Árával hódít a félprofi Nikon fényképező

2007.02.12. 16:06

Teszteltük a Nikon D40-et, a japán gyártó legújabb cserélhető objektíves készülékét: meglepően gyorsan működik, jó minőségű fotókat készít, könnyű, ráadásul az eddigi legolcsóbb tükörreflexes masina, viszont a régi objektíveket nem ismeri fel.

Az év végi bejelentéskor sokak érdeklődését felkeltette a Nikon új tükörreflexes alapgépe, ugyanis a tervezők nem csatlakoztak a megszokott megapixelháborúhoz, hanem a korábbi típus, a Nikon D50 hat megapixeles érzékelőjét építették az új készülékbe. A típus kialakításakor az elsődleges szempont a kezdők igényeinek megfelelő termék tervezése volt, így a megfizethető ár mellett lényeges volt a könnyű kezelhetőség, és a profi képminőség is. Természetesen mi elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a kompromisszumok mennyiben nyomták rá bélyegüket a Nikon D40-re: hazai megjelenése után alaposan leteszteltük.

Műanyag, de minőségi gépváz

A belépőszintű tükörreflexes fényképezőket többnyire olyan fotósok vesznek, akiket nem elégít ki a kompakt típusok képminősége, ugyanakkor több kilós felszerelést sem szeretnek magukkal hordani. Éppen ebből kifolyólag lényeges nekik a kompakt gépeknél alig nagyobb súly, illetve méret: a Nikon D40 mindössze fél kiló, és bár hajszálnyival, de kisebb a legfőbb riválisnál, a Canon 400D-nél is.

Azok, akik használtak már ilyen méretű fényképezőt tudják, hogy a stabil fogáshoz elengedhetetlen a megfelelő kialakítású markolat. A legtöbb fotós, de a szaklapok túlnyomó része is a Canon fényképezőjével kapcsolatban a túl apró méretű, és ezért kényelmetlen markolatot emeli ki. Tesztelőnknek személyes tapasztalata van mindkét típussal, szerinte a Nikon tervezői jobb munkát végeztek ilyen tekintetben.

Fotó: Halász Dániel

A gépváz a profi típusokkal ellentétben nem fémből, hanem műanyagból készült, mégis masszív érzetet kelt a fényképező. A gép hátoldalának nagy részét a hatalmas LCD kijelző foglalja el, de a kezelőszervek ennek ellenére könnyen elérhetők. Egyetlen hiányosság a Nikon külső kialakítását illetően, hogy a fehéregyensúly, illetve az érzékenység beállításához nincs külön gomb, ezeket csupán a menüben lehet beállítani.

Átlagon felüli optika, stabilizátor nélkül

A Nikon D40-et leginkább szettben árulják a kereskedések a kit objektívvel együtt. Ez a háromszoros zoomos optika a kategória hasonló eszközeivel ellentétben nem sötétedik és nem is életlenedik el a képmező szélénél, viszont ellenfényben előfordulhat, hogy enyhe színhibákat produkál. Kisfilmes értékeken számolva 27 - 83 milliméteres tartományban teszi lehetővé a fotózást.

Fontos megemlíteni, hogy sem az optikába, sem a gépvázba nem szereltek képstabilizátort, de igaz az is, hogy a kompakt gépekkel ellentétben nem a levegőben, hanem a szemhez tartva kell fényképezni, így stabilabb a fogás, és kisebb a bemozdulás esélye is.

Érdekesség, és egyben hátrány a legújabb Nikon fényképező esetében, hogy beépített fókuszmotort sem kapott, így a régebbi optikákkal nem, csupán az új AF-S, AF-I jelű termékekkel képes automatikusan élességet állítani. Természetesen annak, aki most vásárol új gépet, ez nem jelent gondot, aki pedig már több Nikon objektívval is rendelkezik, valószínűleg nem alapgépet fog venni, gondolták a japánok.

