A tenger alatt sebezhető az internet gerince

2008.02.08. 13:23

Több tízmillióan maradtak hosszabb-rövidebb időre net nélkül a múlt héten néhány nagy kapacitású tenger alatti kábel sérülése miatt. A vezetékek javítása még mindig zajlik, magyarázat viszont még nincs az esetekre - és alternatíva sem nagyon van az ilyen összeköttetésekre.

A múlt héten bekövetkezett sorozatos kábelszakadások már csak azért is elgondolkodtatók, mert legtöbbjük okára nem érkezett biztos magyarázat. Két vezeték az egyiptomi Alexandria közelében szakadt el: a SeaMeWe-4 nemrégiben készült el, mintegy félmilliárd dolláros befektetéssel, és Németországtól egészen Dél-Koreáig húzódik a Földközi-tenger medencéje alatt, a Vörös-tengeren és az Indiai-óceánon át, csaknem 40 ezer kilométer hosszan. A másik megsérült drót brit, de indiai többségi tulajdonban lévő FLAG Telecom kábele, amely "csak" 28 ezer kilométeres, és a baleset helyszínén csupán pár száz méterre található a másik vezetéktől. Ezeket a kábeleket várhatóan a hét végére helyreállítják.

Az internetes összeesküvés-elméletek gyártásának jelentős lökést adott, hogy a január 30-án bekövetkezett esetek után pár nappal egy sor más esetről is hírek érkeztek. Omán partjainál szintén a FLAG Telecom kábele sérült meg, a Falcon, amely a Perzsa-öbölben biztosít összeköttetést. (Eddig egyedül ez utóbbiról derült ki, hogy egy elszabadult hajóhorgony nyírta el.) Az első két eset kapta a legnagyobb visszhangot, mivel a kábelek sérülése körülbelül 75 millió ember internetellátását érintette, és a legsúlyosabb kárt Indiában okozta, ahol számos szolgáltatócég működése függ az internet-, illetve telefonkapcsolattól.

A két nagy incidens után egy negyedikről is hírek érkeztek, szintén a Perzsa-öbölben, itt azonban, mint kiderült, áramkimaradás okozott kiesést a szolgáltatásban. A Wikipédia kábelszakadások kapcsán létrehozott szócikke a különböző sajtóhírek alapján azonban már összesen hat esetet említ, amelyek közül három a Perzsa-öbölben, egy pedig Malajzia partjainál következett be.

Ha megnézzük a tenger alatti üvegszálas kábelek térképét, láthatjuk, hogy ezek nagyjából az első felfedezők és a fontos kereskedelmi hajóutak kontinensek közötti útvonalaihoz hasonlóan hálózzák be a Földet. Európa és Amerika között nagyjából egyenes vonalban húzódnak összeköttetések, Ázsia felé a Földközi-tengeren át, Kelet-Ázsiát pedig pókhálószerűen hálózzák be a vezetékek, hogy azután a Csendes-óceánon keresztül érjék el Amerika nyugati partvidékét. Dél-Amerikába, Afrikába és Ausztrália felé leágazások vezetnek a fő útvonalakról.

A hajósok jelentik a fő veszélyt

Az Egyiptom partjainál január 30-án megsérült két vezeték a Közel-Keletre és Indiába irányuló forgalom 70 százalékát szállította - árulta e-mailben feltett kérdéseinkre el Ian Bedford, a legnagyobb európai kábelrendszer-üzemeltető vállalat, az Interoute alelnöke. A szakember elmondása szerint a tenger alatti vezetékek jelenleg és a jövőben is az adatforgalom fő hordozói lesznek, egyre nagyobb sávszélességgel: a szárazföldi kábeleknél jóval olcsóbban lehet telepíteni őket, és az ilyen kivételes üzemzavaroktól eltekintve megbízhatóan működnek.

Forrás: Wikimedia Commons
A két nagy kábelszakadás helyszíne a Wikipédia szerint

Bedford elmondása szerint egyébként az egyes kábelrendszerek körkörös adatátviteli kiépítése, illetve egymás kiváltásának lehetősége fokozza a megbízhatóságukat, és a vezetékek telepítésénél is ügyelnek arra, hogy azok biztonságos területen, a hajózási útvonalaktól távol legyenek. A hajósok térképein is feltüntetik őket, és a parti őrség is ügyel rá, hogy távol tartsa onnan a tengerészeket: ha azonban egy kapitány hajója bajba kerül, akkor inkább horgonyt vet, mint hogy a saját biztonságát kockáztassa egy kábel miatt - mondta el az Interoute alelnöke.

A Földközi-tengeri kábelszakadással kapcsolatban is egy ilyen elmélet látott napvilágot: a szakemberek azt tartották a legvalószínűbbnek, hogy egy hajó leeresztett horgonya téphette el a tenger fenekén egymás közelében futó drótokat. A szakadás lehetséges okáról azonban még semmilyen hivatalos közlemény nem látott napvilágot, és a teóriát az is aláássa, hogy az egyiptomi kikötői hatóságok szerint a viharos idő miatt akkor nem járt a környéken senki. Mások szerint viszont akár egy sodródó hajóroncs is elvághatta a drótokat. Bármi volt is azonban, nem lehetett könnyű dolga: a tenger alatti adatkábel 7 centiméter vastag, és dupla acél-, gumi-, valamint rézköpeny is óvja a közepében futó üvegszálas vezetéket.

