Konzolos mókázás házibuliban

2007.03.12. 18:06

Bár az idő egyre melegebb, bulizni még csak a szobában lehet, e célra könnyed társas szórakoztatásra alkalmas játékokat kerestünk. Karaokét, gitárszimulátort, szobateniszt, űrhajós miniprogramokat, és az egyik legelmebetegebb japán játékot teszteltük Wii-n, PS2-n és Xbox 360-on.

Ezúttal kizárólag konzolos játékokat vizsgáltunk, nehéz elképzelni ugyanis, hogy bárki frenetikus partit tudna szervezni egér és billentyűzet mellett. Egy tévéhez kapcsolható játékgéppel már könnyebb boldogulni, nem kell konfigurálni, elég elindítani a programot, az irányítót pedig akár egymást közt is egyszerű adogatni. A hazai boltokban jelenleg kapható három konzolra, a Nintendo Wii-re, a PlayStation 2-re és az Xbox 360-ra kerestünk olyan szoftvereket, amelyeket bátran elő lehet venni egy házibulin, mivel nem csak az épp előtte ülő felet szórakoztatja.

Jó az öreg a háznál

A Sony új generációs játékgépe, a PlayStation 3 a hónap végén érkezik a boltokba, de 2-es változata még mindig kapható, ráadásul töredékébe kerül az utódnak. Persze 2001-ben megjelent masina már nem mai darab, grafikai képességei sem a legfejlettebbek, ám házibulis szórakoztatásra így is remekül beválhat. 

Elsőként kézenfekvő dolognak tartottuk, hogy a konzolhoz beszerzünk egy EyeToy-kamerát, a több éve piacon lévő kiegészítő ugyanis lehetővé teszi a szabadkezes játékot.  Segítségével maga a játékos jelenik meg a tévé képernyőjén, a feladatok végrehajtásának érdekében pedig általában össze-vissza kell kalimpálni, azaz kifejezetten partizásra termett játék.

Igyekezetünk ellenére azonban egy hét alatt sem sikerült beszereznünk a kamerát: egyetlen boltban sem volt készleten, az egyik helyen azt mondták, tartósan hiánycikk lett a termék, leghamarabb májusban lesz, máshol arról informáltak, hogy az eszközt már nem is gyártják, ezért fogyott el. Az igazságot nem tudjuk, mindenesetre kár érte.

Karaoke-párbaj két mikrofonnal

Sikerült viszont lecsapnunk a Singstar című játékra, amelynek alapcsomagjához egy USB-s adaptert, és két mikrofont is mellékelnek, ezeket csak be kell dugni, és kezdődhet is a móka. Egy lemezen 30 darab zeneszám van, viszont lehet venni hozzá egy sor kiegészítőcsomagot is, nálunk a Legends és a Pop alcíműek jártak, így a felhozatal régi és új számokat is tartalmazott.


Énektudás nélkül is lehet nyerni

A Singstar többféle játékmódot kínál, a legizgalmasabb talán a duett névre hallgató, ebben két énekes mérheti össze tudását, produkciójukat a program külön-külön értékeli. Éneklés alatt az adott előadó videoklipjét lehet végignézni (EyeToy-kamerával maguk a játékosok is megjeleníthetők a képernyőn), a dalszöveg alul olvasható, a helyes, míg a kiénekelendő  hangmagasságot középen csíkok mutatják. A mikrofonba énekelve a kiadott hang magassága rögtön megjelenik a tévén, ami segítséget nyújt a korrigáláshoz - a végcél persze az, hogy az eredeti előadó hangját minél precízebben utánozza a játékos, az eltérésekért pontlevonás jár.

Sokak számára negatívum lehet, hogy a hagyományos karaokétól eltérően ebben a programban nem lehet kikapcsolni az eredeti énekes hangját, a játékosok csupán kiegészíthetik ezt - bár ha elég hangosan énekelnek, el tudják nyomni az előadót.

