- Miért kezdtél épp baleseteket, tűzeseteket fényképezni?
A testvérem tűzoltó, jómagam pedig egy internetes hírportálnál töltöttem a főiskolai szakmai gyakorlatomat, ahol bűnügyi újságíróként kezdtem dolgozni, így számos balesetről, tűzesetről tudósítottam. Az itt szerzett tapasztalat segítségével vettem részt a Lánglovagok.hu alapításában. Az oldal hobbiként indult, de mára a hazai tűzoltók közösségi oldalává nőtte ki magát, évente megválasztjuk rajta az Év tűzoltóját is.
A Lánglovagok a káresetekről való tájékoztatáson túl megteremti a kapcsolatot a tűzoltók és a tűzoltóság iránt érdeklődők között, számos háttérinformációval szolgál erről az érdekes, egyben becsületreméltó hivatásról. A lapot néhány fős csapat szerkeszti, de sok tűzoltó és fotóriporter küld rá felvételeket. Bár jelenleg már a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság kommunikációját segítem, a szabadidőmet továbbra is a Lánglovagok tölti ki.
- Mi a célja annak, hogy publikáljátok a balesetekről, tűzesetekről készült fotókat?
A tájékoztatáson túl a tragédiák helyszínén készült fotók tűz- és balesetmegelőzési célokat szolgálnak. Például látható, mit okozhat egy égve felejtett gyertya, mivel jár, ha valaki a kigyulladt főzőolajat vízzel próbálja oltani, egy autóroncs fotóit megtekintő látogató pedig talán elgondolkodik azon, hogy mondjuk be kell kapcsolni a biztonsági övet, vagy néhány perc előny miatt nem érdemes a saját és mások életét kockáztani, az ittas vezetésről már nem is beszélve.
Nézze meg Kis-Guczi Péter fotóit!
- Hogyan viszonyulnak a hírekhez, fotókhoz a sérültek, az áldozatok hozzátartozói?
A Lánglovagok híreinél kizártak ezek a címek: Széttrancsírozta a vonat, majd kettévágta, vagy Horror! - Hét sérült az ötszemélyes autóban. Elkeserítőnek tartom azt a tendenciát, ami egyes hírportálokra jellemző, az, hogy csak az a lényeg, a hírgyűjtő szájtokon minél többet kattintsanak a "véres" hírekre, ezáltal minél nagyobb legyen az adott oldal látogatottsága. Ezzel nem csak a bűnügyi újságírói szakmát járatják le, hanem a teljes magyar médiát, nem utolsósorban pedig nem lennék annak a hozzátartozónak a helyében, aki ilyen módon tálalva olvassa vissza a családjában történt tragédiát az interneten.
A képek tekintetében mindig szem előtt tartjuk a személyiségi és kegyeleti jogokat, ha egy sérült vagy áldozat látszik, kikockázzuk az arcát. Eleve inkább a mentést próbáljuk megörökíteni, ugyan némileg a sokkolás a cél, de nem öncélúan közlünk horrorisztikus felvételeket, nem a vérre utazunk. Egyébként nemegyszer előfordult az is, hogy egy baleset elszenvedője a Lánglovagokon megjelent tudósítás hatására mondott köszönetet az őt megmentő tűzoltóknak és mentőknek.
- Hogy lehet ezt bírni lelkileg?
Nincs könnyű helyzetben egy fotóriporter, mert ahhoz, hogy minél élethűbben be tudja mutatni a történteket, szinte az esemény részesévé kell válnia, mind a tűzoltók erőn felüli munkáját, mind a sérültek tragédiáját át kell éreznie, s mindezt képbe öntenie. Ez rendkívüli pszichikai megterhelést jelent, mely az ember egész életére hatással van. Ahogy a tűzoltók, úgy próbálják a fotósok is kibeszélni egymás között az eseteket, ez némileg segít.
- Mi volt az eddigi legmegrázóbb eset, amivel találkoztál?
A tűzoltókat leginkább a gyermekhalál rázza meg, és nem hiszem, hogy a fotósoknál is máshogy lenne. Ilyen tragikus látványban szerencsére még sosem volt részem. De ahogy mindenkiben, az első holttest képe ma is tisztán él bennem: egy mozgásában korlátozott, idős nő ágyban dohányzott, az ágy meggyulladt és a lakó szó szerint beleégett. A halál úgy állt be, hogy a fekvő nő jobb karja a levegőben volt, próbálta ugyanis a falon lévő telefont elérni.
Nézze meg Kis-Guczi Péter fotóit!
- Kik szoktak fotózni egy tűzeset, karambol helyszínén?
Lassan azt mondhatjuk, mindenki fotóz - rendőrség, tűzoltóság, mentőszolgálat, hivatásos fotóriporterek, bámészkodók. A rendőrség a helyszínelés, vizsgálat miatt, a mentőszolgálat inkább oktatási célra, a tűzoltóság viszont mindezeken túl a sajtón keresztüli tájékoztatásra.
