December elején arra kértük a három magyar mobilszolgáltatót, hogy lehetőség szerint a legújabb 3G/HSDPA-adatkártyával vagy modemmel lássanak el bennünket, hogy kipróbálhassuk a fővárosban és vidéken a villámgyorsnak ígérkező mobilinternet-hálózatukat.

A helyszínek

 

A PCMCIA-adatkártyák, a SIM-ek és az USB-s modem futárok segítségéve jutottak el tesztelőinkhez. A rövid budaörsi kitérő után a fővárost vettük célba (V., IX., XII., XIII. kerület), majd egy pár nap erejéig egy érdi kolléga vette kezelésbe a hálózatot, végül a hosszas őszi fáradozások után egy jól megérdemelt wellness-hétvége keretében még a debreceni szélessávú rendszereket is próbára tettük.

 

Az eszközök

 

Tesztelőink elsősorban a szolgáltatóktól kapott népszerű adatkártyát, a 7,2 Mbit/sec letöltési sebességre képes Huawei E630-at (T-Mobile, Pannon) próbálták ki, illetve a Vodafone egy divatosnak tűnő fehér Huawei E220 USB-modemmel ajándékozott meg bennünket a teszt idejére. Mindhárom eszközt egy DVD-toknál némileg vastagabb, de hasonló méretű dobozból emeltük ki, amely minden esetben az adott szolgáltató színeiben pompázott. Az eszköz mellett a doboz hátoldalán egy rövid leírást, illetve egy-egy SIM kártyát kaptunk készhez. A modemhez és a kártyához nem járt telepítő CD, mivel ezek az USB-s kütyük egyben adathordozók is, és minden esetben tartalmazzák a kapcsolódáshoz szükséges szoftvereket, így a telepítés papíron nem igényel különösebb interakciót vagy komolyabb felhasználói ismereteket.

 

A modemeken túl egy IBM T41-es laptop is nálunk vendégeskedett, amely számomra bizonyította, hogy az igazán hozzáértők miért is ajánlják a mai napig (Lenovo T61) a közel 400 ezer forintba kerülő masinákat, ha valaki valóban igényes, modern és megbízható hordozható számítógépet szeretne.

 

Forrás: [origo]
Az igazán hozzáértők a mai napig ajánlják


 

A gép végig tökéletesen teljesített, de kétéves korára való tekintettel az akkumulátor töltöttségére fokozott figyelmet kellett fordítanunk, de ezt bármelyik szakboltban egy energiaforrás-cserével meg tudjuk oldani akár hosszú távra is.

 

A telefonparkunk a szokásos Nokia E90 és Nokia E61i készülékekből állt, amelyek mind fel vannak szerelve beépített 3G-, HSDPA- és wifi-technológiával is.

 

Forrás: [origo]
A telefonpark

 

 

A hozzáállásunk - plug&play

 

A teszthez alapvetően egy hétköznapi felhasználó fejével álltunk neki. Az volt a tervünk, hogy otthon lerakjuk az asztalunkra a laptopot, elindítjuk, behelyezzük a kártyát és már netezünk is, anélkül, hogy proxy-beállításokkal, modemkonfigurációval, az adott eszköz firmware-frissítésével vagy bármilyen egyéb, akár profi IT-tudást igénylő műveletbe kellene kezdenünk. A vázolt elképzelésünk - számunkra is meglepő módon - szinte maradéktalanul teljesült.

 

Mérőeszközeink

 

Bár számos lehetőség létezik a feltöltési és a letöltési sebesség mérésére, mi mindenesetre a korábban használt megoldásokra bíztuk magunkat. Sem ebben sem ebben az oldalban nem kellett eddig csalódnunk.

