Humorosak, szellemesek, és gyakran teljesen mások, mint amit eddig a műfajtól megszoktunk, néhányukat pedig egyenesen kultikus tisztelet övezi. A legjobb webes képregényekből válogattunk, itthonról és külföldről egyaránt.

Van amelyik naponta frissül, van amelyikre csupán hetente kerülnek új epizódok, némelyik csupán eredeti rajzot tartalmaz, más sablonokból építkezik. A Talk About Comics oldal szerint több mint tizennyolcezer történet fut csak a négy legnagyobb képregényes tárhelyszolgáltató oldalon. Arról pedig még becsült adat sincs, hogy szerte az interneten hány képregénysorozat létezik. Az igazán sikeres rajzolók meg is élnek a képregényükből, a sikeres sztorik előbb-utóbb megjelennek könyvként is - az igazi rajongók pedig bevásárolhatnak pólókból, táskákból, és egyéb ajándéktárgyakból. Következzék a mi listánk a legjobb magyar és külföldi webes képregényekből.

"Folyékony yeti kell!" - Napirajz

A Merényi "Grafitember" Dániel által rajzolt Napirajz a magyar internet egyik intézménye. Irodai levelezések, csetelések visszatérő témája, hogy a másik látta-e már az aznapi képregényt, a jobb részek egyes mondatai szállóigeként is továbbélnek. Gyakran kerül a rajzok célkeresztjébe a yuppie életforma, a felvágós menedzser, vagy épp az angol varázsszavak bűvöletében élő médiamunkás, mégsem érződik plebejus visszavágásnak a képregény. A rendszeres olvasók azt is tudhatják miért, Grafitember egészen sokáig dolgozott a reklámszakmában, hogy aztán - ha hihetünk a blogjának - az addigi munkát otthagyva bicikliket kezdjen építeni Olaszország közepén.

Forrás: [origo]

Mint minden karakteres jelenség esetén, a Napirajz kapcsán is polarizálódott a képregénykedvelők tábora. Egyesek szerint a gyakori vulgáris poénok nem válnak a képregény javára, az olvasók szerint viszont Grafitember rajzai úgy zseniálisak, ahogy vannak. Ettől mintegy függetlenül a képregény első lett a szórakoztató blogok kategóriájában a HVG által rendezett GoldenBlog 2007 versenyen, 2005 és 2006-os részeiből pedig a napokban jelent meg kötet a Titkos Fiók kiadó gondozásában. Nyáron két képregényével sikerült többszáz fős grillpartit szerveznie a Városliget közepére.

Fekete macska

A Napirajzétól teljesen eltérő stílust képvisel a Fekete Macska képregény. Bár a képregény alkotója saját bevallása szerint nem feltétlenül akar politikával foglalkozni, gyakran mégis közéleti témákat feszeget. Napi politikai szintre sosem ereszkedik le, ahogy ő fogalmazott: igyekszik általános érvényű lenni. A képregény legfontosabb közös jellemzője a kritikus hangvétel a megrajzolt jelenségekkel szemben, ahogy a rajzoló fogalmazott: "mindenben meglátom a hibát."

A stílus és a mondanivaló megtalálta a maga közönségét, a képregény híre szájhagyomány útján terjedt el a blogoszférában, akiknek tetszettek a poénok, azok kirakták a linkjét. Voltak persze, akik a látszólagos primitívséget kárhoztatták a Macskában, de a többséget nem zavarja a grafikai minimalizmus.

Forrás: [origo]

A Fekete Macska az ingyenes stripgenerator.com szoftverének segítségével készül, bár nem csak az ott megtalálható karakterek bukkannak fel a képregényben, az ezek mellett megjelenő ráadás-elemek Paint Shop Pro-ban készültek.

Bár a Fekete Macska még nem jutott el addig, hogy kiadják könyv formátumban is - Golden Blogot ez a képregény is nyert -, azonban rajzolójának egy másik műve elfogadásra vár egy kiadónál. Amíg ez meg nem jelenik, az olvasóknak a két halálra szánt fűszálról szóló Sid & Lasker-t és a Perry Bible Fellowshipet ajánlja. (Ez utóbbit egy lelkes hazai rajongója időnként le is fordítja.)

Tudomány, ez működik!