Pozitívum viszont, hogy a produkciót a klip vége után vissza is lehet hallgatni, sőt, a felénekelt hangokat egyszerűbb effektekkel is el lehet torzítani. Ha a PS2-ben memóriakártya is van, az elhangzott dalt el lehet menteni, ami nagyjából fél megabájt tárhelyet vesz igénybe.

A Singstarral kapcsolatban csak egyetlen jelentős negatívumot tudunk kiemelni, ez pedig az, hogy nem lehet kikapcsolni benne az eredeti énekhangot. Ezt a játékot még pár koktél elfogyasztása után is nyugodtan lehet űzni - sőt, úgy lehet igazán. Ilyen állapotban viszont kissé zavaró a telefonzsinórhoz hasonló drót, ami súlya miatt mindig ide-oda lóbál, és könnyű vele lerántani a konzolt az asztalról.

Metálbuli Playstationnel

Tavaly már kipróbáltuk a Guitar Hero II-t, de még mindig ez az egyik legmenőbb partijáték a PS2-re, így a plasztikgitár újból előkerült a fiók aljáról. Legutóbb szűk körben teszteltük a húrok helyett gombokat tartalmazó, műanyag gitárt is tartalmazó programot, ezúttal azonban az összes ismerősnek körbeadtuk.


Gitárzúzás PS2-n
 
A Guitar Hero II korábbi ítéletünknek megfelelően remek partijátéknak bizonyult, nemétől függetlenül mindenki ki akarta próbálni. Bár jellegét a játék tekintve sörözgetős estékre illik leginkább, a buli elején érdemes nyüstölni, a sokadik pohár elfogyasztása után már tompulnak a reflexek, így nagyon nehéz továbbjutni benne.

A játékmenet dióhéjban annyi, hogy a képernyőn színes ikonok úsznak be, s mindig a színüknek megfelelőt kell jól időzítve megnyomni, s pengetni egyet a gitár billenőgombján - ennek hatására egy akkord játszódik le.

Még 9 éves teszterünknek is tetszett a játék, bár a felnőttekénél kisebb ujjaival jóval nehezebben boldogult, összességében azonban nagyon bevált ez a játék, amelyet áprilisban az Xbox 360-ra is ki fognak adni. A játék új generációs változata biztosan szebb grafikával bír majd, ráadásul ahhoz a verzióhoz egy Gibson Explorer gitár műanyag mását mellékelik majd.

Elmebeteg játék Japánból

A Nintendo Wii-re jelenleg még alig jelent meg néhány játék, ám az alapcsomag részét képező Wii Sports - melyet tavaly már alaposan kiveséztünk - ideális szórakozást biztosít bármely bulin. A tenisz, bowling, és a baseball is csak két vagy több kontrollerrel az igazi, egyedül ezeket is elég hamar meg lehet unni. 

Ezúttal egy újabb programot, a Wario Ware Smooth Moves egy ügyességi minijáték-gyűjteményt teszteltök a Wii-vel. Ez a Mario-játékcsaládra jellemző grafikájában és főleg hangeffektusaiban egy japán játékterem hangulatát idézi. Összefüggő sztorija igazából nincs: az egyes helyszínekhez ugyan tartozik "háttértörténet", de ezek csak színesítik a játékot, a cselekményhez közvetlenül nem kapcsolódnak. Az egyes pályákon a lényeg az, hogy az egy-két finom (smooth) mozdulatból álló feladatokat villámgyorsan hajtsuk végre.


Elmebeteg, de szórakoztató

Ezekhez a Wiimote kontroller különböző fogásait kell elsajátítanunk, az alapvető, távirányító-szerű fogás mellett például a tenyerünkben kell egyensúlyoznunk, vagy a két végét tartva kell mozgatnunk. Az egyes fogásokat rövid szöveges-képes illusztrációk mutatják be, de arra, hogy az adott pozícióban a végrehajtandó feladat mi lesz, így is csak következtetni lehet, és bizony fürgén ki kell találni.

