Az elmúlt héten nálunk járt a Nikon prémium kategóriás digitális fotógépe, amely 12 megapixeles felbontásával, Live View üzemmódjával, 51-pontos autófókuszával és 3 colos kijelzőjével hívja fel magára a figyelmet. Megnéztük, mire képes a kategória legdrágább készüléke.

A fényképezőgépek fejlődését nyomon követő olvasók jól tudják, hogy a kompakt gépek piacával ellentétben a cserélhető objektíves modellekből egyrészt kevesebb típus létezik, másrészt ritkábban is frissítik ezeket a gyártók. Bár a Canon szinte évente hoz ki új középkategóriás változatot, a Nikon lassabban reagál az új trendekre, fejlesztéseit két-háromévente leplezi le ebben a szegmensben. Ebből természetesen az is következik, hogy a kisebbik japán gyártó egy-egy új készüléke jóval több újítást tartalmaz, nem apró ráncfelvarrásról van szó, hanem rengeteg lényeges változtatásról.

Masszív külső kialakítás, porálló gombok

A D300 váza magnézium ötvözetből készült, vagyis rendkívül strapabíró, a markolatnál puha gumiborítást kapott, összeszerelési minősége állítólag vetekszik a vállalat egymilliós csúcsgépével, a Nikon D3-al, fogásra valóban ezt az érzetet kelti. A gomboknál és egyéb kezelőszerveknél, valamint a csatlakozókat fedő nyílásoknál gumitömítést használnak, ezért az átlagosnál jobban ellenáll a rossz időjárásnak, pornak, vízcseppeknek, bár azt nem állítja a gyártó, hogy vízálló lenne a kamera. A zárrendszer minőségét pedig jelzi, hogy 150 ezer expozícióra vállal garanciát a Nikon.

Forrás: [origo]
Kattintson a Nikon D300 tesztfotók megtekintéséhez!

Súlyát tekintve sem mondható kompakt készüléknek a D300: akkuval együtt 903 gramm maga a gépváz, vagyis a legkisebb optikát rászerelve már bőven egy kiló feletti tömeget kell cipelnie a fotósnak. Összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy a Canon 40D akkumulátorral együtt 822 gramm.

Más márkákhoz szokott fotósoknak némi megszokást igényel, hogy a kezelőszervek eltérően helyezkednek el: nekünk továbbra sem tetszik, hogy a Nikonra nem szerelnek üzemmód-állító tárcsát, illetve a fehéregyensúlyt, vagy az ISO értéket módosítása sem kimondottan kényelmes: egy gomb nyomva tartása mellett kell a másik kezünkkel egy tárcsát tekerni, míg a Canonnál mindez egy kézzel is megoldható. Természetesen mindkét rendszert meg lehet szokni, de korántsem igaz, hogy a Nikon D300 a legergonomikusabb fényképezőgép.

12 megapixeles CMOS szenzor pormentesítővel

Érdekesség, hogy az elődökkel ellentétben a D300-ba nem CCD, hanem CMOS technológiájú képérzékelőt szerelnek, amely már nem csupán felveszi a versenyt a Canon rendszerével, de talán még jobban is kezeli a képzajt magas érzékenység mellett. A pontos összevetést nehezíti, hogy a rivális EOS 40D "mindössze" tíz megapixeles, mindenesetre biztosan állíthatjuk, sokat javult ezen a téren a Nikon.

Szintén újdonság a poreltávolító rendszer, ami ebben a Nikon gépben debütál először. Technológiai áttörést nem jelent, inkább hiánypótló funkció, hiszen gyakorlatilag az összes konkurens termékben régóta megtalálható hasonló pormentesítő mechanizmus, amely a szenzor előtt elhelyezett szűrőt rezegteti, így távolítva el a lazább porszemeket.

Nagy felbontású kijelző, Live View üzemmóddal

A digitális fényképezőgépeknél az egyik leglényegesebb követelmény, hogy jó minőségű LCD monitora legyen, vagyis lehetőleg precízen meg lehessen állapítani helyes-e az expozíció és az élesség. A Nikon új gépe ilyen szempontból tényleg nem hagy kívánnivalót maga után, ugyanis a korábban megszokott kijelzőkhöz képest háromszoros felbontású, tűéles képet mutat. A 3 col képátlójú, 921 ezer képpontos kijelző jelenleg csak a Nikon D300 és D3 típusokon, valamint a Sony A700-as modelljén található meg.

Forrás: [origo]
Kattintson a Nikon D300 tesztfotók megtekintéséhez!

A cserélhető optikás fényképezőkkel többnyire az optikai keresőn keresztül komponálnak a fotósok, a D300 esetében pedig ez 100 százalékos képet mutat, ami kuriózumnak számít, csak a legdrágább csúcsgépek kapnak ilyen keresőt. Nem meglepő viszont a konkurencia ismeretében, hogy Live View funkcióval szintén ellátták a fotógépet, tehát a hátfali kijelzőn is lehet komponálni a képeket.

A Live View kétféle módon működik a Nikonnál: úgynevezett Handheld (kézben tartott) állásban felcsapja a tükröt, normál módon fókuszál, majd visszaállítja a tükröt, és engedi megkomponálni a felvételt. Ugyanilyen elven működik a Canon 40D és az Olympus E-sorozat is, a D300-ba viszont egy másik módszert is beépítettek. Tripod (állvány) módba kapcsolva a fényképező a tükör felcsapása nélkül tud élességet állítani, bár jóval lassabban, így ez inkább csendéletek, épületek, tájképek fotózásánál lehet hasznos.

Megszámlálhatatlanul sok állítási lehetőség

A Nikon D300 az a fényképező, amely eddigi praxisunkban a lehető legtöbb beállítási lehetőséget biztosítja a fotósnak. Egyszerűen olyan sok különféle opció található a menüjében, hogy még a puszta felsorolásuk is több oldalas lenne, részletes elemezésük pedig könyvnyi méretet foglalna el. Persze nem véletlen, hogy a megszokottnál méretesebb, 421 oldalas használati utasítást mellékelnek hozzá, magyar nyelven.

Forrás: [origo]
Kattintson a Nikon D300 tesztfotók megtekintéséhez!

Ízelítőnek érdemes megemlíteni, hogy a megszokott háromféle fénymérési- és élességállítási módon kívül például a fehéregyensúlyt kilenc előre beállított érték közül lehet kiválasztani első körben, de a fénycső módon belül további hét (!) lehetőség adott, de ezek korrigálhatók is egy koordináta rendszerben, sőt megadhatja a fotós a kívánt értéket Kelvin fokban, ha úgy szeretné.

A digitális negatívokat hatféleképpen tudja rögzíteni a D300: lehet veszteségmentesen tömörített, veszteségesen tömörített, tömörítésmentes, valamint ezek közül bármelyik 12 vagy 14 bites színmélységű, ráadásul tetszés szerint kis, normál, vagy nagy felbontásban egyidejűleg elmenthető JPEG verzió is a felvételről. Eddig mindössze két beállítást említettünk, de már ebből is látszik, mennyire személyre szabható eszközt fejlesztettek ki a japán tervezők.

Egyéb jellemzők

A Nikon D300 szabványos CompactFlash memóriakártyákkal használható, viszont a Canon 40d-vel ellentétben támogatja az UDMA szabványt, így gyorsabb működésre képes. Mivel egyetlen 14 bites tömörített NEF digitális negatív 17 megabájt, mi legalább 2 gigabájtos tárolókat ajánlunk hozzá, hiszen arra is legfeljebb 75 darab fénykép fér el ilyen méretben.

Áramforrásként az úgynevezett EN-EL3e akkukat támogatja az új gép, a Nikon D200-hoz hasonlóan, viszont érdekes módon nem csupán 340, hanem 1000 (!) fotó rögzítésére képes egyetlen töltéssel, amellyel egyben kategóriagyőztesnek számít.

Forrás: [origo]
Kattintson a Nikon D300 tesztfotók megtekintéséhez!


Végszó

A Nikon D300 gépváz ára a hazai kereskedésekben 390 ezer forint körül mozog, vagyis közel 120 ezer forinttal többet kérnek érte, mint a Canon EOS 40D típusért, illetve 15 ezerrel borsosabb, mint a Sony hasonló paraméterekkel rendelkező A700 típusa. Kinek érdemes mégis ezt a készüléket választani? Elsősorban annak, akinek már vannak Nikon optikái, hiszen az összes F-bajonettes típus kompatibilis az új vázzal. Másodsorban pedig annak, aki szereti az extra funkciókat és a rengeteg személyre szabható állítási lehetőséget, képminőség és gyorsaság terén ugyanis nincsenek lényeges különbségek a fenti modellek között.