Huszonöt éves a szmájli

2007.09.19. 15:18

Itthon legfeljebb egy évtizede találkozhatunk a leginkább elektronikus üzenetváltásban használt, írásjelekből álló mosolygó fejecskével, pedig az első smiley-t huszonöt éve pötyögték be egy amerikai számítógépbe.

Saját bevallása szerint Scott E. Fahlman, a pittsburgh-i Carnegie Mellon Egyetem professzora használta először - vagy legalábbis a legelsők között - a kibertérbeli kommunikációban elterjedt, karakterekből álló, mosolygó fejecskét.

Honlap az első szmájlinak

Az egyetem honlapján külön oldalt szenteltek az évfordulónak, s az első szmájlit tartalmazó üzenetet is publikálták, melyet egy 1982 októberi biztonsági mentéseket tartalmazó szalagról bányásztak elő még 2002-ben. Az itt olvasható információkból kiderül, hogy az első digitális vigyort 1982 szeptember 11-én, 11 óra 44 perckor gépelte be Fahlman, amit az egyetem számítógépes hálózatáról elérhető elektronikus faliújságon publikált.

Ezen egy olyan eszmecsere zajlott, melynek résztvevői azt vitatták meg, miként lehetne a legegyszerűbben jelezni a digitális párbeszédben a nem komolyan veendőnek szánt megjegyzéseket. Az ötletek között többek közt az alábbi jelzések szerepeltek: (*), (*%), {#}, \__/

Szomorúval és vidámmal kezdődött

Végül Scott E. Fahlman javaslata vált be, aki az azóta ismert karakterláncot ajánlotta a vicces megjegyzések jelölésére: :-). Ugyancsak ő javasolta, hogy a szomorú megjegyzéseket kövesse :-( jelölés. A karakterkombinációt hamarosan az egész egyetemen alkalmazták a számítógépes hálózaton való kommunikációban, és azóta is igen népszerű a kis ikon alkalmazása e-mailben, sms-ben egyaránt.

Az elektronikus kommunikációt használók fantáziája azóta szmájlik ezreivel bővítette az érzelmek is minden más kifejezésére hasznos "karakterkészletet". Télapótól kezdve *<|:-)>  Batmanen  ]B-) és a szerelmesek által kedvelt csókjelen :-* át az ökörig 3:-o minden kifejezhető néhány egyébként ritkán használt írásjellel.

A szmájlik népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint hogy az eredetileg karakteralapú jelzéseket elkezdték színes, izgő-mozgó ikonokká fejleszteni, amiből később biznisz lett: ma már pénzért árulják a grafikusok tervezte, szövegbe illeszthető fejformákat. Persze ez már sokaknak nem tetszik: míg némelyeket kifejezetten irritál a szöveg olvasása közben felbukkanó élénksárga- vagy narancs színekben pompázó fej, mások azt hangoztatják: elvesztettük azt a képességünket, hogy egy közönséges levélben a szöveggel érzékeltessük - ezt most viccből mondtuk, vagy komolyan?

KAPCSOLÓDÓ CIKK