A játék során ugyanis csupán pár másodperc áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy például legyeket hessegessünk el egy banánról, kiigyunk egy pohár vizet, egy zseblámpával megtaláljunk egy sötétben rejtőző figurát, vagy karddal kettészeljünk egy hordót, netán egy öreg hölgy protézisét rakjuk a helyére. Ha minden feladatot sikeresen teljesítettünk, akkor kicsit felgyorsul a játék, jön egy "boss level", vagyis nehezebb végső feladat - és megnyílik a következő pálya, vagy önálló ügyességi játék.

A játék nagyon pörgős, és egy-egy szinten az első próbálkozásaink rendszerint csak azzal teltek, hogy megpróbáltunk rájönni, mit is kell csinálni. Annyi bizonyos, hogy a Wii irányítójának kezeléséhez alapos leckét ad a játék, a megértéséhez viszont, legyenek bármilyen egyszerűek a feladatok, kell némi videojátékos tapasztalat. Ennek birtokában jó szórakozás lehet egyedül végigvinni, vagy felváltva próbálkozni a feladatok megoldásával, de elsőre a játék kaotikus összevisszasága idegesítőnek is tűnhet.


A Wii Sports még mindig vicces

Valójában csak arról van szó, hogy a Wario Ware készítői igen sajátos humorral és eklektikus grafikai környezettel vértezték fel a szoftvert, amelyben a rajzfilmes részektől kezdve a klasszikus japán metszetekre emlékeztető illuszráción át a gagyi vagy egyenesen undorító kriksz-kakszokig mindenvéle elem szerepel. A Wario Ware Smooth Movesban sajnos csak egyjátékos üzemmód van, és a cseréhez mindig ki is kell lépegetni a szoftver főmenüjébe. Itt szerepel ugyan egy több játékos üzemmódra vonatkozó menüpont, de ez nem aktív: gyanítjuk, kiegészítést lehet majd letölteni a szoftverhez, ami ezt lehetővé teszi.

Xbox-parti kockáknak

A Microsoft Xbox 360 konzolgépe inkább a hálózati játékok fanatikusainak való, de azért erre is kiadtak egy partijáték-sorozatot, a Fusion Frenzy-t, melynek második részét próbáltuk ki. Mivel az új Xbox már támogatja a nagyfelbontású megjelenítést, ezt a játékot akár HDTV-n is megfelelő minőségben lehet élvezni.


Nem koca-gamereknek való a Fusion Frenzy 2

A január végén debütált program a nintendós Wario Ware-hez hasonlóan minijátékok gyűjteménye, ám az xboxos szoftvert kifejezetten többjátékos-módra optimalizálták, amelyet akár az interneten keresztül is lehet művelni. A Fusion Frenzy 2 szereplői tarka űrhajósruhába öltözött emberek, akik egymást csépelve, lövöldözve, lelökve küzdenek a riválisokkal.

Tekintve, hogy a játékot 7 éven felülieknek szánják, egyáltalán nem véres, viszont a minijátékokban nem szelid versengés zajlik, mindenki igyekszik minél jobban kiszúrni a másikkal.  Az egyik pályán például a jégen csúszkálva kell a szélen lévő lukakba lökdösni jégtömböket, egy másikon a forró lávába lehet belökdösni a versenytársakat, egy harmadikban pedig egy villámokkal védett arénában kell utolsóként életben maradni.

Összességében úgy találtuk, ez a program inkább 14 éven aluli, tapasztaltabb gamereknek nyújthat önfeledt szórakozást, az idősebbek hamar feladhatják a frusztráló játékmenet miatt, vagy beleunhatnak:  ha ugyanis valaki már egy meccs elején kiesik, több percet kell várnia arra, hogy újra akcióba léphessen.

KAPCSOLÓDÓ CIKK