Manapság egyre több kütyüt kényszerül magával cipelni az ember, ha lépést tart a technológiával: a digitális fényképező mellett mobiltelefont, a kényelmes tájékozódáshoz GPS-t kell zsebre vágni, a szórakozást mp3-lejátszó szolgáltatja, a fontos dokumentumokat PDA-n lehet hurcolni. A Nokia N95-ös mobilja a fenti képességeket egyetlen eszközbe sűrítve kínálja - nem kis feladat, alaposan megvizsgáltuk, a gyakorlatban is beválik-e.

Ha a fenti példa kissé túlzó is, az bizonyos, hogy komoly létjogosultsága van a piacon a gyakorlatilag minden fontos funkciót betölteni képes mobiltelefonoknak. Bár mobilja szinte mindenkinek,  digitális fényképezője, műholdas navigátora pedig ugyancsak sokaknak van, sokszor tényleg nyűg ennyi mindent magával hurcolnia az embernek. Paraméterei alapján az N95-ös Nokia erre megoldást kínál, megvizsgáltuk a gyakorlatban miként teljesít.

Kinézet: nem kecses, de nem is ronda

Forrás: [origo]

Egy ilyen hasábforma okostelefonon nem sok dizájnolnivaló akad - az N95 sem egy kecses készülék, bár ezt nem is lehet elvárni tőle, viszont csúnyának sem mondanánk. Az új Nokia csak egy kicsivel nehezebb egy hagyományos mobilnál, és még mindig jóval kevesebb helyet foglal el, mint a fent említett kütyük együttvéve.

Előlapjának nagyobbik részét az LCD-képernyő foglalja el, alatta a navigáló billentyűk vannak. A fedlap a szokásostól eltérően két irányba is elmozdítható: lefelé húzva a zenelejátszó gombjai válnak láthatóvá (s maga az alkalmazás is elindul), felfelé tolva pedig a számbillentyűkhöz lehet hozzáférni.  Külsejét tekintve összbenyomásunk nem rossz, mivel a telefon igényesen kivitelezett, nem recseg-ropog - ellenben a szoftvere még nem a legtökéletesebb, két példányt is kellett nyúznunk a telefonból, mivel az elsőn állandóan kikapcsolt a telefon, és újraindult, de a jobbik eszköz is lefagyott párszor, és az is előfordult, hogy a telített memória miatt újra kellett indítanunk.

Navigálás mézesmadzaggal

Az N95-ös egyik legfontosabb újdonsága, hogy belsejébe egy GPS-antennát is integráltak, így elég széthúzni a billentyűzetet, és - ha van rálátása a műholdakra - a kütyü már mutatja is felhasználójának helyzetét a térképen. A készülék memóriájában csupán maga az alapszoftver található, a térképrészletek mobilinternetes kapcsolaton töltődnek le automatikusan (valamiért wifin keresztül nekünk nem működött a letöltés).

Bár ez a folyamat generál némi adatforgalmi költséget a felhasználónak - mivel nem nagy adatmennyiségről van szó, ez inkább csak roaming esetén lehet problémás, érdemes utazás előtt tájékozódni a külföldi mobilinternetezés árairól. Próbáink során azt tapasztaltuk, hogy az egyszer már letöltött térképrészletek már a memóriából töltődnek be, így csak frissebb térkép megjelenésekor töltődnek le újból.

Forrás: [origo]
Így navigál az N95

A navigációs szoftver térképadatbázisa korrektnek tűnt - legalábbis amennyire a Budapest-Esztergom-útvonalon le tudtuk tesztelni.  Nagyon jópofa lehetőség, hogy a térképen a telefonkönyvben címmel együtt szereplő ismerősök alapból megjelennek. Érdekes helyekből - látnivalók, hotelek, éttermek stb - a Nokia térképe is sokat tartalmaz, de itt már találtunk hiányosságot a Rendőrség-történeti múzeumnak például csak a címe volt a térképen, a neve lemaradt.

