Hogyan vegyünk digitális videokamerát?

Az elmúlt néhány évben számos új kameramodell jelent meg, s tanúi lehettünk több friss tárolómédia és HD mozgóképformátum megjelenésének is. Segítünk eligazodni a leginkább megfelelő videokamera kiválasztásához vezető technológiai és marketing-útvesztőben.

Kezdetben hagyományos szalagra rögzített minden videokamera, beleértve a régi, ma már csak használtpiacon kapható analóg modelleket is. 1995-ben kezdődött a DV-, majd a miniDV-kazettás digitális videokamerák térhódítása, ez a szalagformátum sokáig egyeduralkodó volt a digitális kamerák világában. Utóbb az írható és újraírható miniDVD-rendszerek léptek be a képbe, aztán egyre-másra árasztották el a piacot a beépített memóriára, memóriakártyára és miniatűr merevlemezre dolgozó masinák. Találunk köztük standard és HD-felbontásúakat is. Mit válasszunk?

Praktikus szempontok határozzák meg, hogy milyen média szolgáljon a videofelvételek tárolására. A miniDV még ma is labdába rúghat, ugyanis máig ez az a digitális formátum, amely csak a képkockákon belül alkalmaz veszteséges tömörítést, ott is igen jó minőséget tartva szem előtt. A tárgyak két képkocka között történő elmozdulását nem tömöríti, vagyis a mozgások érintetlenek és természetes léptékűek maradnak, bizonyosan nem fordul elő például szaggatott pásztázás. A szerkesztőprogramoknak is egyszerűbb dolguk van a DV-felvételekkel és bár ma ez a két gigahertzes processzorok dömpingje miatt már nem kritikus szempont, de kisebb teljesítményű gépen is vághatók, effektezhetők. A szalag árnyoldala továbbra is, hogy csévélni kell és csak valós időben archiválható, illetve játszható be a gépbe.

Azok számára is van megoldás, akik nem szeretnék számítógépre vagy DVD-felvevőre való áttöltéssel pazarolni idejüket. Ha miniDVD-alapú kamerát választunk, akkor akár teljes mértékben búcsút inthetünk a számítógépnek: a 8 centiméter átmérőjű DVD-k maguk is lejátszhatók a legtöbb DVD-lejátszóban, így nem kell archiválással pepecselnünk. Ha újraírható nyersanyagot használunk, akkor sok modellnél már a kamerában is lehetséges a felvételek szerkesztése. E tekintetben legrugalmasabb a DVD-RAM és DVD+RW, de sok kamera DVD-RW médián is képes a vágásra - ha ez fontos számunkra, akkor előzetesen tájékozódjunk. Amennyiben a miniDVD mellett döntünk, vegyük figyelembe, hogy a kis méret arányosan csökkentett tárolókapacitással jár, rétegenként és oldalanként 1,4 gigabájt rögzíthető, így egy lemezre 30-40 perc vehető fel jó minőségben, ami elmarad a miniDV 60 (LP-módban 90) perces játékidejétől. Mivel minden ilyen modell MPEG-2 vagy AVCHD-tömörítéssel dolgozik, kevésbé precíz részletekre számíthatunk, különösen akkor, ha sok a felvételen a mozgás. Konstrukciós jellegzetesség, hogy a beépített DVD-író rendelkezik ugyan áthidalási idővel, de folyamatos rázkódás mellett nem képes működni, hányatott körülményekhez ne DVD-alapú készüléket válasszunk.

Az elmúlt évek technikai fejlesztései a flashmemóriák árának rohamos csökkenését eredményezték, így ma már nem luxus egy akár 8 gigabájtos SDHC-memóriakártya - leggyakrabban ez a formátum szolgál a videokamerákban is. A standard felbontású kamerák rendszerint MPEG-2, a nagy felbontásúak (HD) jobbára MPEG-4 AVC/H.264 tömörítést alkalmaznak, így egy 8 gigabájtos kártyára már hosszabb felvétel fér, mint egy miniDV-kazettára. Az sem mellékes, hogy a flashmemória nem érzékeny rázkódásra, ütődésre és nem igényel mozgó alkatrészt a rögzítőműben, azaz strapabíró kamerák is kaphatók flashalapokon. Negatívum, hogy az MPEG-4 esetében jobban kiütköznek a tömörítési veszteségek, azaz több kontúr-, minta- és mozgáshibára számíthatunk, mint egy DV- vagy MPEG-2 felvételnél. Ha ez kritikus szempont, akkor érdemes vásárlás előtt személyesen kipróbálni az adott modellt és nagy felbontású tévén kimerevíteni egy-egy jellemző pillanatképet, mert különböző AVCHD-kamerák között is tapasztalható számottevő képminőségi eltérés.

Ha kényelmetlennek ítélnénk a szalag és a memóriakártya csereberéjét, akkor a beépített merevlemezzel vagy flashmemóriával felszerelt konstrukciók között nézzünk körül. Sok modellben találunk akár 32 gigabájtos memóriát, vagy 60 gigabájtos mini merevlemezt is, ami több tucat órányi anyag leforgatására ad lehetőséget. A mini merevlemezek finom mechanikája nem olyan ellenálló, mint a memóriakártya, ezért válasszunk olyan modellt, ami érzi, ha leejtik és biztonságos pozícióba rántva a fejet, megvédi adatainkat a sérüléstől.

Egyaránt kaphatóak standard (720×576 képpont), és HD-felbontású, azon belül 720 soros, 1440×1080 vagy 1920×1080 képpont felbontású modellek is. Ha nem profi felhasználásra forgatunk, nem akkora baj, hogy nem a létező legnagyobb HD-felbontásban dolgozik a kameránk. Sokkal többet számít a kamera komponenseinek minősége, különösen az érzékelő zajszintje és dinamikus átfogása, no és az optika. Minél nagyobb az érzékelő fizikai mérete, annál kevesebb zajra és teljesebb színekre számíthatunk. A minőség általában valóban egyenesen arányos az árral, nehéz kijátszani a piac egyensúlyi törvényeit. Legjobb, ha a CCD- vagy a legmodernebb CMOS-lapkák valamelyike digitalizálja a látványt.

Ha a tárolómédia kérdését eldöntöttük, minőség tekintetében tulajdonképpen a HD- és SD-kategória között kell választanunk. Erre legtöbbször pénztárcánk korlátai kényszerítenek, illetve az a megfontolás, hogy mit kezdünk a HD-felbontású videofelvételekkel. A HDV-rendszerű, azaz miniDV-re dolgozó nagy felbontású kamerák mindenképpen utómunkáért és PC-ért kiáltanak, a memóriakártyás-merevlemezes HD-kamkorderek AVCHD- vagy MPEG-4 felvételeit jobbára csak a legdrágább teljes HD-felbontású tévék vagy a PlayStation 3 játssza vissza ugyanabban a felbontásban, mint amiben a rögzítés történt. Vásárlásnál tehát számba kell vennünk, hogy le tudjuk-e majd játszani eredeti minőségben a felvételünket, van-e HD Ready, vagy még inkább full HD-megjelenítőnk? Tudunk-e archiválni (memóriakártyáról, merevlemezről) ebben a formátumban, illetve így megoszthatjuk-e másokkal az emlékeinket, vagy ahhoz mindenképpen DVD-t kell készítenünk? A standard, DVD-nek megfelelő felbontású felvételek archiválása kevesebb tárterületet igényel és feldolgozásuk egy irodai alapgéppel is lehetséges, így ebből a szempontból a kisebb olykor praktikusabb.

Ugyancsak a felbontás körüli döntésnél kell figyelembe vennünk még egy lényeges szempontot - milyen sokáig szeretnénk megőrizni a felvételeket? Aki a webre, például egy blogba szeretne videókat feltölteni, biztos nem szorul rá a HD felbontásra, ugyanakkor a gyerekek első lépéseit megőrizni szándékozók, akik évtizedek múlva is szívesen élveznék ezeket a filmeket, mindenképpen a legnagyobb felbontással járnak a legjobban.

Fontos technikai szempont még a képstabilizátor jellege és minősége, ebből is az optikai a jobb. Az erősebb optikai zoom elvileg nagyobb szabadságot ad, ugyanakkor az erősen ráközelített képet (12-szeres zoom felett) még optikai stabilizátorral sem tudjuk kézből megtartani, csak állvánnyal, így ne hagyjuk magunkat elvarázsolni a sokszoros zoomszorzóktól.

Egri Imre, PCWorld.hu

További tippek a PC World.hu írásai közül:
Hogyan vásároljunk billentyűzetet és egeret?
Hogyan vegyünk tévévevőt?
Hogyan válasszunk notebookot?
Hogyan vegyünk memóriát?