Mixeljen magának egy látványos fotót!

Bizonyára Önnel is előfordult már, hogy egy szép épületet szeretett volna lefotózni, de vagy a ház lett túl sötét, vagy a háttérben lévő, bárányfelhős kék ég tűnt el a kész fotóról. Van egy olyan technológia, amivel ugyan pepecselni kell, de gyönyörű lesz az eredmény. Ismerkedés a HDR-fotózással.

Az internetes képmegosztó oldalakon az utóbbi időben egyre több olyan felvétellel találkozhattak olvasóink is, amelyeken a sötét és világos területek egyaránt részletgazdagak, a Flickr.com-on külön szekciót is nyitottak ezeknek a speciális képeknek. Bár az így készült felvételek nagyon látványosak, sokszor szokatlan, valószerűtlen, mesterséges hatást nyújtanak.

Ezt a hatást természetesen többféleképpen el lehet érni: elképzelhető, hogy a fotós kivárta az ideális fényviszonyokat, de ez is lehetséges, hogy különféle szűröket tett az optika elé, esetleg utólag Photoshopban vagy más szoftverrel rétegkezeléssel manipulálta a képet.

Elképzelhető azonban az is, ennél jóval egyszerűbb megoldást választott, és csupán egy nagy dinamikatartományú, vagyis HDR (High Dynamic Range) felvételről van szó. Mint az a lenti illusztráción is jól érzékelhető, a HDR technológia lényege, hogy jóval nagyobb árnyalatterjedelmet tesz lehetővé a hagyományos képfeldolgozáshoz képest, az adott helyszínen készült fotók kombinálásával.

Túlexponált felvétel - alulexponált fotó - HDR kép

A nagyobb árnyalatterjedelem a gyakorlatban azt jelenti, hogy több részlet lesz látható a sötét, illetve világos képrészekben, vagyis pontosabban vissza lehet adni az eredeti látványt: az erős napfényt és a mély árnyékokat egyaránt. Ez különösen természetfotók készítésekor, például naplemente megörökítésénel lehet hasznos, de sokat dobhat a beltéri felvételeken is, hiszen megjelenik az ablakban a környezet. Ahogy az a képen is látszik, hagyományos módon fotózva ugyanis vagy a beltér, vagy az ablakon látható külvilág jelenik meg optimálisan, a HDR-rel azonban a kettőt összhangba lehet hozni.

HDR kép előkészítése

Lényeges szempont, hogy megfelelő nyersanyag álljon rendelkezésre a szoftveres módosításhoz. A valósághű felvétel készítéséhez több expozícióra lesz szükség. Legalább két fotót kell rögzíteni, de a megfelelő minőséghez általában nem árt ennél többet, öt-tíz felvételt készíteni, felső határ azonban nincs - ha valaki türelmes, akár száz különbözően exponált felvételből is készíthet egyetlen nagy dinamikájú fotót.

A profibb fényképezőgépeken többnyire található egy úgynevezett automatikus expozíciósorozat (AEB) üzemmód, amely három képkockát készít egymás után. Célszerű ezt úgy beállítani, hogy az ideálisnak ítélt expozíció után készítsen egy másfél-két fényértékkel alul-, illetve egy ugyanennyivel túlexponált fényképet, így pár tizedmásodpercen belül elkészül a sorozat, és minimális elmozdulás van csupán a képek között.

Túlexponált felvétel - alulexponált fotó - HDR kép

A szebb eredmény érdekében viszont a tapasztalt fotósok egy stabil állvány használatát javasolják, hiszen legkönnyebben így küszöbölhető ki a felvételek közti elmozdulás. Tapasztalataink szerint sok amatőr fotósnak egyáltalán nincs állványa, vagy az nem megfelelő, így mi megpróbáltuk szándékosan kézből exponálni a sorozatokat.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a mozgó tárgyak/emberek az expozíciósorozat képein mindig máshol helyezkednek el a képkockán belül, így a végleges HDR kompozíción szellemképesen jelennek meg. Ezt kreatív effektként is lehet használni, általában azonban érdemes olyan témát választani - például egy épületet - , amelyik nem mozog.

Munka a digitális laborban

A megfelelő sorozat elkészítése után kezdődhet a szoftveres utómunka. A profi fotósoknak még külön programot sem kell ehhez vásárolni, hiszen az Adobe Photoshop CS2 már beépítve tartalmaz egy HDR készítésére alkalmas modult. A hobbifotósok általában nem engedhetnek meg maguknak ilyen drága szoftvert, de szerencsére ma már számtalan teljesen ingyenes eszköz is létezik.

A legnépszerűbb alkalmazások a Photomatix, az FDRTools, illetve az easyHDR. Mindhárom terméknek van kereskedelmi és teljesen ingyenes (Basic) változata is, a két előbbi pedig Windows és Mac OS X operációs rendszereken egyaránt működik. A helyzetet némileg bonyolítja, hogy mindhárom bolti változat letölthető kipróbálásra is, ekkor azonban mindegyik egy vízjelet tesz a képre. A teljes verziók ára sorrendben 75, 39, illetve 25 euró, tehát viszonylag megfizethető árú szoftverekről van szó.

