Túlélőtúra Csernobilban

A felrobbant csernobili atomerőművet és Pripjaty kísértetvárosát is bejárhatja a pénteken megjelent, ukrán fejlesztésű S.T.A.L.K.E.R. videojátékban. Az élethűen modellezett Zónában banditákkal és mutánsokkal kell megküzdeni, de szerencsére a program kihívásai nem merülnek ki az agyatlan lövöldözésben.

Akár az egész bolygót is veszélyeztetheti az emberi gondatlanság, ezt pedig senkinek sem szabad elfelejtenie - írja legfrisebb játékáról az ukrán GSC Game World fejlesztőcsapat. A S.T.A.L.K.E.R. - Shadow of Chernobyl ugyanis az 1986-os atomkatasztrófának állít emléket, egyértelműen belekeverve még Andrej Tarkovszkij filmrendező remekbeszabott filozófiai science fictionjét, a Sztalkert is.

Belépés a Zónába

A S.T.A.L.K.E.R. abban a harminc kilométeres sugarú védőövezetben játszódik, amelyet a katasztrófa után a csernobili atomerőmű köré vontak, és neve fogalommá vált: ez a Zóna. A fejlesztők háromszor látogattak el az Ukrajna és Belorusszia határvidékén fekvő területre, és többek közt az egykor az erőmű dolgozóinak otthont adó városba, Pripjatyba is, amelynek lakóit 21 éve telepítették ki.

Így fest Pripjaty virtuálisan (még több kép)

A készítők fotók és videofelvételek ezreivel tértek vissza minden egyes alkalommal a stúdióba, munkájuk eredményét pedig csernobili túlélőknek mutatták meg. Az eredmény minden esetben felkavarta interjúalanyaik emlékekeit, az archivált látványból ugyanis fotorealisztikus és sokkolóan valósághű környezetet sikerült teremteni. A játék díszleteit a fényképekről és televíziós riportokból is ismert kísértetvárosok, elhagyott ipari létesítmények és katonai bázisok, elvadult erdők, mocsarak, nukleáris hulladéklerakók és roncstelepek alkotják. A készítők igyekeztek élethűen modellezni az időjárási viszonyokat is: a fűszálak, falevelek élethűen ringatóznak a szélben, és az aranyló napsütés mellett szemerkélő esőben, vagy felhőszakadással, villámlással kísért viharos időben is kalandozhatunk a Zóna kietlen tájain.

Sugárzás és anomáliák

Bár a környezet hátborzongatóan élethű, a játék története már jócskán elrugaszkodik a valóságtól. A sztori szerint ugyanis egy újabb, az ezredforduló után bekövetkezett nukleáris katasztrófa nyomán számos, fizikai törvényekkel megmagyarázhatatlan jelenség, úgynevezett anomália bukkan fel a területen. Felfelé folyó folyadéktócsák, kisebb területeket befedő állandó villámlások, óriási légörvények és hasonlók: mindegyikük radioaktív és halálos. Az anomáliák környezetében számos olyan tárgy jelenik meg, amelyek speciális képességekkel ruházzák fel tulajdonosukat: például védik a sugárzástól, sebezhetetlenné teszik, vagy éppen nagyobb teherbírást adnak neki.

Ezeket kutatják a Zónát elözönlő, gyakran törvényen kívüli kalandorok, a sztalkerek, akik védőfelszerelésbe bújva, alaposan felfegyverkezve járják a vidéket, és javarészt a szerencsétlenül járt társaiktól begyűjtött, vagy a területet őrző katonaságtól zsákmányolt "kincsekkel" kereskednek. Egy ilyen sztalker szerepébe bújhat a játékos a programban, amelyben a továbbjutás érdekében különböző küldetéseket kell teljesíteni. Ezeket a játék többi szereplőtől kapja főhősünk, akiket gyakran hosszas információgyűjtés, keresgélés és persze harc árán lehet fellelni. A feladatok között vannak olyan egyszerű megbízások, mint például néhány mutáns vaddisznó leölése, vagy egy kabát megszerzése: ezekért kisebb jutalmak járnak, de a történetet előre vivő fontos missziók már időigényes, összetett küldetések.

Videónk a játékból (lejátszás nagy méretben)

Változatos ellenfelek

A Zóna elhagyatott tájait változatos figurák népesítik be, akik gyakran megnehezítik a játékos dolgát. A már említett hadsereg mellett felfegyverzett rablóbandák, kisebb-nagyobb mértékben mutálódott vadállatok, zombik, illetve az emberi agy működését megzavarni képes lények is az utunkba akadhatnak. Bonyolítja a dolgot, hogy a területen több, eltérő cél érdekében küzdő "érdekvédelmi" szervezet is tevékenykedik, akik gyakorta összecsapnak egymással - ráadásul azt is érdemes észben tartani, kivel milyen viszonyban vagyunk éppen. Ennek ellenére a fejlesztők állítása szerint akár egy golyó elpazarlása nélkül is végig lehet játszani a S.T.A.L.K.E.R.-t, bár tesztjeink nyomán ezt nehezen tudjuk elképzelni.

