Kerekes Vica: "Vegyes felvágott vagyok"

A Szőke András Bakkermanbanjában munkanélküli tanítónőt alakító Kerekes Vica nem akart mindig színésznő lenni. Ehhez képest most Balogh Zsolt rendezővel forgat, ősszel pedig két új filmjét is bemutatják a filmszemlén. A hirtelen befutott színésznőt arról kérdeztük, hogyan tud ma egy fiatal tehetség eredményesen érvényesülni, mennyire tudja kihasználni a világháló adta új lehetőségeket, és mennyire segíti munkáját a modern technika.

Forgatásról forgatásra jársz, min dolgozol éppen?
A Duna Televízió indít egy új, 12 részes sorozatot, Balogh Zsolt rendezésében. Többet egyelőre nem mondhatok, de azt elárulom, hogy én magam a Menyasszony című epizódnak leszek a kulcsfigurája. Ez kicsit segít a ráhangolódásban is, mert ha minden igaz, jövőre Kerekes Vicaként is az oltár elé állok.

A Bakkermanban munkanélküli tanítónőt alakítasz, hogy érezted magad a munka során?
Tanulságos volt a számomra. Sok váratlan és új szituáció adódott - ha lehet úgy mondani - ezen az improvizációkra épülő forgatáson. Itt nem az történt, hogy a rendező által felépített jelenetsorok alapján kellett a jeleneteket megcsinálnunk, sokkal inkább közös műhelymunka folyt, az egész nagyon családiasra sikeredett.

Melyik helyzetben érzed jobban magad?
Vegyes felvágott vagyok. Szeretem, ha megadják a szabad kezet a színész számára, hiszen minden egyes szövegkönyv és jelenetsor elolvasása után kialakul egy bizonyos kép és vélemény a színészben is az adott szituációról. Szeretem, ha a forgatás előtt van idő leülni és jókat dumálni a rendezővel, hogy megosszuk egymással, ki mit gondol. Tehát, szeretem, ha lehetséges a szabad útkeresés, de az is fontos, hogy a rendező pontosan tudja, hogy mit szeretne, és azért afelé irányítja a forgatást.

Az internet ma már szinte nélkülözhetetlen, Te hogyan látod ezt, milyen szerepe van úgy a mindennapjaidban, mint a művészetedben, vagy a szórakozásban?
Elég nehézkesen indultam ezen a téren, kicsit begyöpösödött voltam, remélem, ma ezt már meg tudom cáfolni. Az első nagy találkozásom a számítástechnikával és az internettel a szlovák színművészeti főiskolán, a diplomamunkám idejére tehető. Nagy kétségek voltak bennem, több szempontból is. Egyrészt gépelni nem tudtam, mivel ezt nekünk már nem tanították, másrészt azelőtt mindig a bátyám segített, ez volt az első alkalom, mikor nekem kellett szerkesztenem. Az internet segítségével végül hatvan oldalt sikerült összeraknom, szlovákul. Ez a másik nagy büszkeségem, hogy nem az anyanyelvemen írtam meg a szakdolgozatomat. Ezek voltak a kezdeti, kicsit bátortalan lépéseim a számítógép és internethasználat felé.

Ma milyen felhasználó vagy?
A testvérem informatikus, mesterséges intelligenciát tanul, és a párom is elég fanatikus, igazi műszaki megszállott, úgyhogy amit csak el lehet képzelni, mindenféle kütyü van az otthonunkban. Azt kell mondanom, erős kézzel fognak, és most sem maradhatok le, mégsem hozhatok szégyent a családomra (nevet). Mára már aktív felhasználóvá lettem: minden napomat azzal kezdem, hogy leülök a kis laptopom elé, és megnézem az aktuális híreket, az időjárást, a postafiókomat, böngészek a világhálón, hogy mégis mi újság a nagyvilágban.

Ezek szerint nemcsak a lakásban van internet...
Fix és mobilinternet-elérésünk is van. A páromnak van egy nagy Mac Pro-ja, ő azon játszadozik, én pedig egy MacBookPrón mobilinternettel. A szüleim Szlovákiában élnek, nagyon szoros a kapcsolatom velük, de ha csak tíz percre hívnám fel őket minden nap, az is egy vagyonba kerülne. Ezért az interneten keresztül kommunikálunk, vettünk webkamerákat, így olyan, mintha tényleg ott ülnénk egymással szemben, ráadásul könnyű használni.