 

A gyakorlat

 

Kezdetben a Pannontól kapott Huawei E630-kártyával és az IBM-laptoppal vágtunk neki a teszt gyakorlati részének. A kártya maga egy normál PCMCIA-szabványnak megfelelő eszköz, amelynek egyik vége kisebb kitüremkedést tartalmaz (ide került a Huawei felirat is), amelyben az adóvevő lényegi részét illetve egy külső, csatlakoztatható antennabemenetet találunk. A kártya alján találjuk a SIM befogadására elhelyezett nyílást, amelyből semmiképpen sem fog kiesni a szolgáltatónktól kapott eszközünk.

 

Forrás: [origo]
Egy normál PCMCIA-szabványnak megfelelő eszköz

 

A számítógép elindulása után örömmel konstatáltuk, hogy egy teljesen mezei masináról van szó, Windows XP SP2-vel és a legalapvetőbb IB- szoftverekkel felszerelve. A gyors boot után behelyeztük a bal oldalon található foglalatba a kártyát. Miután az XP felismerte, hogy nem csak egy adatkártyáról van szó, hanem egy adattárolóról is, a Huawei E630-on található szoftver installálásával folytatódott a művelet.

 

T-Mobile, Pannon - siker elsőre

 

Nagyjából három alkalommal kellett a Tovább gombra klikkelnünk, és a Pannon színeitől és kommunikációs megjelenésétől gyakorlatilag független Mobil Connect szoftvert kaptuk készhez mindössze 3 percnyi telepítés után - újraindítás nélkül. Itt az automatikusan bekonfigurált Pannon Internet-csatlakozást kellett kiválasztanunk, majd a csatlakozás után pár másodpercen belül már arról tájékoztatott bennünket az alkalmazás, hogy megkezdődött a kétirányú adatátvitel a hálózat és a laptop között.

 

Forrás: [origo] 
3-4 klikk és pár perc türelem a bekapcsolástól a szörfölésig

 

A T-Mobile kártyája egy az egyben a fentebb említett gördülékeny és problémamentes módon került felinstallálásra, és további meglepetésként szolgált, hogy a két szoftver nem akadt össze egymással. A magenta színekbe öltözött Huawei E630-kártya külsőre tökéletesen megegyezetett a másik-PCMCIA kártyával, mindössze annyi volt a különbség, hogy a T-Mobile eszközének vége elegáns ezüstös színben pompázott a laptopunk oldalában. A csatlakozás itt is elsőre sikerült, hozzávetőlegesen három-négy klikkeléssel és pár perces türelemmel el lehet jutni a bekapcsolástól a szörfölésig.

 

Vodafone - még várat magára a megoldás

 

A meglepetést végül a Vodafone megoldása okozta. Első alkalommal egy IBM X61S laptop-pal próbálkoztunk, ahol kisebb-nagyobb csatlakoztatási problémák után végül is sikerült feltelepíteni a modem szoftverét a gépre. A Vodafone kínálatában is elérhető modem külalakra és színvilágra is az Apple termékeit idézi, mindössze a tapintásból lehet érezni, hogy ebben az esetben egy kevésbé minőségi termékről van szó. Véleményünk szerint ez az eszköz elsősorban a diákok körében lehet népszerű, de egy komoly üzletember hordozható számítógépéből 5 cm-re kikandikálva már kevésbé néz jól ki.

 

Forrás: [origo]
Diákok körében lehet népszerű

 

A modemet feltelepítettük a tesztben szereplő IBM T41-re, majd további PC-kre is, de az eredmény mindig ugyan az volt: a Csatlakozás gombra kattintva csak egy Unable to connect to remote computer (Az eszköz nem tud csatlakozni a távoli számítógéphez) üzenetet kaptunk. Sajnos a beállítások módosítása sem segített a probléma megoldában. Több ismerős  azt tanácsolta, hogy a modem belső szoftverét (firmware) frissítsük minél hamarabb. A Vodafone kommunikációs ügynökségétől egy hét sikertelen próbálkozás elteltével kértünk műszaki segítséget e-mailben, de az ígéret mellett konkrét támogatást még a mai napig sem kaptunk. Mindenesetre nem adtuk fel, és egy következő cikkben mindenképpen be fogunk számolni a Vodafone HSDPA-hálózatáról is.