Kábel végén nem jó lakni

Ian Bedford szerint elképzelhető, hogy a tenger alatti kábelek elnyírásával egész országokat szakítsanak le a netről, de ennek sikere attól is függ, hogyan történik az eset. Az USA vagy az Egyesült Királyság elég jól be van biztosítva, mivel ide több irányból futnak be a tengeri összeköttetések, Kuvait vagy az Emirátusok viszont már nem, mivel ide csak egy-egy leágazás vezet, és a tengeri kábelnek nincs szárazföldi alternatívája.

Így készül a tenger alatti kábelkapcsolat

Arra, hogy az egyes régióknak milyen fontos a megfelelő sávszélességet biztosító üvegszálas összeköttetés, a Világbank adatai mutatnak rá legjobban. Kenyában például jelenleg húszszor-negyvenszer annyiba kerül a széles sávú internet, mint a fejlett világban, mert ott csak drága és korlátozott átviteli kapacitást biztosító műholdas kapcsolat áll rendelkezésre. Kelet-Afrikába ugyanis jelenleg nem vezet tenger alatti kábel, ha viszont megépül a SeaMeWe tervezett leágazása, akkor az ország Indiához hasonlóan a call-centerek és informatikai szolgáltatóközpontok egyik fellegvára lehet, mivel ott is mindenki beszél angolul - a munkaerő viszont olcsóbb.

A kábelszakadások kapcsán az a kérdés is felvetődött bennünk, hogy Magyarország internetellátottsága mennyire kiszolgáltatott a hasonló baleseteknek. Hazánkat először Bécs irányából érte el az internet, és Szalay Huba, az Interoute magyarországi képviseletének vezetője szerint legalább három szárazföldi összeköttetésünk is van Nyugat felé. A térségünkben egyébként a konkurens cégek hálózatai is növelik a redundanciát, de keleten és délen vannak még azért fehér foltok a térképen - tudtuk meg a szakembertől. Moszkvát például jellemzően Skandinávia felől, Kijevet pedig a térségünkből közelítik meg a távközlési vezetékek, Belorussziában viszont még csak a helyi, állami szolgáltató van jelen, ezért arrafelé nincs sok összeköttetés. A Balkánon Görögország vagy Bulgária van a nagy kábelrendszerek végén. Ami a szárazföldi kábeleket illeti, ezek vagy távvezetékeken, vagy másfél méterrel a föld alatt futnak - és természetesen előbbiek kiszolgáltatottabbak a természeti csapásoknak vagy az esetleges támadásoknak.

Kémek sem kellenek egy támadáshoz

Nem kerül viszont nagy erőfeszítésbe feltérképezni az interneten nyilvánosan hozzáférhető oldalak segítségével, hogy hol és milyen módon kapcsolódunk a világhoz, és ez más országok esetében hasonló módon megtalálható. Az tehát, hogy bárki számára hozzáférhetőek e rendszerek leírásai, adatai - vagy ha nem is teljes egészében találjuk meg a Google segítségével ezeket az adatokat, azok nagyon kis utánajárással részenként összetehetők -, komoly veszélyforrást jelent - emlékeztetett dr. Kovács László őrnagy, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem docense. Az elektronikai hadviselés szakértője szerint a globális hálózatok már csak a globális hozzáférhetőség miatt is sebezhetők, és kiszolgáltatottá teszik az ezekre épülő gazdaságokat.

Forrás: TeleGeography
Tervezett és jelenlegi tenger alatti kábelek

A földközi-tengeri kábelszakadások kapcsán napvilágot láttak olyan elméletek is, miszerint ezzel Irán internetforgalmát szerették volna megbénítani - bár a perzsa országot szinte egyáltalán nem érintette az ennek következtében bekövetkezett szolgáltatáskiesés. Kimondottan az internet elleni támadás nem képezi részét a katonai doktrínáknak, tudtuk meg Kovács Lászlótól, ugyanakkor például az USA-ban a közelmúltban hoztak létre egy parancsnokságot a kibertérben történő hadviselésre, amelynek feladata az interneten keresztüli támadások végrehajtása, illetve az onnan érkező támadások kivédése.

Van jobb célpont az internetnél

A katonai doktrínákban ezt a fajta tevékenységet számítógép-hálózati műveleteknek (CNO - Computer Network Operation) nevezik - tudtuk meg a szakértőtől. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a korszerű hadseregek egyre inkább áttérnek a számítógép-hálózatok által történő vezetésre, így akár békeidőben, akár valamilyen konfliktushelyzetben elengedhetetlen azok védelme. Másrészt ennek defenzív részéhez hozzátartozik a szembenálló fél számítógépes rendszereinek felderítése és adott esetben támadása, és mivel ezeknek a hálózatoknak egy része kapcsolódik az internethez, azok az interneten keresztül felderíthetők vagy támadhatók.

Kovács László szerint azonban ha valaki egy ország internetforgalmát szeretné megbénítani, akkor valószínűleg párhuzamosan intézne ellene fizikai és szoftveres támadást (és ennek főleg a pszichológiai hadviselés lenne a célja). Az őrnagy emlékeztetett arra is, hogy az interneten kívül számos információs infrastruktúra van, amelyek kiesése komoly károkat tud okozni egy országnak, például az elektromos hálózatok irányítórendszere. Ez pedig sokkal sebezhetőbb, mint az internet, amire például a tavaly februári nyugat-európai áramszünetek is rávilágítottak, mivel akkor kisebb technikai problémák bénították meg a hálózatot.

KAPCSOLÓDÓ CIKK