve, ez vélhetően sokkal kevésbé az adathordozók árának csökkenését jelentené, sokkal inkább azt, hogy az olyan gigászi méretű jogvédő szervezetek, mint például az Artisjus, elesne bevétele egy jelentős részétől - nyilvánvaló tehát az ellenérdekeltség.

Elmaradott kiadók

A "koalíció"
Art Mozi Egyesület, ASVA, BSA, Electronic Arts, Független Producerek Szövetsége, Magyar Filmforgalmazók Egyesülete, Magyar Mozgókép Közalapítvány, Magyar Mozisok Szövetsége, Magyar Producerek Szövetsége, Magyar Videokiadók Egyesülete, MAHASZ, ProArt és Sony Hungária Kft.

Meglepő lehet, de a jogvédők, és a kiadók közt sincs teljes egyetértés bizonyos kérdésekben. Az, hogy jelenleg kevés legális internetes filmterjesztő portál létezik, ezért a felhasználók akarva-akaratlanul is az illegális tartalmak felé sodródnak, egyértelműen a szerzői jogok tulajdonosainak (elsősorban a filmkiadóknak, stúdióknak) a szűklátókörűségét mutatja. Bár legális netes zeneüzlet már több van, a kínálat és az árak (például Magyarországon) megint csak azt mutatják, hogy a kiadók egy része még mindig nem ismerte fel, hogy az illegális letöltésekkel szemben sokkal hatékonyabb fegyver van  a kezükben, mint a bírósági, hatósági eljárások sokasága.

Ugyanis nem csak arról van itt szó, hogy mely filmeket, zenéket engedik világhálón terjeszteni, s melyeket nem, hanem arról is, hogy az évek óta (és vélhetőleg még évekig) tartó állapot kinevel egy olyan generációt, mely szocializációjának szerves része az illegális letöltés. A mai fiatalok - a legnagyobb zene- és filmfogyasztók - részben a magas árak, részben a választék szűkössége miatt sokkal inkább az illegális források felé fordul, mint a kevés számú  zenei portálok irányába - a szinte csak mutatóban létező filmletöltős oldalakról nem is beszélve.

Még drága mulatság

Az, hogy egy-egy zeneszám, vagy film az interneten vásárolva közel ugyanannyiba kerül, mintha üzletben, hanghordozón vásárolnák meg, azt mutatja: a kiadók vastagon nyereségessé akarják tenni a netes terjesztést. Hiszen egy kézzelfogható CD árában az előállítás, borítótervezés, szállítás, s általában az egész logisztikai költség is bennefoglaltatik - nem beszélve a boltok rezsijéről, eladók fizetéséről. Ezzel szemben az interneten a fentiek jelentős része megspórolható, ami pedig a kézzelfogható CD, DVD fogyasztói árának 20-40 százalékát is jelentené. A digitális tartalomelőállítás olcsósága azonban a netes áruházakban nem érződik, és talán néhány évig még nem is fog.

Forrás: [origo]
Kalózlemezek

Kálmán András, az ASVA igazgatója maga is elismeri, hogy kereskedelmi értelemben van létjogosultsága a kalózkodásnak azokkal a filmekkel, zenékkel kapcsolatban, melyeket modern hordozón nem jelentetett meg a kiadó, vagy nagyon rég adta ki, azaz egyszerűen nem lehet kapni az üzletekben. Ezeknek az alkotásoknak azonban - teszi hozzá - elhanyagolható az arányuk a kereskedelmi forgalom szempontjából, tehát ha ki is adnák őket - elejét véve a kalózmásolatok, otthon digitalizált kópiák  terjedésének -, nem lenne érezhető forgalomnövekedés, hiszen mindig a mainstream filmek és zenék hozzák a nagyobb bevételt.

Érdektelen felhasználók

A jelenlegi helyzet legszomorúbb aspektusa a magukat képviselni nem tudó, nem akaró felhasználók esete. A saját jogaikért fel nem lépő internetezők mostanában szalasztják el annak a lehetőségét, hogy akár csak tűrt partnerként, akár a törvényalkotási folyamat véleményezőjeként valaha is a hangjukat hallassák. Az nyilvánvaló, hogy a bő pénzforrásokkal bíró kiadói csoportok könnyebben hozzák létre a saját érdekvédelmi hálózatukat, az azonban érthetetlen, hogy Magyarországon - néhány említésre sem méltó kezdeményezést leszámítva - nincs olyan felhasználói képviselet, mely általában védené a netes letöltők, fogyasztók érdekeit.

KAPCSOLÓDÓ CIKK