Vágólapra másolva!
Százharminc évvel ezelőtt Magyarországon elsőként létesített távolsági telefonösszeköttetést Salamin Leó, a soproni királyi főreáltanoda igazgatója. A kísérlethez Alexander Graham Bell telefonját használták fel, amelynek eszközeit Bécsből hozatták erre a célra.
Vágólapra másolva!

Bell 1876-ban szabadalmaztatta telefonját, amely azon az elven működött, hogy az emberi hang egy vaslemezt megrezegtetett, amely mozgását átadta egy tekerccsel körülvett mágnesnek, az áramot indukált, amely arányos a beszéd erősségével és tónusával. Az állandóan változó erősségű áram vezetéken jutott el a vevő oldali membránhoz, az pedig az elektromos jeleket hallható rezgésekké alakította. Természetesen ez a "messzeszóló készülék" még tökéletlenül működött, hiszen ugyanaz a membrán adta és fogadta a jeleket.

A későbbiekben Edisonnak sikerült a szénpormikrofonnal a két funkciót szétválasztani és ezzel tökéletesíteni a telefonos beszélgetés minőségét. A soproni igazgató azonban még az eredeti Bell-féle telefon egy példányával végezte kísérleteit 1877 decemberében. Először az iskolájának földszinti kémiaszertára és a második emeleten lévő fizikaszertára között épített ki vonalat - sikerrel. Néhány nap múlva a soproni és pinnyei vasútállomás között már meglévő Morse távíróvezetéken hozta létre az első távolsági telefonösszeköttetést hazánkban - mondta el az MTI-nek Hernitz Ferenc, a soproni Postai és Távközlési Történeti Gyűjtemény kezelője.

"Jelentéktelen eszköz"

A Sopron című újság 1877. december 8-i száma így számolt be a korabeli eseményről: "Úgy beszélgettek, társalogtak egymással, mintha szemközt állottak volna. Furcsa és meglepő jelenség ! Az eszköz igen jelentéktelen, de hatása annál feltűnőbb. A távollévő beszéde tisztán kivehető, de olyannak tűnik fel, mintha a hang a pincéből jönne. A drót meghozza a hallgató füléhez a mondottakat szóról szóra, de úgy tetszik, mintha hasbeszélőt hallgatna."

Akárcsak Salamin Leó, maga Bell is tanárember volt és siket gyerekek oktatásával foglakozott. Mindkettőjüket, sőt a legnagyobb feltalálónak bizonyuló kortársukat, Edisont is sokáig csalónak tartották, még a fizikában jártas és képzett kortársak közül is számosan. Ugyanis nem egykönnyen hitték el az emberek, hogy az emberi hang a távolba közvetíthető, vagy éppen rögzíthető. Akadt olyan kételkedő, aki Edison fonográfját hasbeszélő készüléknek csúfolta. Mindenestre a soproniakat meggyőzték a kísérletek. A Sopron című újság le is vonta a végső következtetést: "Egyelőre annyit ez új találmányról, melyet nem régen még humbugnak voltunk hajlandóak tartani, de amely most már olyannak bizonyul be, hogy hozzá a legvérmesebb reményeket köthetjük, mert feltehető, hogy tökéletesíttetni fog".