A fővárosi tűzoltóságnál egy külön egység, a videócsoport foglalkozik a súlyosabb esetek dokumentálásával. Ennek a csapatnak a tagjai a vonulós tűzoltókhoz hasonlóan 24/48 órás ügyeletet adnak, kék lámpás autóval vonulnak a helyszínre, és védőfelszerelésük - sisak, légzőkészülék stb. - is van, így közel tudnak kerülni az eseményekhez. Párban dolgoznak, egyikük vezet, valamint fotóz, a másik kolléga DV-kamerával forgat: ezeket lehet látni gyakran a tévék hírműsoraiban. A felvételeket esetenként oktatási, bevetéselemzési célra is felhasználják, például 2006-ban a három tűzoltó halálával végződő műegyetemi tűz vizsgálatánál fontos szerepet kapott.
A videócsoport munkája a fővárosi tűzoltóság úgynevezett elsődleges működési körzetére, tehát Budapestre és 22 környékbeli településre terjed ki, így az egységnél dolgozók rendkívül sokat vonulnak, ezáltal lényegesen több tragédiának lesznek a szemtanúi. A tűzoltóságok esetében a videócsoport az országban egyedülállónak tekinthető, más parancsnokságon sajtóreferenssel, szóvivővel vagy az esethez amúgy is vonuló tűzoltókkal oldják meg a fotózást, természetesen úgy, hogy az elsődleges mindig a mentés marad. Tűzvizsgálati célból is készülnek fotók, ezek a felvételek azonban olyanok, mint a rendőrség bűnügyi helyszínelői által készített képek, így többnyire nyilvánosságra sem hozhatók.
Nézze meg Kis-Guczi Péter fotóit!
- Nem szoktak bezavarni a fotós "hiénák" vagy fényképezővel kíváncsiskodó "civilek"?
Hiéna, erről a szóról az jut eszembe, amikor a súlyos baleseteknél összegyűlik a tömeg, bámulják a sebesülteket, halottakat, mobiltelefonjukkal fényképeznek, közben pedig a hivatásos fotóriporterek felmenőit szidják. Valójában ezek a "katasztrófaturisták" a hiénák. A média képviselői a munkájukat végzik, nem kis felelőséggel. A balesetekre, tűzesetekre specializálódott fotóriporterek amúgy nagyon profi módon végzik a dolgukat, tudják, mit lehet, mit nem. A képzeletbeli kordonon belülre amúgy ők is csak a tűzoltóság kárhelyparancsnokának engedélyével léphetnek.
A bámészkodók fotózását több szempontból sem tartom szerencsésnek. Egyfelől már fényképezőgéppel a nyakában sokan hivatásos bűnügyi fotóriporternek érzik magukat, s jogot formálnak a közeli felvételek készítésére, ezzel akadályozzák a mentést. Másfelől, az akár halottakat ábrázoló képek kontrollálatlanul útra kelhetnek a világhálón. Vannak helyzetek, amikor a fényképezéssel a tűzoltót is veszélybe sodorhatják; például tilos vakuzni láncfűrész használatánál, magasban, mélyben való beavatkozásnál, amikor egy pillanatra sem lehet elvakítani a lánglovagokat.
- Mi a legnehezebb a balesetek fotózásában? Meg lehet ezt tanulni?
A kezdő fotóriportereknek rendkívül ajánlom ezt a szakterületet. Egyfelől hálás téma az életmentés, másfelől olyan helyzetek adódnak, melyeknél a fotószakma minden csínja-bínja gyakorolható. Ami nagyon egyedinek számít, itt gyorsan történik minden, másodpercek tört része alatt kell dönteni a megfelelő szemszögről és kompozícióról. Ugyanakkor a sötétben a tűzoltók védőruháján lévő fényvisszaverő csík megnehezíti a fotózást, ezáltal nem csak a záridő és a blende manuális beállítására, hanem a vaku automatikájának felülbírálására is gondot kell fordítani.
Nézze meg Kis-Guczi Péter fotóit!
- Milyen fényképezőgépet használsz?
Hajdanán a fotózást Zenittel és Practicával kezdtem, az első digitális fényképezőgépen egy 2,1 megapixeles Olypmus C2020 kompakt gép volt, mely rendkívül a szívemhez nőtt, és ma is ereklyeként őrzöm. Minden körülmények között megállta a helyét, a beépített vakuja a profi fényképezőgépekét hazudtolta meg, s még a tűzszimulációs konténer több száz Celsius-fokot is könnyedén vette. Pár év múlva a tükörreflexes Canon 300D engem is elcsábított, ekkor vásároltam külső vakut és teleobjektívet. A gép zártörése után Canon 5D-re tértem át, de emellett egy Canon PowerShot A620-as is ott lapul a táskámban.
- Tényleg létezik tűzoltós "horrorfilm"?
A Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság a videócsoport felvételeiből összeállított egy olyan rövidfilmet, mely a tűzoltószakma pszichikai értelemben vett legnehezebb pillanatait mutatja be. Ezek a képsorok nagyon felkavarók, egyfajta próbaként alkalmazzák a jelentkezőknél, hogy még a kiképzés előtt nagyobb eséllyel derüljön ki, az illetőnek inkább más hivatás után érdemes néznie.
- Biztosan történik néha hepiend is. Elmesélnél egy ilyen esetet?
Az emberi élet megmentése önmagában hepiend. Lehet, hogy a baleset, tűzeset következtében egy átlagos emberhez viszonyítva az illető fizikailag már nem tud teljes életet élni, de ez nem akadályozhatja meg őt a boldogságban. Az életnél pedig nincs szebb ajándék.