A geek szubkultúráról szóló cikkünkben is szó volt az amerikai illetőségű xkcd pálcikaemberes képregényről, ami a mostani felsorolásból sem maradhat ki. Az itt szereplő rajzok tömegeket képesek megmozgatni. Idén októberben az egyik képregényben elhintett GPS koordinátákon, amelyek a massachusettsi North Cambridge egyik parkját jelölték, a megadott időben rajongók száznál is több rajongó tartott közös spontán bulit az alkotóval egyetemben. Rajzolója fizikusként végzett a Cristopher Newport Egyetemen, és a NASA-nak is dolgozott, mielőtt teljes munkaidőben a képregényével kezdett volna foglalkozni. Randall Munroe huszonhárom éves, és az internet egyik kultfigurája.

Forrás: [origo]

A képregény gyakran tárgyal tudományos témákat, akár poénok akár mély utalások erejéig. Nem ritkák a matematikai, számítástechnikai viccekre épülő képsorok sem. Gyakoriak a popkulturális utalások, visszatérő vicc a Jurassic Park által rettegetté tett velociraptorok ellen való védekezés módozatainak leírása (lásd a fenti képen), vagy éppen a web térképének megrajzolása. A képregények megértéséhez nem ritkán szükséges a fent említett tudományágak legalább felületes ismerete, gyakran azonban a középiskolai emlékek is elegek, hogy rádöbbenjünk Randall zsenialitására.

Forrás: [origo]

Az xkcd nevet hosszas keresés után kapta az oldal, az alkotó kiemelten ügyelt arra, hogy betűszóként ne legyen ismert feloldása, ne jelentsen semmit. A rajongók játszottak egy ideig ilyen feloldások gyártásával, de egyik se volt annyira meggyőző, hogy megragadt volna. Randall mostanra teljes egészében az xkcd-ből él, bevételeit a pólók és egyéb, a képregényhez kötődő tárgyak és hirdetési felületek eladásából szerzi.

Részhalmazok és uniók

Forrás: [origo]

A reklámiparból érkező Jessica Hagy Indexed blogja az idei nyár egyik szenzációja. Képregénynek nem feltétlenül tudjuk nevezni, a részek egy-egy halmazokat vagy egyéb diagramokat ábrázoló képből állnak. Témái között a felbukkannak társas élet nagy és vicces tanulságai, de többnyire húsbavágóan komoly témákról rajzol vicces illusztrációkat. Torokszorító megnézni, hogy a világ népességének kilencven százaléka és a világ vagyonának kilencven százalékát birtoklók száma hogyan aránylik egymáshoz. Ugyanakkor megtudni, hogy a láthatatlan ügynökök, szuper erő és a titkos tervek halmazok metszete vagy istent vagy a nindzsákat tartalmazza felszabadító érzés. A blogból készülő könyv jövő év februárjában várható.

Mad Max után szabadon

Két elveszett piros katona sétál egy szétbombázott, golyónyomokkal tarkított, teljesen elnéptelenedett városban. Az emberek eltűntek, az állatokat többnyire megették, kemény dolog a totális háború. Egy céljuk van, hogy élve kijussanak a városból, ám a kiút nem ismert. Útjuk közben néha találkoznak a legalább ennyire elveszett ellenséges csapatokkal, akiket megpróbálnak - szigorúan az unalom elűzéseképpen - minél innovatívabban meggyilkolni. Röviden összefoglalva ennyiről szól a világ leglassabban frissülő webes képregénye, a Gone with the Blastwave.

Forrás: [origo]

A sablonosnak ható történet viszont egy szénfekete humorú, groteszk háborús képregényt rejti, olyan negatív utópiát, ami idegenségében megközelíti A 22-es csapdáját is. Bátran ajánljuk a science fiction kedvelőinek, ha tudnak türelmesen várni, mert nagyon ritkán kerülnek fel új részek.

Gaz hódok, agresszív pandák

Lassan kifogyunk a jelzőkből. Ha a Blastwave képregény groteszk volt, akkor a Mikael Wulff és Anders Morgenthaler duó alkotásait (Wulffmorgenthaler.com) csak abszurdnak nevezhetjük. 2001-ben tűntek fel egy tehetségkutató versenyen, aminek első díját megnyerve egy hónapig publikálhatták agymenéseiket Dánia második legnagyobb lapjában. Innen kiindulva meghódították előbb a dán tévé honlapját, majd a teljes internetet.