Ami a fegyvereket illeti, rengeteg, a valóságban is létező, főleg orosz modellt, pisztolyokat, puskákat, géppisztolyokat, bombákat és egyéb kísérleti típusokat is használhatunk a játékban. A program az eddigi legrealisztikusabb ballisztikai szimulációt ígéri, vagyis minden modellel máshogy kell célozni és lőni, ráadásul a fegyver sem mindig működik tökéletesen, néha épp a legrosszabbkor ragad be. Sajnos az összhatást jelentősen lerontja, hogy a sebzés nem túl realisztikus: hiába lövi fejbe közvetlen közelről az ellenfelet a játékos, előfordulhat, hogy az csak a sokadik golyó hatására távozik a másvilágra.

Még több kép

Nehéz a lőszer, sugárzástól véd a vodka

Emellett minden fegyvernek van súlya, és a hagyományos akciójátékokkal ellentétben a S.T.A.L.K.E.R.-ben a lőszer is nehéz, ráadásul csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre - Rambóként lövöldözni tehát nemigen lehet. A játékos egyszerre legfeljebb ötven kilós felszerelést képes magával cipelni, ezért alaposan meg kell fontolni, hogy a felvehető tárgyak közül mi kerüljön a hátizsákba.

A felszedhető felszerelések közé a fegyvereken kívül a különféle típusú gyógyszerek, sugárzás elleni védőszerek (sajátos módon köztük van a vodka is), élelmiszeres csomagok, páncélok és az anomáliákból kinyert különféle értékes ásványok tartoznak. Fontos, hogy a sztalkernek időről időre ennie is kell és rosszabb sebesülések esetén hajlamos elvérezni is, ha nem kötözi be sérüléseit. A lőfegyverek mellett kés is van a repertoárban, amely lőszerfogyasztás nélkül használható, de megvan az az előnye is, hogy halk: a program ugyanis azt is figyeli, hogy éppen láthatóak vagyunk-e, illetve változó, hogy mekkora zajt csap figuránk. A szintén mindig nálunk lévő csavarok eldobálásával így el lehet vonni az őrök figyelmét, a zseblámpánk fénypászmája viszont már messziről is golyózáport vonzhat.

Az ellenfelek intelligensen használják ki a terep adottságait: elbújnak, fedezik egymást, köröznek és cirkálnak, bár néha megkönnyítik a dolgunkat azzal, hogy beleszaladnak az anomáliákba. Ennél még látványosabb az, amire az állatok képesek a játékban: ahelyett, hogy primitív módon rátámadnának az emberre, először csak beijesztik, felmérik, mekkora veszélyt jelent rájuk, konkrét támadást csak bizonyos létszám felett, falkában indítanak.

Még több kép

Végállomás: Csernobil

Összesen hét különböző befejezés várja a Zóna mélyén kalandozni vágyókat. Pripjaty kihalt házai közé az utolsóelőtti, a felrobbant atomerőmű belsejébe pedig az utolsó pályán lehet belépni. A célállomás egy misztikus helyszín, a Tarkovszkij Sztalker-filmjéből vett szoba, amely - állítólag - képes teljesíteni a kívánságát annak, aki oda belép...

A S.T.A.L.K.E.R. - Shadow of Chernobyl egy nagyon jó, ám igen nehéz játék: leginkább egy lövöldözős- és egy szerepjáték keveréke, amely nagyon messze áll a Quake-klónoktól. Az előrejutáshoz sok agymunkára, információgyűjtésre van szükség, és közben gondoskodnunk kell a főszereplő szükségleteiről is a megfelelő készletek beszerzésével, így nem lehet csupán lövöldözéssel letudni mindent. A tárgyak és információk kezelését elég nehézkesen oldották meg a fejlesztők: a szereplő egy PDA-ban gyűjtögeti a megszerzett infókat, külön nézegethet egy térképet is, a felszereléseit pedig egy harmadik képernyőn pakolászhatja ide-oda. A négy évet késő megjelenés miatt a fejlesztők végül kihagyták a programból a járművek modellezését, így nincs lehetőség Zil teherautót és UAZ-terepjárót vezetni - ezekkel csupán díszlet formájában találkozhatunk.

Még több kép

Sajnos a futtatásához is elég erős PC kell, legalább középkategóriás (Radeon X1600) videokártyával, kétmagos processzorral és 2 gigabájt memóriával szerelt gépünkön csak közepes grafikai beállítások, azaz közepes látványvilág mellett futott folyamatosan. A PC-s játékból egyelőre nem adtak ki hivatalos demót, teljes verziója tízezer forintba kerül a hazai boltokban.