Super Mario megnyeri az olimpiát

A pekingi olimpia két hivatalos videojátékát próbáltuk ki: tesztelőink körében a Wii-re kiadott vicces változat aratott sikert, amelyben többek közt Super Marióval, Sonic sündisznóval és Yoshi sárkánnyal lehet versengeni. A valós sportokra, sporolókra kíváncsi fanatikusoknak 2008-cal érdemes próbát tenniük, de PC-re csak akkor vegyék meg, ha van konzolos irányítópadjuk is.

Az olimpiai közvetítések feltehetően hazánk népességének jelentős részét a képernyők elé szegezik az elkövetkezendő hetekben, de a közvetítések szünetére két hivatalos videojátékkal üthetik el a sportrajongók az időt: a Beijing 2008-at PC-re, Xbox 360-ra és PlayStation 3 konzolra adták ki, míg a Mario & Sonic at the Olympic Games-et Nintendo Wii-hez, illetve a hordozható DS géphez lehet megvenni. Előbbiből a PC-s, utóbbiból a Wii-s változatot próbáltuk ki.

Olimpiaszimulátor pazar grafikával

Sajnos letölthető demó nem, csupán teljes, boltban megvásárolható verzió érhető el a Sega Beijing 2008-ából, amely egy alapvetően konzolra készült játék, amit már eleve az is jól szemléltet, hogy a PC-s verzióban még arra sem vették a fáradságot a fejlesztők, hogy a menüben ne az xboxos változat billentyűire hivatkozzon a játék, hanem a PC-s gombokra. Segítünk: az Enter és a Backspace, illetve a kurzorvezérlő gombokkal lehet oda-vissza mászkálni a menüben, az opciók közt pedig az eredeti U, H, J, K billentyűket is át lehet állítani.

Sajnos már az első menüben újabb meghökkentő dologgal szembesül a játékos: a virtuális olimpián mindössze 32 ország csapataival lehet indulni, számos térség, így például Magyarország is kimaradt a programból, helyettük a kubaiakkal vágtunk neki az éremvadászatnak. A választható sportágak köre igen bőséges, 35 különböző versenyszámbam vehet részt a játékos, melyek közt virtuális kipróbálható például a gyűrű, a felemás korlát, de mellúszás, az agyaggalamb-lövészet, távolugrás vagy a súlyemelés is.

Csak konzolos kontrollerrel lehet játszani

A versenyszámok próbálgatása során fény derült, miért utal a játék folyamatosan az xboxos vezérlő gombjaira: hagyományos billentyűzetről gyakorlatilag nem lehet irányítani, egyes feladatok végrehajtásához ugyanis például az analóg karokat kell forgatni, amit a gombok nyomogatásával nem lehet helyettesíteni, az egeret pedig egyáltalán nem kezeli a program. Tapasztalataink alapján ahhoz, hogy normálisan tudjon valaki játszani a Beijing 2008 PC-s verziójával, mindenképp szükség van egy olyan kontrollerre, amit az Xbox 360-hoz adnak (a vezeték nélkül változatát ugyanis Bluetooth-képes PC-vel is használni lehet), vagy hasonló gombkiosztással rendelkezik.

Maga a játék egyébként nem okozott csalódást, a grafikája meglehetősen jól néz ki, a játék valódi szimulátor, a választható sportágak köre bőséges, még multiplayer versengésre is van mód. Sajnos az egyébként jó összképet a PC-s verzió esetében lehúzza az, hogy egy az egyben a konzolos változat kópiája került a lemezre, de PS3-ra vagy Xbox 360-ra meg mernénk vásárolni minden fenntartás nélkül.

Mario és Sonic az olimpián

A pekingi olimpia hivatalos helyszíneinek virtuális másában játszódik, ám valódi sportolók helyett videojáték-figurák a szereplői a Nintendo programjának, amely a Mario & Sonic at the Olympic Games címet viseli. Az olimpia eszmeiségének megfelelően ebben a játékban két egykori ellenfél, Super Mario, és az egykoron a kizárólag a rivális Sega konzolgépein hódító Sonic sündisznó a főszereplője, de a többi szereplő is az ugrálós videojátékok világából került ki. Mindez természetesen előrejelzi azt, hogy nem egy véresen komoly szimulátorról, hanem inkább egy könnyed szórakozást nyújtó játékról van szó.

Grafikáját tekintve - a Wii szerényebb hardveres képességeihez alkalmazkodóan - ez a játék alatta marad a Beijing 2008-nak, bár a Nintendo saját kínálatához képes aránylag pofás a vizuális megjelenítés. Összesen mintegy húszféle versenyszámban mérhetik össze képességeiket a játékosok, ezek egy része azonban csak bizonyos pontszám elérése után válik elérhetővé. Lehet például úszni, kalapácsot vetni, pingpongozni, távolugrani, agyaggalambra lőni, evezni vagy akár vívni. Egyes számokban a játékosok osztott képernyőn látják karakterüket, az irányításhoz pedig természetesen a mozgásérzékelős irányítót kell használni, hol a nuncsakuval kiegészítve, hol pedig magában. Sajnos az irányítás gyakran ötlettelen, nagyon sokszor eltérő versenyszámoknál is - például a futásnál, a gerelyhajításnál, úszásnál - ugyanúgy fel-le kell kalimpálni a vezérlővel. Az íjászat viszont túlságosan bonyolult lett, míg például a kalapácsvetést ötletesen oldották meg: lasszószerűen kell körözni benne a Wii-mote-tal. Ennek ellenére még mindig ez a legélvezetesebben játszható olimpiai játék, hiszen nem csak egy joystickot kell benne forgatni, hanem elég rendesen megmozgatja a testet, a karok alaposan belefáradnak egy komolyabb menetbe.

Az alapjátékkal szemben alulmarad

A Wii-mote nyújtotta előnyök miatt a Super Mariót és barátait felvonultató játék nekünk jobban megdobogtatta a szívünket a vérprofi szimulátornál. Azonban néhány órányi játék után úgy tapasztaltuk, a konzolból alapból mellékelt Sports még mindig a legötletesebb játék a Wii-hez, a többek között virtuális teniszezést biztosító programmal a kezdők is sokkal könnyebben elboldogulnak, mivel nagyon természetesen lehet irányítani, míg a Mario & Sonic at the Olympic Games egyes versenyszámait elég hosszan szükséges tanulni - a Nintendónak nem is sikerült überelnie vele saját játékát.