Annak ellenére, hogy eléggé tartottunk tőle, a beépített GPS-antenna jól működött, a kocsi belsejében is gond nélkül lehetett használni. Sajnos semmiféle autós tartót nem mellékelnek a telefonhoz, a gyártó katalógusában csak egy 30-40 ezer forintos autós kihangosító szettet találtunk hozzá. Az adatforgalmat nem számítva a navigációt ingyen lehet használni, még az útvonalat is kirajzolja a program, ekkor azonban a kurzorgombokkal manuálisan kell követni az útvonalat. Ez bizony a mézesmadzag, a beetetés: az automata, hangparancsokkal támogatott navigálásért ugyanis már fizetni kell, díja heti 6,5, 8, illetve 60 euró (~1600, 2 ezer, 14 ezer forint) attól függően, hogy heti, havi vagy éves előfizetést vásárol a tulajdonos. 

Fotó: mobilok közt a legjobb

Forrás: [origo]

Öt megapixel még egy digitális fényképezőgép esetén is bőven elegendő felbontás, ez a képméret egy mobiltelefon esetében kiváltképp jónak számít. Egy ekkora fotóból elvileg már óriási nagyítást is lehetne készíteni - az N95 fotóit azonban inkább csak 10x15 cm-es papírnyomatra, vagy a galériánk tesztfotóihoz hasonló méretben érdemes használni.

Mint jól látható, kicsiben a fotók szépek, beléjük nagyítva viszont szembetűnő, hogy - valószínűleg valamilyen zajszűrő algoritmus alkalmazása miatt - a kép apró részletei teljesen eltűnnek, s a fotók egyes részletei egy akvarell-festményhez hasonlítanak. A kamera csak digitális zoomot kínál, ezt viszont nem nagyon érdemes használni, mert nagyon csúnya lesz tőle a kép, az automata élességállítás viszont hasznos, bár néha nehezen találja meg a megfelelő fókuszt.

Ennek ellenére még mindig az N95-ös készíti a legjobb fotókat, amiket mobiltelefonon eddig láttunk. Pozitívum, hogy apró lencséjét műanyag ajtó védi, ledes "vakuja" is erős fényű, s egész sok beállítási lehetőség van a fotómódoktól kezdve az ISO-ig és a fehéregyensúlyig. Amit viszont idegesítőnek találtunk, az a fényképező indulásának lomhasága: mindezt jól illusztrálja, ha elmondjuk, hogy galériánk második képkockáján lévő autókormány fotója nem szándékosan készült, eredetileg az esztergomi bazilikát akartuk volna megörökíteni az ablakon keresztül.

Videóban erős

A mozgóképek rögzítése terén teljesen elégedettek voltunk az N95-össel, a videorögzítő módja ugyanis vitathatatlanul a legjobb, amit eddig mobilon láttunk. A beépített kamerával legfeljebb 640x480 pixel felbontású mozgóképet lehet felvenni MP4 formátumban, 30 kocka/mp-es rátával, tehát a megörökített mozgás is teljesen folyamatos lesz, nyoma sincs szaggatásnak. A felvett videót PC-n akár teljes képernyőn vissza lehet nézni (igaz, így már kicsit kockás a kép), de az alapcsomagban lévő kábellel akár egy tévén is meg lehet tekinteni.


Ilyen videót rögzít az N95 (itt az eredeti MP4 fájl, lejátszani pl.VLC Playerrel  lehet)

Említést érdemel még az is, hogy az új modell mikrofonjával a hangot is meglepően jó minőségben rögzíti, egy mobiltelefontól nem is vártunk volna el ilyesmit. Aki videózásra szeretné használni a telefont, annak érdemes memóriakártyával bővíteni a tárhelyet, a legjobb minőség mellett ugyanis tíz percnyi videoanyag nagyjából 200-250 megabájtot foglal.

Zenelejátszás: a szokásos

Forrás: [origo]

A szokásosnál jobban szólnak a csengőhangok az N95-ösön, mivel sztereó hangszórókkal szerelték fel. Oldalt van egy szabványos fülhallgató-csatlakozó is rajta,  így akár hifi-füleseket is rá lehet dugni. Az alapcsomagban egy drótos távirányítós minifülhallgatópár található, és persze a rádió sem maradt ki a mobilból.

Lejátszás közben előre tárolt értékeket használó ekvalizerrel lehet a hangzást állítani, és a zene ritmusára mozgó vizualizációkat is be lehet kapcsolni - bár ez utóbbiaknak sok gyakorlati funkciójuk nincs, csak az akkut merítik. Bár készülék a szokásosnál nagyobb, 160 megabájtos tárhelyet kínál, ha valaki intenzíven használja,  fényképeket, filmeket, e-maileket is tárol rajta, ez csakhamar betelhet, szerencsére külön megvehető micro-SD memóriakártyával bővíteni lehet a háttértárat. Egy ilyen kártyából jelenleg 2 gigabájtos a legnagyobb kapacitású, és nagyjából tízezer forintba kerül.

Internet: jó helyen nagyon gyors

Az N95-ös a "sima" 3G adatátvitel mellett támogatja a HSDPA technológiát is, ez a rövidítés egy még gyorsabb letöltési sebességet kínáló mobilinternetes szabványt takar. Hogy a felhasználók ne tudjanak egyszerűen eligazodni, a HSDPA-s eszközökből is többfajta létezik, amelyek eltérő sebességre képesek.

Az új Nokiának azonban ezen a téren nem kell szégyenkeznie, ugyanis ott, ahol a szolgáltatás elérhető - mi a T-Mobile budapesti mobilhálózatán próbáltuk - akár másodpercenkénti 3,6 megabites sebességgel tud letölteni adatokat. Ilyen tempóval egy CD tartalmát húsz-harminc perc alatt le lehet tölteni, ha a térerő és az adott cella terheltsége is optimális.

Forrás: [origo]

Emellett a telefonnal akár wifi elérési pontokra is lehet kapcsolódni, s végre ezek beállításait is egyszerűbbé tették: a hotspotok keresését közvetlenül a főmenüből, pár gombnyomással el lehet végezni. A beépített levelezővel és a böngészővel nagyjából elégedettek voltunk, viszont normális chatprogramot már külön érdemes letölteni hozzá. 

A gyilkos akku

Sajnos az N95-ösnek van egy gyenge pontja, ez pedig az alulméretezett akkumulátor. Ha csak beszélgetésre, sms-ezésra használtuk az új Nokiát, egy töltéssel két napig is kibírta. De aki ezért a telefonért leszurkol 180 ezer forintot (hűségszerződéssel is legalább 120 ezer forintba kerül), az vélhetően navigálni, fotózni, netezni és zenét hallgatni is szeretne rajta. Amikor azonban e funkciók mindegyikét csak egy kicsit használtuk, a készülék még egy napig sem bírta szuflával, estére már lemerült. (Öröm az ürömben, hogy a mobilhoz mellékelt töltő rendkívül kicsi, zsebben is elfér.) Ehhez a telefonhoz érdemes autós töltőt, pótakkut vásárolni, ha nem akarjuk, hogy a legrosszabbkor hagyjon cserben.

Béta verzió

Nagyjából két héten át nyúztuk a Nokia új okostelefonját: összbenyomásunk szerint a tervezők kissé kapkodhattak annak érdekében, hogy az N95 időben megjelenhessen. A szoftvere egyelőre nem éppen sziklaszilárd, bár ezt utólagos frissítésekkel lehet orvosolni.

Ahol elérhető, a telefonnal csaknem olyan gyorsan lehet netezni, mint egyotthoni ADSL-lel, és a mobilok közül ez a készülék rögzíti a legszebb fotókat és videókat (a digitális fényképezőt azért nem dobnánk ki miatta), egyedül a kamera lomhaságát találtuk zavarónak. Ugyanakkor ezt a készüléket túl gyenge akkumulátorral dobták piacra, legalább kétszer ekkora kapacitásúval kellett volna felszerelni - akár a méret és a súly növelése árán is. Egy  közel kétszázezer forintos telefon esetében ilyen hibákat valószínűleg nem tolerálnak a vevők.