Márkák százaival kerülünk kapcsolatba minden nap, de a legtöbbről esetenként még azt sem tudjuk, mit takar egészen pontosan a nevük. Cikkünkben a Lucky Goldstarok és Hightech Computer Corporationök - ha így ismerősebb: LG és HTC - nevein túl azt is megvizsgáltuk, mit rejt a cégek múltja. Gondolták volna, hogy a Panasonic bringalámpákkal vetette meg a lábát a piacon?

Vajon a Lumix fényképezőgépek vagy a Panasonic videokamerák és televíziók tulajdonosai tudják-e mivel robbant be a piacra a kütyüjüket gyártó cég? Eláruljuk: izzófoglalatokkal és biciklilámpákkal. Igaz, 1918-ban, amikor Macusita Konoszuke elindította cégét, az még az alapító nevét viselte (Matsusita), csak később fogták össze a számos irányba terjeszkedő vállalatot a Panasonic név alatt. Macusitának arról sikerült meggyőznie az ipart, hogy az addig használt gyertyás vagy olajlámpás megoldások helyett elektromos, akkumulátort tartalmazó világítótesteket szereljenek a biciklikre.

A Panasonic nem csak biciklilámpákat, teljes bringákat is gyártott. A cég annyira ragaszkodott ehhez az üzletághoz, hogy csak az alapító 1989-es halála után hagytak fel a többi termékükhöz képest kisebb hasznot hozó kerékpárok amerikai exportjával. Japánban pedig a mai napig lehet kapni beépített motorral, elektronikával vagy csak gondosan elkészített alkatrészekkel díszes Panasonic bringákat.

"Szerencsés Aranycsillag"

A Goldstarnak és a magyaroknak sajátos közös történetük van. Aki a nyolcvanas években nem Gorenje fagyasztót hozott be nyugatról - pontosabban: Bécsből -, az Goldstar, Saba (ma Thomson) vagy ITT tévével  vagy videóval lett gazdagabb. Ezek a márkák többnyire a mai napig köztünk vannak, csak a név változott egy kicsit. A Goldstar például ma az egyebek mellett csinos divattelefonokat gyártó LG G betűje mögött bújik meg. Az L pedig a Wikipédia tanulsága szerint a luckynak, azaz szerencsésnek olvasandó Lak-hui dél-koreai vállalatot fedi.

Forrás: [origo]
Lényegtelen a név, ha a termékek szépek

A két cég egyesülése nem volt igazi bekebelezés, a Dél-Korea első komoly szórakoztató elektronikai cégévé váló Goldstar már kezdetben is a műanyagipari óriásnak számító Lucky leányvállalata volt. A nevetségesen hangzó Szerencsés Aranycsillag jelentésű nevet 1995-ben cserélték le a nyugati fül számára barátságosabb LG-re. Később azt is kitalálták a cég marketingesei, hogy a betűknek jelentése van, a cég aktuális jelmondatát "Az élet jó" (Life's Good) rejtik.

Távíró, nácik, tévé

Sokkal cifrább az ITT története. A vásárlók szemei elől a nyolcvanas évek legvégén eltűnt, 1920-ban alakult távközlési céget eredetileg International Telephone & Telegraphnak hívták, ám az évek során számtalanszor cserélt nevet. A kis telefonvállalat egyesülésekben és felvásárlásokban látta a jövőjét, így kevesebb az olyan terület, amivel az ITT sosem foglalkozott, mint amivel igen. A felvásárlási hullám 1960 és 1977 között tetőzött, tizenhét év alatt 350 kisebb céget - tehát évi húszat - vett meg a vállalat.

Az ITT történetében voltak megkérdőjelezhető, furcsa lépések is. Azt például nem könnyű megmagyarázni, hogy a Gestapóval különösen jó kapcsolatokat ápoló cég tökéletesítette a náci Németország telefonrendszerét. Nem ez volt az egyetlen németországi akciója az ITT-nek, a cég 25 százalékos tulajdonosa volt a bombázókat és vadászrepülőket gyártó Focke-Wulf üzemnek, emellett tulajdonrésszel rendelkezett egy radarfejlesztésekkel foglalkozó vállalatban is. Az ITT nem állt egyedül a németbarátsággal - a visszafogottsággal csak nehezen megvádolható The Nazi Hydra in America című kötet szerint 1942-ben Gerhardt Westrick, a német ITT vezére több amerikai vállalatot - köztük a Fordot, GM-et - képviselt a nácikkal folytatott tárgyalások során.

 


Diplomagyárban is utazik az ITT

 

A Focke-Wulf hadigyárainak szétbombázása akár igazán kínosan is érinthette volna az akkor már több mint húszéves múltra visszatekintő amerikai multit, a hatvanas években azonban 27 millió dollárnyi kárpótlást kaptak a szövetséges bombázásokban megsérült épületek után - ahol a németeknek gyártottak hadfelszerelést.

A világháború után az ITT tovább terjeszkedett, minek során belefolyt az 1973-as chilei államcsínybe is - közvetetten hozzájárulva a Clash Washington bullets című számának létrejöttéhez -, majd 1989-ben három részre vált. Most épp ipari és védelmi rendszereket, oktatást, biztosítást és - a Starwood Hotels néven létrejött részlege révén - nyugalomban eltöltött éjszakákat lehet tőle vásárolni.

IBM: a háború mindkét oldalán számolt

Az International Business Machine Coporation a kor számítástechnikai csúcsának számító lyukkártyás adatfeldolgozó rendszereket gyártó cégek egyesüléséből jött létre 1924-ben, ám az elődök története a tizenkilencedik századig nyúlik vissza. A legelső elődnek számító céget nyolc évvel az osztrák-magyar kiegyezés után alapították meg, 1875-ben.

 


Céges himnusz rezesbandával, így kell ezt

 

Az egyesüléseket, a nemzetközi piacra lépést és a névcserét az a Thomas Watson vezényelte le, akit a fentebb meghallgatható, 1931-ből származó céges himnusz is éltet. A vállalat már a világháború alatt belekezdett a digitális számítógépek gyártásába. A század nagyobbik felében a fő bevételi forrását ezek a mainframe gépek jelentették, a nyolcvanas évek elejétől azonban személyi számítógépek is készültek az IBM futószalagjain. Ezzel pedig elkezdődött az a jövő, amelyben a mai napig élünk. 

A folyamatos innováció nem csak a nagyvasakról az asztali gépekre és laptopokra váltásban mutatkozott meg, az IBM rugalmasságát bizonyítja az is, hogy a kilencvenes évek elejétől már nem kell minden alkalmazottnak sötét öltönyben, fehér ingben és hozzá illő nyakkendőben mutatkoznia, ha emberek közé megy. Ez az összeállítás volt ugyanis az IBM - főleg az értékesítés területén dolgozó -  munkatársainak egyenruhája a huszadik század nagyobbik felében.

A cég múltjában a második világháború a legkomolyabb szégyenfolt. Az IBM masinái és gyártósorai ugyanis nem csak az amerikaiakat segítették - a számításokat megkönnyítő gépek mellett egyébként puskákat és géppuskákat is gyártott a cég -, a nácik is alkalmazták az IBM komputereit. A Harmadik Birodalom azonban nem katonai számításokat végzett a számoszlopok összeadását végző gépeken, hanem a zsidók számon tartását megkönnyítő rendszert épített rájuk. Az IBM sosem kért bocsánatot a nácik segítéséért, de legalább kártérítést sem kapott a minden bizonnyal elpusztult eszközökért.

Kártya, konzol, garnihotel

Színes múltra tekinthet vissza a Nintendo is, amelynek neve egyébként annyit jelent: "hagyd a szerencsét a mennyekre". A cég legalább annyira régi, mint az IBM, Jamaucsi Fuszadzsiro 1889-ben alapította a kezdetben csak a Hanafuda kártyajáték paklijait gyártó vállalatot. A díszes, eperfa kéregre készült festett kártyák nem tartalmaztak ugyan pontokat, ám hamarosan születtek olyan szabályok, amelyek felhasználásával szerencsejátékra is lehetett használni a Nintendo paklijait.

ForrA!s: [origo]
Nintendo: messze jutottak a játékkártyától

A kártyaüzlet lassulása miatt a cég számos próbálkozást tett az átalakulásra. Üzemeltettek tévécsatornát, próbáltak előfőzött tasakos rizst eladni, sőt még garniszállói is voltak a lakás nélküli szerelmeseket módfelett megszánó cégnek. Sikernek egyik vállalkozás sem volt nevezhető, a hatvanas évek végére a Nintendo hatalmas bajba jutott, amiből csak a játékgyártás tudta kíhúzni. Az igazi szárnyalás pedig az elektromos kütyük, játéktermi gépek, végül az otthoni konzolok korának beköszöntével indult meg. A kártyáktól sosem szakadt el teljesen a Nintendo, a mai napig támogatnak Japánban bridzsversenyeket, de manapság már inkább a Wii-ről ismerjük a céget.

Folytassa a Wikipédián!

A sor tetszőleges vállalatokkal folytatható. A legunalmasabb termékeket előállító cég - vegyük csak a cseppet sem érdekes, inkább megbízható OKI nyomtatókat - is rendelkezik olyan termékekkel, amelyeket a legtöbben szívesen kipróbálnának. A japán nyomtatógyártó esetében ez például a nagyfelbontású videót közvetítő konferenciarendszere.

Érdekes történetekben is bővelkednek az elmúlt századot meghatározó cégek. Tudták például, hogy a Nokia csak akkor vette fel kutatási területei közé az elektromosságot, amikor a cég alapítója végre nyugdíjba ment?