Fotó: Halász Dániel

Mindentudó kijelző

A fényképező hátoldalán egy 2,5 colos, 230 ezer pixel felbontású monitor kapott helyet. Mivel a profi gépeknél megszokott úgynevezett státuszjelző LCD a Canon 400D-hez hasonlóan ezen a masinán sem található, az összes beállítás, a menük, illetve a képek visszanézése ezen a hátfali kijelzőn végezhető el. A kompakt kütyükhöz szokott fotósoknak az is szokatlan lehet, hogy komponálásra az LCD nem, csupán az optikai kereső használható.

A kijelző kétfajta nézetben működik: alapesetben az úgynevezett grafikus módban mutatja az adatokat, de szintén jól áttekinthető a klasszikusnak elnevezett üzemmód is. Mindkét esetben a legfontosabb paramétereket, vagyis a rekeszt, a záridőt, a fényérzékenységet, a fénymérés módját, és egyéb értékeket lehet egy pillanat alatt itt áttekinteni, illetve módosítani.

Újítás a korábbi típusokhoz képest, hogy minden beállítást megmagyaráz a fényképező, amennyiben a kérdőjel gombot benyomja a fotós, sőt szemléltető példákon keresztül próbál rávezetni a helyes beállításokra. Ilyen könnyen használható tükörreflexes géppel mi még nem találkoztunk, egyetlen hibája, hogy magyar nyelvet nem lehet választani a menüben, vagyis idegennyelv-tudás nélkül használhatatlan.

Fotó: Halász Dániel

Üzemmódok extrákkal

A Nikon D40-be rengeteg üzemmódot zsúfoltak, így a teljesen kezdők és a haladóbbak is megtalálják a nekik megfelelő opciókat: a teljesen manuális expozícióállításon át az idő- és rekeszautomatika módokon keresztül a teljesen automatikus képkészítésre csakúgy lehetőség van, mint az előre beállított témamódok használatára.

Érdekesség, hogy olyan képmódosító eszközöket is beépítettek a japán gépbe, melyek eddig a kompakt gépcsaládban, és a Nikon D80-ban szerepeltek csupán. Az olyan retusáló eszközök segítségével, mint a kép sötét részleteit utólag kivilágosító D-Lighting, a vörös szemet szoftveresen eltávolító In-Camera Red-Eye Fix, illetve a különféle szoftveres szűrők és effektek, már a fényképezőgépben lehetővé válik a fotók alapvető módosítása.

Fotó: Halász Dániel

Akkumulátor, memóriakártyák

A D40 új típusú lítium-ion akkumulátort kapott, mely egyetlen töltéssel 470 fénykép készítésére képes a specifikáció szerint, vagyis körülbelül 100 képpel többet képes rögzíteni, mint a Canon 400D vagy a Pentax K110D. A fotók tárolására már ez a típus is az SD/SDHC szabványt használja, és mivel szenzora hat megapixeles, jóval több kép fér egy-egy kártyára, mint a nyolc-tíz millió pixeles típusok esetében.

Végszó

A Nikon D40 ára a kit objektívvel együtt jelenleg bruttó 150 ezer forint körül mozog a hazai boltokban. A kompakt gépeknél nagyságrendekkel jobb képminőség és fókuszálási sebesség, valamint rengeteg beállítási lehetőség és a könnyen kezelhető menürendszer írható leginkább a masszív kialakítású fényképező javára, hiányosság viszont, hogy képstabilizátort, és pormentesítő rendszert sem kapott, igaz, ezek a funkciók csak a jóval drágább típusokban találhatók meg.

Akinek tehát a képminőség és a gyorsaság elsődleges szempontot jelent, annak érdemes kipróbálnia ezt a jól megtervezett cserélhető optikás alapgépet, azok a fotósok azonban, akik a nagyobb zoomtartományt, a stabilizátort, esetleg a videózást részesítik előnyben, továbbra is keressenek inkább egy kompakt típust, például a hasonló áron kapható Canon PowerShot G7-et.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK