Bár kifejlesztőik nem kifejezetten csípik egymást, a legújabb Ubuntu Linux olyan a Windowsnak, mint egy ezermester szomszéd, aki segít a bajban, és még pénzt sem kér érte. Bár vannak gyengéi, készítői a tavaly év végén megjelent előző verzió óta nagy lépést tettek a tökéletesítés felé.

Legutóbb tavaly decemberben foglalkoztunk az Ubuntuval, akkor a Gutsy Gibbon kódnevet viselő 7.10-es verzióját próbáltuk, nemrég azonban megérkezett az új, továbbfejlesztett kiadás, a Hardy Heron kódnevű 8.04-es verzió. A legfrissebb Ubuntu legfontosabb újítása, hogy rendkívül egyszerű módon, akár Windows alá is telepíteni lehet, akár egy hagyományos szoftvert, egyáltalán nem kell vesződni a winchesteren lévő partíciók létrehozásával, átméretezésével, variálásával - bár ez a lehetőség is megmaradt a profibbaknak.

Csak egy írható CD kell hozzá

Az Ubuntu Linuxot számos forrásból be lehet szerezni, többek közt az [origo] Szoftverbázisából is letölthető a hétszáz megabájtos telepítő. A letölthető állomány egy ISO formátumú képfájl, amelyet  egy 700 megabájtos CD-re kell égetni: nem magát a fájlt kell adatként kiírni a lemezre, hanem a Képfájl kiírása opciót használva kell a tartalmát ráégetni, ehhez a feladathoz szerencsére rengeteg ingyenes szoftver rendelkezésre áll.  Bár a mai optikai meghajtók már gyorsak, érdemes alacsonyabb sebességet választani az ISO képfájl kiírásához, mi is pórul jártunk egy sebesen felégetett lemezzel, amelynek telepítője folyton hibákat jelzett - míg az utána négyszeres sebességgel készített CD-vel minden gond nélkül végbement. A képfájl kiírásához ezen az oldalon található részletes, képekkel illusztrált segítség, angolul. Azt, hogy a lemez hibátlan, az Ubuntu beépített szoftverével is leellenőrizhetjük, ehhez csupán a telepítő-CD-ről kell elindítani a számítógépet.

Az installáció rém egyszerű, Windows alatt behelyezve a lemezt, megnyílik egy telepítőfelület, amely gyakorlatilag magától elvégez minden feladatot, egyedül azt kell megadni, hogy mekkora helyet foglalhat el a merevlemezről - 6-7 gigabájt már elég lehet, ha több áll rendelkezésre, az akkor ideális, ha szoftvereket is telepítene a felhasználó friss Linuxára, a Windows "mellett" lévő adatokat - így például dokumentumokat, képeket, zenéket, filmeket- ugyanis az Ubuntu is "látja", a Munkaasztalra elhelyezett ikonon keresztül gyakorlatilag úgy lehet böngészni ezek között, mint mondjuk az XP-ben. Ezen kívül már csak egy felhasználónevet és egy jelszót kell bepötyögni, és kész is.

Forrás: [origo]
Magyar Windowsban ez a szöveg sem angolul van

Majd egy újraindítás következik: ekkor már a PC bekapcsolásakor mindig megjelenik egy menü, amiből kiválasztható, hogy a Microsoft operációs rendszere, vagy az Ubuntu töltődjön be - egyébként az előbbi beállítás az alapértelmezett. Nem kell egyébként aggódni sem a beékelődött menü miatt, ha ugyanis  az Ubuntut a Windows Vezérlőpult/Programok hozzáadása pontban uninstalláljuk, ez a menü is gond nélkül eltűnik, kipróbáltuk.

Nem kell semmit telepíteni - és mégis

Az Ubuntu, és más Linuxok egyik legnagyobb előnye, hogy gyakorlatilag kulcsrakész rendszert kap telepítés után a rendszer, a Windowstól eltérően nem kell még egy rakás kis segédprogramot - képszerkesztőt, üzenetküldőt, irodai programcsomagot, stb.  - levadászni a netről, és telepíteni manuálisan. Sajnos az összkép a valóságban nem ennyire ideális, a nyílt forráskódú operációs rendszerbe ugyanis sok zárt forráskódú komponenst jogi problémák miatt nem építhetnek be.

Így például bár böngészni már a legújabb, 3-as Firefox egyik majdnem kész béta verziójával lehet a Hardy Heron-ban (féltünk tőle, de nem fagyogatott le), a Flash Playert vagy a Javát már külön kell letölteni hozzá, noha az ezt biztosító párbeszédablak magától nyílik fel. Hasonló a helyzet például a videofájlok lejátszásához használatos kodekekkel, szerencsére ezeket is automatikusan le tudja tölteni az Ubuntu, persze csak ha a PC a netre csatlakozik. Hasonló a helyzet bizonyos eszközmeghajtókkal is: a teszthez használt Dell laptoppal alapból nem volt hajlandó működni a wifi az Ubuntuval, ám ha hálózati kábellel netkapcsolatot biztosítottunk a gépnek, rögtön automatikusan felkínálta a hardvereszköz aktiválását.

Forrás: [origo]
Innen töltheti le az Ubuntu Linux 8.04-et

Piros pont jár viszont azért, hogy a hardverdetektálás sokat fejlődött az előző verzió óta: a laptopba szerelt, még kevésbé elterjedt, 1680x1050 pixeles felbontást LCD már az első indításkor jól volt beállítva, s az integrált ATI grafikus kártyával elérhető 3D-s ablakeffekteket is magától bekapcsolta a rendszer. Legutóbb még az USB-porton fityegő, 5.1-es SoundBlaster Live! hangkártya életre keltésével is bűvészkedni kellet, ezúttal ez pöccre indult. Egyedül a videolejátszását nem sikerült jól beállítani, a megnyitott filmek kissé pixelesek maradtak.

Mindent frissít saját magától

Egy másik olyan funkció, amelyet szívesen látnánk viszont a Windowsban, az Ubuntu automata frissítőszolgáltatása, amely a beállított ellenőrzési ciklusnak megfelelően az összes feltelepített applikációhoz letölti a kiadott frissítéseket, új verziókat a legutolsó kis mini segédprogramig bezárólag. Régebben nagyon bonyolult volt a legprimitívebb alkalmazást is telepíteni Linux alatt, az újabb disztribúciókban - így az Ubuntuban is - már jobb a helyzet, az Alkalmazások/ Hozzáadás/Eltávolítás... menüben lehet keresgélni a szükséges szoftverek után, amelyek alapból nem kerültek fel. Vigyázat, itt már nagyon sok szöveg angolul olvasható!

Forrás: [origo]
Itt vannak a programok

Jószomszédi viszony

A  Ubuntu.hu fórumának tanúsága szerint a legújabb Ubuntu Linux sem mentes teljesen a hibáktól, a videólejátszással kapcsolatos problémát leszámítva egy hét nyüstölés után tesztelőnknek nem akadt különösebb baja vele. A kezelőfelület ezúttal is pazar, bőven versenyképes a Windowséval, talán praktikusságban még felül is múlja azt.

A Hardy Heron, vagyis a 8.04-es verzió kipróbálásakor éreztük, hogy a fejlesztők tényleg rengeteg dolgot tökéletesítettek, javítottak, vagy egyszerűbbé tettek, nem csupán egy kierőszakolt új verzióról van szó, ami semmilyen kézzel fogható újítást nem tartalmaz. A Windowsba való pofonegyszerű telepítés lehetőségének kivitelezése a lehető legjobb ötlet volt a fejlesztőktől, így ugyanis bárki kényelmesen és kockázatmentesen tesztelheti az ingyenesen letölthető Linuxot. Bár a PC-t indítani képes Live-CD-k erre korábban is lehetőséget biztosítottak, azokkal nem lehetett beállításokat menteni, szoftvereket telepíteni, testreszabni dolgokat.

Ha nem válna be, egy egyszerű uninstallálással búcsút lehet inteni az Ubuntu Linuxnak, ha viszont van 6-10 gigabájt felesleges hely a merevlemezen, érdemes meghagyni a Windows mellett, egy - általában a lehető legrosszabbkor bekövetkező - rendszerösszeomlás, vírustámadás vagy egyéb hiba esetén ugyanis bármikor jól jöhet, ha kéznél van egy gombnyomásra induló, működőképes operációs rendszer. A következő Ubuntu-verzió megjelenése október tájékán várható, elvileg egy sor újítást tartalmaz majd a kezelőfelülete, kíváncsian várjuk.