Forrás: [origo]

A Wulffmorgethaler napi egy csattanós, visítva felnevetésre ingerlő képet közöl vegyes témákban. Nem ismernek tabukat, elképzelhetetlen, groteszk élethelyzetek követik egymást napról napra. A világ legrosszabb hasmenésével vécére kéredzkedő marslakó, a 'Három fajnál nem kell több' törvényt megszavazó G8-as konferencia, vagy a paparazzik által Macintosh használaton kapott Bill Gates még a finomabb ötleteik közé tartoznak. Szereplői vegyesen személyiséggel felruházott állatok - a duó munkája alapján készülő tévéműsor főhőse Dolph, a fasiszta víziló -, emberek, és olyan furcsa lények, mint tukángyerek, aki félig ember, félig madár. A képregény tökéletes kezdése lehet bármilyen munkanapnak és teljesen alkalmas a kollégák megszpemelésére is.

Japánban vagyunk, Largo san

A számítógépes játékokat kedvelők nem panaszkodhatnak, tucatjával szólnak nekik képregények. A MegaTokyo abból az alapszituációból indult ki, hogy két amerikai játékmegszállott nem jut be az éves E3 kiállításara, és a búfelejtés annyira jól sikerül, hogy a játékosok mekkájába, Japánba tartó repülőn ébrednek. A meglepetést viszonylag hamar feldolgozzák, nullára merítik a hitelkártyájukat egy konzoljátékokat árusító boltban, és már kezdődnek is a kalandok szállás- és álláskereséssel, hogy haza tudjanak jutni.

A képregény lassan túl van a hetedik évadján, hőseink még mindig Japánban vannak, és már minden szóba jöhető kulturális ikon szerepelt legalább egyszer a történet során. Ide értve az óriásrobotokat és a miniszoknyás diáklányokat is. Jelen formájában a MegaTokyo hosszabb már talán a Háború és békénél is, de érdemes belekezdeni.

Forrás: [origo]

A Ctrl-Alt-Del képregény nevével ellentétben keveset foglalkozik a számítógépekkel, inkább a frissen megjelent játékok, a játékos életforma, és persze az azon való finom gúnyolódás áll a fókuszában. Ennek ellenére el kellett kennünk pár könnycseppet, mikor az egyik főszereplő pár évad után végre talált barátnőt magának, és kézen fogva Quakeztek. Akinek ez a stílus tetszik, annak egy füst alatt ajánljuk a Penny Arcade képregényt is, a játékos világ másik intézményét.

Az őrület másik határán

Végül egy kicsit irodalmibb hátterű képregényre hívnánk fel a figyelmet. Az Unspeakable Vault of Doom erősen épít Howard Phillips Lovecraft munkásságára. Lovecraft a Poe és kortársai által elkezdett gótikus horror irányzatot követve indult el, de hamarosan saját mitológiát épített köréje. Az ő képzeletének szülötte minden idők leggyakrabban idézett nem létező könyve, a Necronomicon. Legfontosabb műve mégis a Cthulhu mítosz megteremtése volt: a felfogóképességünkön kívül eső, ősi és kozmikusan távoli istenek úgy voltak képesek rettegést kelteni az olvasóban, ahogy semmi korábban. Alakjai nem gonoszságból okozzák emberek halálát, távoliak, szenvtelenek, és a végletekig idegenek.

Forrás: [origo]

A francia rajzoló, Francois Launet, ezeknek az isteneknek adott emberi karaktert, ezeket ruházta fel jellemzőkkel, tette szórakoztatóvá, az avatott tömegek számára befogadhatóvá. Chtulhu és társai csevegnek egymással, videókamerával felveszik, ahogy a másik megeszik egy embert, Supermant röptetnek a köpenyénél fogva, packáznak a Halállal. Pont ugyanazt teszik, mint a Lovecraft-i életműben, csak éppen itt lehet felszabadultan nevetni rajta. A nagyobb hatás eléréséért érdemes előbb pár eredeti Lovecraft novellát elolvasni, hogy a világ és az idegenségérzet kialakuljon. Kezdésnek a Homályos Zóna antológia pont megteszi.

Szedlák Ádám Zoltán