Az illegális másolatok terjesztői évtizedek alatt kimunkált módszerekkel dolgoznak, és a közösség olyan erős, hogy a razziák is csak meggyengíthetik, de nem lehet elsöpörni soha - állítja egy német kalóz-terjesztő.

Manapság fájlcserélőkön keresztül lehet hozzájutni a legfrissebb szoftverekhez, zenékhez, filmekhez - kalózmásolatok formájában, de ezeket is egy, a piramis csúcsán álló elit közösség látja el új anyagokkal. Az informatikai undergounddal foglalkozó, Gulli.com nevű német szájt egy ilyen, bennfentes terjesztővel készített interjút.

Minden az úgynevezett topsite-okon kezdődik, ahová a terjesztők először felteszik az anyagokat, ám ezekhez egyszerű halandó soha nem férhet hozzá: hosszú és kitartó munkával, a scene-nek (a terjesztők közössége) tett szívességekkel, bizalmi alapon lehet bejutni abba a körbe, amelyik üzemelteti ezeket. A Gulli.com-nak nyilatkozó terjesztő - aki még becenevét sem árulta el az interjúban - is így került be a legbelső körbe.

Egymással rivalizálnak a csapatok

A szcéna szereplői csapatokba tömörülnek, amelyek egymással versengve igyekeznek közzé tenni a legfrissebb "zsákmányt". Minden egyes kalózmásolathoz tartozik ugyanis egy infó-fájl, amelyben a csapat elbüszkélkedik a fogással - és hecceli a vetélytársakat. A scene-mozgalom pedig immár több évtizedes múltra tekint vissza: az egész a nyolcvanas évek elején indult, betárcsázós modemmel elérhető BBS-eken. (A BBS még az internet elterjedése előtt volt népszerű adatkommunikációs forma, a felhasználók segítségével feltárcsázhattak egy másik számítógépet, s a telefonvonalon keresztül adatokat tölthettek le arról, vagy küldhettek arra.)

Kezdetben nem is sokan foglalkoztak az egész jelenséggel, mivel a nagyközönség nem tudott ezekről a körökről. Az internetes kalózkodás, mint olyan, csupán az ezredforduló után, a fájlcserélők használatának tömeges elterjedésével került be a köztudatba - és esetenként az újságok címlapjaira. Ezt megelőzően az egész csak megszállottak szűk körében működött - és ez a kör továbbra is távol tartja magát a "köznéptől".

Soha nem kapnak el senkit

A Gulli-nak nyilatkozó terjesztő szerint lehetetlen legyőzni a scenét, még az olyan nagy razziákkal is, mint például a Fastlink-hadművelet. Ilyenkor a rendőrség lefoglal pár szervert, esetleg eltűnik egy-két csapat, és bár a közösség meggyengül, de általában hamar visszanyeri erejét. Az interjúalany elmondása szerint az ő köreiben még csak letartóztatásokra sem került eddig sor, mivel a scene tagjai eredményesen figyelmeztetik egymást az esetleges közelgő veszélyre.

A topsite-ok általában titkosított hálózati címen, titkosított merevlemezekkel működnek, hogy csak a beavatottak férkőzhessenek hozzájuk. A Gulli-n nyilatkozó terjesztő elmondása szerint mindig külföldön rejtik el őket, nem a célországban, és bár több tíz terabájtos forgalmat bonyolítanak le, a nagyobb biztonság érdekében nem naplózzák logfájlokban a működésüket. A kalózmásolatok pedig igen változatos módon kerülnek fel rájuk: a gyárakból kilopott lemezeken kívül kölcsönzött vagy megvásárolt példányok terjesztése is zajlik a titkos hálózaton keresztül.

A játék nem ér véget a DRM-mel sem

A terjesztő szerint a scene akkor is tovább él majd, ha esetleg a kiadók felhagynak a másolásvédelem alkalmazásával. A lényeg ugyanis a szórakozás: ki tudja hamarabb kihozni az anyagot, hiszen pénzt keresni alig lehet ezzel a tevékenységgel, különösebb hatalmat pedig nem ad a terjesztők kezébe. A legtöbben tehát hobbiból csinálják, a Gulli interjúalanya viszont úgy gondolja: a kalózkodás akár az eladásokat is segítheti, hiszen ha valakinek tényleg tetszett például egy film, akkor gyakran meg is vásárolja azt. A terjesztő szerint a szoftvercégek azon feltételezése is hibás, hogy minden egyes letöltés egy elvesztett vásárlót jelent - hiszen a drága szoftverek letöltőinek valószínűleg soha nem lenne pénzük azokra.