Túlexponált felvétel - alulexponált fotó - HDR kép

A kezelőfelület és egyes menüpontok neve ugyan eltér a három termék között, a működési elv alapvetően ugyanaz. Az expozíciósorozat megnyitása után elkészül a "nyers" HDR kép, amely elsőre elég kiábrándítónak tűnhet, de ekkor nem szabad kétségbe esni. A félresikerült fotónak tűnő képre az a magyarázat, hogy a rendkívül nagy árnyalatterjedelmű fényképet az átlagos monitorok képtelenek pontosan visszaadni. Ezért szükség van a HDR nyersanyag feldolgozására, vagyis a tónusok beállítására, leszűkítésére (Tone Mapping).

Az alkamazások közti különbség tehát elsősorban az általuk alkalmazott Tone Mapping technológiából fakad. Itt fontos azt is leszögezni, hogy nincsenek szabályok a tónusbeállításra, egyszerűen minden képnél kísérletezni kell a kívánt eredmény elérése érdekében. Ez meglehetősen időigényes feladat, de sokszor megéri a fáradtságot.

Az ingyenes változatok összehasonlítása

A tesztelt szoftverek közül a Photomatixot kedvelik a legtöbben az általunk olvasott fórumokon, sokan még a Photoshop eszközénél is jobbnak tartják. Éppen ezért nagyon kíváncsian indítottuk el, ám hamar világossá vált, hogy az egyik legkomplikáltabb, nem kezdőknek szánt termékről van szó. A Photomatix Basic verziójának előnyére válik viszont, hogy képes volt automatikusan egymásra helyezni a kézből készített fényképeinket, és rövid próbálgatás után használható végeredményt produkált.

HDR-kép easyHDR Basic-kel, FDRTools Basic-kel, Photomatix Basic-kel

Valamivel szebb képet tudtunk létrehozni az FDRTools Basic segítségével, amely szintén pontosan egymásra helyezte a fotókat, azonban mindezt igencsak komótosan, a konkurenciánál körülbelül négyszer-ötször lassabban végezte el.

Jóval gyorsabb volt az easyHDR Basic, azonban ez a termék nem tudta korrigálni az apró elmozdulásokat a kézből készített fotókon, így szellemképes lett a végső alkotás, ráadásul kevesebb állítási lehetőséget is találtunk a módosításra, igaz, cserébe színkorrekciós, élesítő és egyéb effekteket pakoltak bele.

A fizetős HDR szoftverek

Hamar világossá vált, hogy az ingyenes eszközök kevés beállítási lehetőséggel rendelkeznek, és sok esetben nehéz elfogadható eredményt produkálni velük. A következő megválaszolásra váró kérdésünk ezután az volt: mennyivel képesek többre a teljes, fizetős programok?

A tesztben kipróbált legolcsóbb termék az easyHDR Pro volt, és talán itt mutatkozott a legnagyobb eltérés az ingyenes verzióhoz képest, ugyanis itt már automatikusan lehet egymáshoz igazítani a kézből készített, és így nem teljesen passzoló felvételeket, és a végeredményt is jobban tudtuk szabályozni. Ennek ellenére nem volt meggyőző a Pro változat sem, hiszen hasonlóan jó képeket készített az FDRTools Basic is, ráadásul ingyen- igaz, jóval több idő alatt.

easyHDR - FDRTools Advanced - Photomatix Pro

A középső árkategóriában az FDRTools Advanced kapott helyet. Itt szintén új módosítási lehetőségek jelentek meg, és még szebb HDR-képet kaptunk némi kísérletezés után. Összességében ez a szoftver készíti a legtökéletesebb eredményt, egyetlen hátránya, hogy rendkívül lassú, és JPEG formátumba sem képes menteni.

A legdrágább szoftverért - Photomatix Pro - körülbelül dupla annyit kell fizetni, mint a másik két alkalmazásért, és szintén jó végterméket produkál, mégsem voltunk vele maradéktalanul megelégedve. A kezdő fotósokat ugyanis elriaszthatja spártai kezelőfelülete, és az is, hogy itt szükséges a legtöbb pepecselés a szép HDR kép elérésre érdekében. Természetesen nem kizárt, hogy némi megszokás után felgyorsul a folyamat.

Összegzés

Egy hét HDR fotózással eltöltött idő után felmerült bennünk a kérdés, érdemes-e ezt a technológiát jelen állapotában használni. Az természetesen megkérdőjelezhetetlen, hogy a hagyományos módszereknél jóval nagyobb dinamikatartományt képes visszaadni ez a módszer, azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az így készült felvétel szokatlan, nem túl élethű hatást kelt. Talán Túlságosan hozzászoktunk már a szűk átfogású fényképekhez.

A HDR-képek készítése emellett rengeteg időt és türelmet is igényel. Expozíciósorozatot kell készíteni, lehetőleg állványról, majd azt szoftveresen összeilleszteni és hosszan kísérletezve manipulálni. Szerintünk tehát egyelőre érdemesebb mindennapi használatra a hagyományos módszereket alkalmazni, és csupán kivételes alkalmakkor folyamodni a HDR technológiához.